csendet ír a tollam üres papírra rajzol a szélére szép virágokat közben az álmok nem válnak valóra őszi szél zörgeti az ablakokat tűnő időben csak a ránc növekszik öreg testben még “ifjú” szív dobog de a lét porondján már nem vetekszik a maiakkal de még a láng lobog bár csendet ír a tollam a papírra […]
Öregségemről… ez most vízióm? Hmm… lehet, hogy őrült vagyok, mert öregen is reménykedek? És még, ezt is titokban teszem, mint a kicsi gyermekek? A Remény Állandó. Vagy te idős, Vagy apró gyermek. Nem Merem Reményem Felfedni. Még Őrültnek hisznek! * Miért nem akarom észrevenni, hogy a halál már itt kaszál, Miért nem hallom, hogy a […]
Szoó Virág Ketten vagyunk a két tenyér, közöttünk a viasz kanócán táncol sárgán, narancsosan közös életünk, kicsinyke fény, bizonytalan, máskor erős, határozott lángja van. Ha hátat fordítunk neki, elsápad, betegesen pislákol, s tudom, ha otthagyná egyikünk, hosszú füstöt eresztve még izzó fonalából minden meleget elengedne. Kettőnké ez a kis világ, viaszos törzsét három réteg erősíti, […]
Izzik a nap, csak parázslik egyre, Perzsel a nyár, s a nyárfán egy gerle. Kurrog a gerle, nem hallja más, Csak egy szomorú, magányos ház. Lüktet a nap, majd gyűlik a felleg, Süvít a szél, és fölszáll a gerle. Repül a gerle, pont oda száll, Ahol a ház erős fala áll. Égnek könnye […]
Keserű némaságra ítéltetett lelkem, A kínok kínját őrzöm, mélyen eltemetve. Néha egy édes emlék eszembe ötlik, De nem méltóságra, halálra buzdít. Mérgeskígyóként húsomba marva, Gyilkos szerelmeddel szívemig hatolva Tettél cinkosoddá, s majd hagytál önmagamra. Téveszme, nyomor, vérző sebek, Hiányzó láncszemek. A kör bezárult: idő előtt, S már nem tudom, hogy ki, vagy mi […]
Biciklis cikázik sok kocsi között. Elütik, mert őrangyala nem őrködött . (Kínai – „Vágyódás délre”- “Shiliuziling” 1, 7, 3, 5 Rímképlet = aaxa) Ne Hősködj! Félned kellene, Peches vagy… Nincs, ki védene. Jaj! Hol az angyal? Lesz-e baj? Figyelj már! Megesett a baj. * (HIAQ) Szerencsén múlik csak, Élsz-e vagy halsz-e majd holnap, Ha angyalod […]
1. Pincei lények megmásszák a padlást is. Vissza se térnek. 2. Felvillant a fény álmomban s felébredtem, ámde sötét van. 3. Tavasz szakítja. A nyár? Éleszti újra a hóvirágot. 4. Tó 1: Eső A tó kiáradt. Árad úgy akár a vér, tudunk mi úszni. 5. Tó 2: Nyár A tó kiszáradt. Üres, csupasz medréből medencét […]
miért írok most csendeket ha a világ zajoktól hangos
ha dőlni látszik már minden álmom sorsom felettem tort ülni akart fogam szorítva de odavágom most állj meg “vándor” a buli még tart ha álomcserepek már mindenütt csendem helyén csak zajokat észlelek de a képzelet szárnyán elrepült emlékeimmel csodákat képzelek csendeket ír a tollam a papírra és rajzol hozzá szép virágokat hogy újra ébredve váltsam […]
mi változott itt talán a semmi de átgázolt emberek garmadán jó volt jó lenne magyarnak lenni ma is de most az élet korpuszán csak a megosztás és a gyűlölet mi látható és tapasztalható mely meghatározón foglal helyet szabadság helyett csupán csak lázadó lehetsz s bár öklöt ráznak arcodba talán a sors keze megvédhet még s […]
