Nehéz nap után, lassan, de biztosan leszáll az éj, Aki álmos, annál bizony csukódik mind a szemhéj. Gyere csak, most megmutatom, mit tegyél, hogyan lépd át, Saját árnyékodat és magadat, igazán add át. Fogj egy lúdtollat és azt frissen hegyezd, Papírra firkálsz, gondolatod keleszd. Hangok tompa zöreje a tollhegysercegés, Ami van olyan szép, mint fában […]
Füstkarikákat eregetek, mik beleütköznek a földbe, Közben meg meredve nézek az emelkedő, felszálló ködbe. Lelkemben érzem, hogy levihetetlen lázban csak égek, Lábaim, lüktetve, remegve, futást követelnének… Nem is tudom, hogy van-e valamihez lelki vonzódás, Vagy csak kínzó és folyamatos, már elunt várakozás, A köd nem oszlik el teljesen, napsütést szűrve engedi át Én a tétlenségben […]
Konklúzió Tankákban: Mikor a bántó zajt csend szövi át… Mikor sokágú villám elvakít… Mikor menekülünk a folyón át… Mikor az ég, a létből kiszakít… Ha majd úgy érezzük, nincs már tovább… Ha nem jó az, hogy neked tenni kell… Ha majd úgy véljük, hogy így ne tovább… Ha itt az idő és már menned kell… […]
3 szerzős meditáció az életről… azonos témafeldolgozással. Az élet engem dezinformál, Hazugságokkal etet, táplál… Elhallgatásokkal bőn retardál. Jót Tőle Nem kaptam. Talán létem Mostohám nekem? Mostohám nekem Talán létem? Nem kaptam Tőle Jót Füllent az élet, süketel, Csúszós haraggal felesel. Füllent az élet, süketel. * Élet rezsimem szokásait tanulmányoztam, Ok nélkül állítják másoknak, hogy hazudtam. […]
Emlékező meditálás versben és apevában… Rátok nézek ó, halványodva, múltba bújt emlékek, Ki öregszik, annál már gyengülnek emlékezetek. Deres hajba keseredik az életem elpárolgó cseppje, A fizikai testnek is már elmúlt, éltető vehemense. Múlt Fátyla Takarja Emlékeit. Semmibe tűnnek. Már Lassul Teste. Fogy Habitusa s Emberi léte. * Hosszú úton eltévedtet, a holdsugár hazavezet, Útközben, […]
Edit Szabó : Eső után Gyönyörű test a hófehér ruhában, teraszon áll, szédítő magasságban, tekintete körbe fogja a várost, messzire lát, ragyogó tisztaságot. Eső felhő rég kiadta a mérgét, égi zápor szabadította terhét, elverte az utca porát tisztára, háztetejét, fák levelét mosdatta. Messze fentről felszabadult a lélek, testét-lelkét átadja az életnek, nagyot szippant ég alatt […]
Ahogy a végtelenben nyúlik el a táj, Ahogy látjuk már, hogy sehol nincs határ, És nyomot sem hagy, úgy pusztul a tél, Te is csak úgy, pont úgy érkeztél. Ahogy a nap az égen kelleti magát, Ahogy végre halljuk már a nyár szavát, És fáradt szemünk százszor visszanéz, Úgy múlik el mind ez az […]
Versben, HIAQ –ban, apevában, 10 szavasban meditált a szerzőpáros. (HIAQ) Marcangol fájdalom, Csatát vív, szív és értelem. Egál! Győztes nincsen. * Magamba roskadva… vívom, Magamba vívódva… vívom. Harcom, mi eredménytelen… Harc és olyan reménytelen! * (apeva) Nem Bírom Tovább már! Feladom! Nincs Kiért, nincs miért. * Magamat emésztve… vívom Harcom, de nem irányítom… (10 szavas) […]
Esteledik, gyertyafénynél rovom a sorokat… Egyedül vagyok, csak a lelkem, más nem noszogat, Sorjáznak a gondolataim, levisz a nyers lélekig, Olyan varázslat ez, mely engem, totál lemeztelenít. Kedvesen pislákol a kis gyertyám lángja, Menne már aludni, jól elfáradt mára. Kinézek az ablakon, látom az éjjel vándorát, Velem virrasztja át a mai álmatlan éjszakát…? Ezüstős fénye […]
Rózsa Iván: Kis Hableány Partik helyszíne Egykoron, kis Hableány; Nem hajóz ki már… Hableány pihen Habok közt, Duna alján; Léte véget ért… Nem kószál, bolyong Nagy hajók közt soha már; Sors akarta így… Ázsián kívül Látni szerettek volna Más kultúrát is… Bátor turisták Nyolcezer kilométert Utaztak halni… Huszonnyolc ember Hullámsírja, a Duna Meg árad, sodor… […]
