Posted by
Posted in

Gondolatok egyedüllétről, magányról

Hogy egyedül vagyok, néha bizony jó is: senki nem zavarja kényszerű nyugalmam. Bár ha itt lennétek, akik most nem vagytok, örülnék is talán, biztosan nem tudom.   Mert a magányt végül el lehet fogadni, és nagyon könnyen bele lehet szokni! Nem kell már törődni szinte semmi mással csak saját magammal, a magam bajával…   A […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Allegro

Rózsa Iván: Allegro Allegro non troppo… Allegro barbaro… Isten is vélünk, ó! Száguldó lét-hajó… Budakalász, 2020. október 16-17.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Partita

Rózsa Iván: Partita Az égiek már a mi dalunkat játsszák… Míg a földiek az ő agyukat játsszák… Majdan ki ide megy, ki pedig amoda: És van, aki senki és semmi, sehova… Budakalász, 2020. október 16-17.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A legjobb prímás

Rózsa Iván: A legjobb prímás Az első időkben kevesen voltunk… Talán mindenki maga egyedül… De odébb van még végünk és holtunk: És Isten is már nékünk hegedül… Budakalász, 2020. október 16.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Felhők felett

Rózsa Iván: Felhők felett Berlin felett az ég… Budapest felett az éj… Az ég persze mindig kék: Kinek, mi látszódik épp… Budakalász, 2020. október 16.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Hidd el!

Rózsa Iván: Hidd el! Már a végtelenben éled meg a véged: Meg kell, hogy szűnj; hogy megtaláld éned. Igazi éned az egótól fosztott éntelen éned: És mindez érted van; hidd el, érted! Budakalász, 2020. október 16.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A végtelenben él…

Rózsa Iván: A végtelenben él… A végtelen türelem is egyszer véget ér: A bizonytalan ember a haláltól félve fél. A számító kis senki kalandja kész rémregény: Örökké él, ki talán végtelenszer és egyszer él… Budakalász, 2020. október 16.

Posted by
Posted in

Kék, sárga, lila

Kék,sárga, lila hervadó virágok Rozsdafoltos, hullongó levelek… Hűvös szél fúj, eső cseperészget Újra sötét felhők borítják az eget.   A bokron itt-ott hóbogyó fehérlik, Gyermekkori emlék képe integet… Cipőm alatt dió- s mogyoróhéj. Diósgyőri udvar, rád visszarévedek.

Posted by
Posted in

Avarszag a levegőben

Avarszag a levegőben Őszi ködök gomolyognak A szél füst csípős szagát hozza Lábam holt levelet tapos   Lábam holt levelet tapos Nem erdőben, csak egy parkban! A szél füst csípős szagát hozza Szemem lassan könnybe lábad   Lábam holt levelet tapos Nem erdőben, csak egy parkban! Hogy hiányzik az az erdő! Torkom sírás fojtogatja   […]