Posted by
Posted in

Vagyok…

(Bapeva) Vagyok, Már élek! Ezt nem kérte, Szülői parancs, Hogy életre keljek. Ha már vagyok, nem féltem, De ennél jobbat reméltem. Óvodásként, órákon múlott Hogy nem haltam meg, hogy nem lett végem? Ifjúságom összetörték, mi végre? * Vagyok, Mert élek! Már nem félek, Hogy mi lesz velem. Napok beszédesek, Elátkozott vagyok én. Hetedíziglen, de miért? […]

Posted by
Posted in

Elképzelt utazás

Edit Szabó : Elképzelt utazás . Telihold fénye csillagként ragyog, előtte vágtatnak rénszarvasok, repülnek magasan felhők felett, szánjukon ki tudja, mi is lehet ? . Repülnék veletek oly szívesen, nem állnék egyedül a hidegben, szállna szélben az én örömöm, hálásan mondanám, hogy köszönöm ! . Messzire mennék a Föld kerekén, betérnék házba, hol kisgyermek él, […]

Posted by
Posted in

Csípős szél

  Csípős szél   A dermesztő hideg zafírkék csipke-mintát hozott létre a Balaton színén. Befagyott felülete visszatükrözte a napsugár erőtlen fényét. A csikorgó hidegben az elhagyatott parton a fák téli ruhájukban szürkén és fázósan dideregtek. A tél zord kedvének ritmusát csípős szél szomorú dala kísérte.

Posted by
Posted in

A múlt olyan…

A múlt olyan, mint nézni és elmeditálni, egy villám zúzta fán, Képzelegni, hosszan merengeni, mi minden volt a fakoronán… Volt ott biztosan több madárfészek, kis családok nagy otthona, Télen meg kopasz volt és a fázós varjú had, gallyat toporogta! (Oximoron gondolatok 10 szavasban) Monoton óraketyegés nyugalmat áraszt! Az időm múlása, idegesít, sőt fáraszt! * Nagy […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Tollas haikuk

Rózsa Iván: Tollas haikuk Tollak pihennek Bevetésre készülvén: Haikura várván. Golyóstoll, filctoll: Toll családok tagjai; Becsüld meg őket! Számítógépes Világban is kellenek: Tollak és költők. Budakalász, 2020. december 5.

Posted by
Posted in

A REMÉNY

A  remény a legelhagyatottabb a világon Egyedül bolyong akár egy kolduló vándor Az út mentén csak vánszorog Fának dőlve meg, meg pihen Búslakodik némán, csendben Beleőszül mire megérti Hogy nem lehet, nem szabad remélni Pedig vágyik  még az éjszakában szeretni Hangosan szívből, boldogan nevetni   Blažekné Benik Mária Minden jog fenntartva !

Posted by
Posted in

Veled – nélküled

Én egy ostoba játék voltam létedben, te erőszakkal álltál szemben velem. Fájdalom, mi a hibára rádöbbentett, ha nem kapaszkodom, talán jobb lehet. Hiába éreztem, marja tetted lelkem, a megpróbáltatástól senyved testem. Az erőmet tehetetlenül vesztettem, éreztem, gyenge vagyok veled szemben. Talán az lett volna jobb, meg sem ismerlek, nélküled sokkal boldogabb lehetek. Nem pánikolok miattad […]

Posted by
Posted in

Titkolózva

Váratlan, kínzó bánat érte lelkedet, nem tudod, a silány léted hogyan leplezd. Olyan időpontban érkezett pontosan, mikor egyébként is görcs járt a torkodban.   Szomorúságod álarc mögé rejtetted, várakozol, hogy lehet-e még reményed. Könnyed elárulja bús érzéseidet, talán az igazi hited még segíthet.   Óh, te piros rózsás mosoly, hova szálltál? A boldogtalan hölgy arcán […]

Posted by
Posted in

Télapóra hóember

Egy várakozó gyerek siráma… Ha lenne hó Télapóra, Abban kutya is ugrálna, Én meg csak nézném bámulva… Mindannyian várjuk a kristályszemcséket, Hogy azokból földön… paplan szerűséget. Úgy néz ki, hogy idén nem is lesz, Kérdés meg adott, akkor mi lesz? Télapó görkorcsolyában lesz? Nagy, fehér szakáll, meg a piros ruha, Ez lesz mind a mulatságunk […]

Posted by
Posted in

Csak egy szürke kavics

Csak egy szürke kavics   Nézem őket tágra nyílt szemmel, vádlón. Mozdulatlan állnak, rendíthetetlenül ezernyi formájukkal, színesen, bájolón, s én irigylem őket mélyen, legbelül. Hogy tündöklik az a sárga! A pirosnál nem volt szebb soha talán! Akár csak egy ifjú szerelmes lány a nászéjszakán. A türkiz színében az ég kékje tündököl, mikor a nap lenyugodni […]