Szerelem Hallgasd a szív dalát A könnyek sikolyát Hallgasd a szív dalát Nézd a lelkek vad táncát Fakó kabáttal körülfon Múlt és jelen Az élő és az élettelen Dúdold a szív dalát A csókok ritmusát Énekeld a szív dalát Ha megérted textusát Ölelj, csókolj, szeress Üvölts, ha fáj! Erdőkertes, 2019. február 13.
Tolla hull a kékmadárnak, elszálltak az évek, őszre fordul már az idő, a vágyak aludni térnek. De mégis! Egyszer, egy szép téli esten – ha felgyúlnak a fények -, eljössz-e hozzám, aki egykor karjaimban ébredt? Már rebben, surran a kékmadár, újra felizzik fakó szárnya, szerelmes szívünk készen áll a lángoló boldogságra. 2019. február
Angyalföld Száll a por a reggeli ködben, s ásít az utcán, ki görbe örömben maradt egész éjszakán át, s lassan indulna aludni már. Az út másik oldalán dobozok zörögnek: tisztítják a várost, viszik a szemetet, és füstösen indul a konténer tovább. A hídról már látni az út forgatagát. Mint rohanó hangyák futnak a kabátok, elnyeli […]
(3 soros-zárttükrös) Pedig szerelemmel a szívemben születtem, Később láttam, cudar egy világba kerültem… Pedig szerelemmel a szívemben születtem. Ez a rongy életem engemet nagy tévútra vezérelt, Te meg csak jöttél a fénnyel, ám a sors keze nem tett kivételt… Ez a rongy életem engemet nagy tévútra vezérelt. (Visszatérő rímek) Bálint napos a létem, méláztam, hogy […]
Szeretnék újra gyerekként játszani, felhők között szaladni és nem látszani. Gondtalanul élvezni mit rám ró a sors, újraérezni milyen is a gyermeksors. Bízvást bízni a felnőttek szavában, örömömet lelni egy hajas babában. Elbújni és hinni, hogy rám nem találnak, bedőlni a sok-sok mesélt butaságnak. Gondolatban átmászni a varázshegyen, tündérkisasszonynak öltözni hirtelen. Hamupipőkeként táncolni a bálban, […]
Rózsa Iván: XIV. Viktor Én vagyok én, te vagy te, a seggem te nyalod: Mert hát az állam még mindig én vagyok! Már vénülő kezemmel alig találom a botot: De az állam rendületlenül én vagyok! Már hozzák alám az ágytálat, tán betojok: De az állam mindhalálig én vagyok! Ragaszkodom végsőkig a hatalomhoz, ilyen maradok: Ne […]
Gyere! Álmodjunk együtt boldogságot! Álmodjunk magunknak csodavilágot! Tanuljunk, míg lehet bölcs valódiságot! Hogy túléljünk minden bajt és tisztátalanságot! Tudom, néha nem érted, hogy ha szólok. Hogy tőled türelmes szerelmet várok! De érezd meg kérlek, hogy mire is vágyok! Váljanak valóra mézédes álmok! Mert én mindhalálig annyira szeretlek! Nem éreztem még soha ennyire szépet! […]
Edit Szabó : Szeretem még magamat Átéltem már századokat, reméltem oly nagy álmokat, tükör nem mutatott csodát, küldött egy-egy mosolyt hozzám. Mégis enyém ez az élet, visszatükröződik lényem, nem szeretném önmagamat, nem látnám már az arcomat. Öröm-bánat-keserűség, szám szegletén egy-egy mélység, kisimul vagy összerándul, sorsom útja még varázskút. Bele nézzek a tükörbe ? nem kevés, […]
A világra egyedül érkeztem, S továbbállok egyedül, ha végeztem. Nem a magány üres ágya, Nem káosz szülte zsibongó lárma Az egyedüllét, mely körülölel, Mely mindig itt van, mindig közel. Nem fájdalom marta tátongó űr, Mely a gyávaság zászlaja alatt tűr. Békés, büszke, csodálatos, Mélyen megélve varázslatos. Nem álarc és nem is tükörkép, S mégis a […]
Szelídséggel lábadozik a tavasz, kisírja szemét még utoljára a tél. Elhagyja ajkát a keserves panasz, nyakába fütyül az északi szél. Még izzik a meleg a kályhában, ropogtatja bordáját a fahasáb. Csend ül a meghittség uszályában, fáradtan kacsint egy fénynyaláb. Rétes illata lengi át a régi házat, a kövön vörösboros kancsó hever. Kutya vakkant jóllakottságában, öreg […]
