Posted by
Posted in

Tengerpari idill

Edit Szabó : Tengerparti idill . Tengerpartján szép fogadó, korai még látogató, megterített asztal várja, ki e látványt megcsodálja. . Gyönyörként a terasz ragyog, magas fák alatt hűs padok, virágok ölelik karját, mindenütt a csodák várják. . Fehér felhők fodrozódnak, visszaszállnak a habokba, vitorlások korán keltek, tengervízben ténferegnek. . Megcsodálják napfelkeltét, tengervízben tükrözését, lágyan ringanak […]

Posted by
Posted in

Csatári Anita: Szeles idők járnak…

  Csatári Anita: Szeles idők járnak… Kucorodj kicsi maggá, ha uralkodó szél süvít el, s lombjaid ledőlnek. A kis mag megbújik az igaz anyaföldbe, elteszi magát csendben, jövőre. Kucorodj kicsi maggá, öntözd, melengesd lelkedből, s építs templomot a jövőnek. Táplálj új életet kicsi mag, kapj erőre. Sokasodj, szaporodj, nőj erdőre! – Az erdőt hiába fújják […]

Posted by
Posted in

Engedjetek ki!

Engedjetek ki! A rút haláltól jaj, de félek, mikor kajánul és titokban tüdőmbe mászik és feléget, miközben testem meg se moccan. Csak fekszem itt a kórteremben, csövekkel számban, elhagyottan, de kint parányi ága reccsen az új tavasznak, lángja lobban. Engedjetek ki, hadd rohanjak a vároromra szélbe szállni, jöhetne ellen ott a falnak, nem jutna át […]

Posted by
Posted in

Érzelmek

Nem tudom, honnan jön néha a gondolat, hogy tollat ragadva verset írjak…. Nem tudom, mi az az erő mely időnként fegyverként tör elő… Önmagam pusztító fegyvere … az elmét megkérdőjelezve számonkér….kínozza szívemet… Gyengepontomra lépve támadja érzelmemet…. Érzed??? Látod???? Múlik az idő!!! Ugye fáj? Hála…mondja gúnyosan az eltipró erő… Földbe döngöl…fáj…elhagyott az értelem, győzött felettem a […]

Posted by
Posted in

Lepkemező

Mutasd az utat, követlek Tarka lepke Illúzió vagy, csak képzellek Tova röppensz. Virágbortól szédelegsz Érzem lelked. Ezerszínű a világ Vidáman repkedsz Forgok magam körül Hova lettél?…. Megakad tekintetem Egy másik lepkén. Varázslat. Szemem káprázik… Ilyen csoda együtt repül két pillangó összeragadva. Násztáncot járnak, köröttük ezer vendég. Pompázó virágmező a nászajándék. Bánkút – Három-kő túra 2020.08.12.

Posted by
Posted in

Ima

ISTEN! Hozzád fordulok. Csendben, suttogva Hozzád imádkozok. Látom, mosolyogsz, ez kedves nekem. E nehéz időkben fogjad a kezem. Óvj meg minket a veszedelemtől! Vonj körbe pajzsoddal minden férfit és nőt! Vigyázd a gyermekeket és minden élőt! És érintsd meg a kétkedőt! Hogy legyen Hite… hogy tudjon Téged hívni… hogy merjen kérni, kérni és kérni…. …s […]

Posted by
Posted in

Az út ahol én járok

Edit Szabó : Az út ahol én járok . “Akácos út,ha végig megyek rajtad én,” minden kedves,halkan sóhajt az éj, kertek alján, virágzó fák alatt szeretném én csókolni ajkadat. . A lágy szirmok csodásan aláhullanak, hajadban már illatok bomlanak, harmatcseppek igéznek éjszakát, halkan mondom, galambom légy varázs ! . Mert ez az út,melyet annyira szeretek, […]

Posted by
Posted in

A korai gyermekkor morzsáiból I.

Este, az óvodás éveimben, a konyha illatokat gőzölt, nővérem hangosan leckét mormolt, anyám épp vacsorát főzött.   Lent, az asztal lábai közt ollózgattam a holnapot, ott érleltem a tudás fáit, nem sejtve, hogy lombot adott.   Fejembe kúsztak hajszálanként az egyszeregy hangos sorai, és érzelmeim dúsították a versek zenélő húrjai.   Közben csákót, hajókat érlelt […]

Posted by
Posted in

Nincs vevő

Nincs vevő Barátaim, a vádbeszédnek vége, azóta köztünk néma csend honol, hiába várunk még védőbeszédre, mert elmaradt az, késik valahol. Megtudtuk azt, hogy balga módra éltünk, mi felzabáltuk már a holnapunk, dőzsöltünk, ámde módfelett, s veszettül elhittük azt, hogy mindez jól van úgy. Vigyorral szánkon bőszen égre néztünk, mutattuk egyre, hogy nagyok vagyunk, és most […]

Posted by
Posted in

Mióta eltemettelek…

Mióta eltemettelek… Mióta eltemettelek, nincs báj a mozdulatban, azóta hangom is remeg és félig öntudatlan, kifosztott álmomon nevet az ördög és az angyal, kicserzik ráncos bőrömet és játszanak agyammal. Mióta eltemettelek, harag feszül szívemben, ki volt, ki rólad dönthetett az értelmetlen űrben, hiszen levett egy csillagot, mi még utat mutatva szemünk előtt ragyoghatott a kétes […]