Edit Szabó : Indulj el Balatonnak déli partján, fehér foltos ottan látvány, vitorlások gyülekeznek, kis hajók mind útra készek. Mezítlábas barna leány szemlélgeti, messze látván, badacsonyi domb integet, tó közepén társa lehet. Nem látszik a várakozás, inkább az a vágyakozás, kicsi hajó indulj messze, legyen meg az eredménye. Az én párom oly vakmerő, hullám hátán […]
Apám volt, kit gyermekkoromban a legjobban szeretettem, Néztem is mindig, hogy mit, hogy csinál, most is pont így követem. Nekem ő volt az Istenem, ha egyszer ennyire szerettem… * (Septolet) De a sors, genyó Nincs apropó! Anyám kidobta, Ez… sorsa. Én maradtam Meghasonlottam, Haldokoltam… * Apa nélkül eltört az életem, Anyám is okozta a végzetem. […]
Míg kisfiúként éltem, Apám volt az istenem… Még mindig nagyon szerettem, Amikor serdülő lettem! Mire családos, felnőtt fia lettem, Apám lett a legnagyobb ellenségem… Már régen meghalt, eltemettem… Épp-hogy engedték… eltemessem! Ma volna a születésnapja, hogy köszöntsem? Ne várják, hogy a lelkemben is eltemessem… Vecsés, 2019. június 10. – Kustra Ferenc (Néhai Kustra Ferenc sz; […]
Mikor a Pirkadat útjára tér az Idő, Mikor az Ébredés szemedre eljő… Amikor Imára van napjaidban igény… Elkezd Lelkedbe szűrődni a Fény!… Ahol a madarak dalában Zene szól, Csak Szépet hallasz, és csupa Jót… Mikor pattogzás kukucskál Fák rügyén… Elkezd a Lelkedbe szűrődni a Fény!… Mikor fejedben Esőkoppanás csendesül… Mikor a Napsugár a […]
Az édesanyám más, mint a többi, szívét a bánat örökké gyötri. Ez igazából belőlem fakad, mert ajkamon nem járnak a szavak. Szemébe szomorúság költözött, lelke nem ismeri az örömöt. Gyakorta csak azon gondolkodik, hogyan segíthetne sorsomon itt. Tehetetlenség emészti folyton, nincs neki perce se, hogy nyugodjon. Minden vágya, hogy én olyan legyek, mint […]
Az öreg… álmodozik Felolvashatnál, ó, Etuska! Bízok, vagy ily’ ügyes leányka. Egri csillagokat, Meg új novellákat… Megtennéd? Szívem táncot járna. Szívesen olvasnék fel Úrnak, Öregnek, vagy valaki újnak. Görögök eposzát, A face pletykaposztját… Amíg a csillagok lehullnak. * Közben mehetnél főzni kávét, Megetetnéd a kutyát… Dádét. Kedvemre tehetnél, Tested lenne kéznél… Ember hadd legeltesse szemét. […]
Bekasztlizott a karmám Bár jó lenne más… úgy ám! Sorsom megírva, azt el nem kerülhetem, És, hogy ez így van, az nem csak egy vélelem. Hatvannégy év alatt oly’ sok mindent történt, Mi tőlem függetlenül, kavarta örvényt. Visszagondolva, rí, pityog a lelkem magamba, Bár arra gondolva, elmúlik élet, agyamba Átgondolva a saját történelmemet, rínék… már […]
A tóparton békák kuruttyolnak, Vacsorára szúnyogokat várnak. De már a szúnyogok elrepültek, Békák meg éhesen lefeküdtek. Vecsés, 1998. december 26. – Kustra Ferenc
Repülnek a varjak a hideg légben, Jól kirajzolódnak az ég, kékjében. Sokan vannak, szinte fekete felhő… Az ég-kékje… csak néha, de előjő. Nagytestű madarak és sokan vannak, Határban keresik a barázdákat. Ők is a hideg elől vándorolnak És küzdenek, így tán éhen nem halnak. Vecsés, 1998. december 22. – Kustra Ferenc
Magas falak alatt Vadas falat halad… Marad az akarat A falat hadd halad… Vecsés, 2002. április 15. – Kustra Ferenc
