Nem kell a líra, sem a szép szavak Példa helyett vélemény, Oktatás helyett kioktatás Ma már nem kell a fűzött gondolat A lételem a virtuális áradat A versek ma nem poémák Az írók ma nem poéták Nem kell a szép szó, a bölcs gondolat Fekáliában fulladozó világ Bűzlik az élet, s már nincs […]
A hajnal álmos köntösét kéjesen bontogató, Mohón ölelő kávészemek ébresztgető lágy csókjai egyre követelődzőn szakítanak ki az éj mámorából S hagyom, hogy álmom kacagva vágtasson hátra hagyva a tegnap mosolyát, Védtelenné téve a ma könnyeivel, hogy meztelen maradjak egy újabb őrült napon
Te múzsa vagy én költő. Nem ismerlek igazán, de tudom, hogy neked is két lélegzetvétel egy emberöltő. És tudom, hogy fél hanggal magasabban cseng a nevetésed, ha zavarban vagy. Nem ismerlek, mégis, ha nagy-néha látlak, és megsimogatom a vállad, úgy gömbölyödik a tenyerembe, mintha oda lett volna teremtve. Én tudom az elmúlt 200 éved, és […]
Szőke volt, mint völgyben a hajnali köd, a szeme kék, akár távol ázsiában az azúrkő a havas hegyek között. Zsenge búza hajlott mozdulatában. Tudtam, hangjában gyógyító varázs van, és tudtam, az úton akárhova lép margaréták nőnek a lábnyomában, és ránevetnek, mert Ő annyira szép. Szárnya volt, igen, s szólt, hogy repüljek Vele. Én két kézzel […]
Gyere várlak, ó, Henrietta, Te vagy szívem megszállottsága. Tudd, hogy testemé is, Megőrülök… csakis. Légy közelembe Henrietta. Vágyamnak csúcsa vagy, Lélekharang kondul… gyere. Kar közelben legyél. * Imádnám már cickód a számba, Nyelved nyalogatnám a szádba. Simítanám hátad, Csókolgatnám nyakad. Öledbe nyelvem behatolna. Istenem, ha én már Játszhatnék izgi testeden… Nyalogatnám hátad. * Élvezném a […]
Szabó Edit : Haiku 1. Boldogságban élsz, csillagod a reménység élet tengerén. 2. Esthajnal csillag tündököl éji fényben, ragyogó égen. 3. Nyílnak a rózsák töviskoszorú között, illatuk ontják. 4. Égre tekintve Tejút messzeségben, lelked megpihen. 5. Tündöklő varázs a lelkek lajtorjáján ontja parazsát. 6. Piruló orcák édes lány tekintetek, viruló rózsák. 7. Alszik a bánat […]
Érzed a háború bűzét? Kopogtassatok! Verjétek az ajtót! Üssétek a dobot! A Gecsemáni kertben hullatják szirmukat a rózsák Sionon Dózsa György unokája vár Judások és Pilátusok Dörzsölik már markuk Népek Krisztusa ébredj! Hová lettek az ideológiák? Nagy pátoszok, imák? Ne higgyetek a Cipolláknak Lélekgyilkos vámpíroknak Ne higgyetek a varázslóknak A becstelen ámítóknak Ébredjetek! […]
Én és a boldogság kéz a kézben sétálunk a tavaszi napsütésben. Léptemet kísérik büszke rózsaszálak, bódító illatuk messze tovaszállnak, s viszik hírüket méhek hadának. Száraz kórok, mint irigykedő banyák, lesik zsenge hajtások kecses mozdulatát. Ahogy a szél ringatja testüket, a kórok is velük egyszerre mozdulnak, majd az utolsó táncukban széttörve elhullnak. Egy gyík a kövön […]
Egyszer volt egy csúf banya, volt neki egy nagy baja, hogy füléig ért a száz foga. Hosszú füle porig nyúlt, fülcimpája lekonyult, ritka haja égnek állt, hegyes állán száz szőrszál . Vörös orrán bibircsók, hajlott hátán púpja volt, S ha ez sem lenne még elég , sántított is némiképp. De kicsi szíve nagyra vágyott, […]
Rózsa Iván: Gravitáció Vonz a Föld, nem lehet elhagyni. Csak legfeljebb itt hagyni… Űrhajóval, de hát ez nem tipikus… Az átlagember neve, sorsa: kuss! S mikor már hulla vagy; A Föld akkor is befogad. A lelked elszállhat a Mennybe: Persze, ha hiszel is benne. Ha nem vagy fennkölt, hanem földhözragadt: Lelked, testeddel együtt, a földhöz […]
