Posted by
Posted in

Szemeinken át

Szemeinken át Ez a szem gyenge látni. Nézni néz, olykor bután és lustán, de kiszűri az elvárt elemeket. A szépet. A kellemeset. Rajta legel, mint tehén a füvet. Jóízűen megcsócsálja a jellemet, megzabálja, aztán lenyeli, és meghagyja az elvárt elemeket. A szépet. A kellemeset. Budapest, 2021. szeptember 02.

Posted by
Posted in

Zátonyba zárva

Zátonyba zárva A hűs habok között a sziklazátony kopott csak egyre, míg egy hajnalon, letört egy több tonnás darab belőle, hajók útját elállva szárazon. Elzárta kedves öblöm ím, azóta kicsiny hajómmal újra rab vagyok, nem indulok világokat hajózva meglátogatni, s már nem is fogok. Hát itt ragadtam én e sziklaparton, de hallik még a sellők […]

Posted by
Posted in

Gerbera

Gerbera A gerberánk egy őszirózsaféle, virága nyílik százezernyi színben, gyönyörködöm biz én naponta benne, vidáman, kerti kispadomra ülve. De régen volt, mikor csokorba szedve, siettem én a randevúnkra hozzád, átadtam ott neked sután, epedve, mutatva véle nagy szerelmem sodrát. Akkor már láttam én, hogy nyert ügyem van, szemednek csillogása azt ragyogta, és hirtelen felkaptalak, s […]

Posted by
Posted in

Kora őszi, napsütéses délután (J. W. G.-nek ajánlva)

Optimista változat Kora őszi, napsütéses délután. Olyan nyugodt vagyok, már-már vidám. Úgy érzem, most semmitől se félek. Most oly boldognak tűnik az élet!   Milyen szép is ez a békés pillanat! Remélem, a Sors sok ilyet tartogat! Ha tudnám, megállítanám a pillanatot s csak élvezném a lemenő Napot!   2. Pesszimista változat Kora őszi, napsütéses […]

Posted by
Posted in

Fény útján

Elhűlő időnek hangtalan erdején, elveszett virágok zöldbársony mezején, által botorkálunk fényesség ösvényén. Fáknak lombjai közt nem dalol a madár. Melegnek, hidegnek égnek és a földnek, halhatatlanságnak zöldszín keveréke, út szélén kuporog reménnyel és hittel. Fáknak lombjai közt nem dalol a madár. Fenn, ott a zöld kékje Mária köpenye, gyógyító ereje borítja lelkünket, békés a pihenés […]

Posted by
Posted in

Kibertér

Kibertér Az én időmben volt csupán a főtér, hol szombatonként gyakran összejöttünk, a padjain megannyi ember elfért, lányok, s fiúk külön-külön sürögtünk. Voltak szerelmek, voltak lángolások, beszélgetések és kemény csaták is, születtek ott viták, s komoly románcok, és boldog esküvések minhalálig. De mára ránk köszönt az új kibertér, ki sem kell már nekünk szobánkból jönni, […]

Posted by
Posted in

Éj leánya

Edit Szabó : Éj leánya . Csillagfényes éjszakában elindult az éj leánya, erdő fái szelet fogják, fehér ruháját fodrozzák. . Magasra emeli fejét, karcsú alakja oly egész, fénylik arca a holdfényben, büszke nő vonul az éjben. . Ruháján a csillagfények, körötte is körbe lépnek, fény közeli álom útját, virágszirmok gyűjtik búját. . Körülötte virágoznak, mélypirosban […]

Posted by
Posted in

Az én anyám

Az én anyám jótündér volt. Nappal fákkal, éjjel Holddal dalolt. Két karjával Vállon karolt. Védelmező Őrangyal volt. A tó felszínén Csak csend honol. Nincsen szellő, Nem mozdul. Elmerült a Mindenségben. Búcsút intett Észrevétlen. Édesanyám Egy angyal volt. Visszanézett a csillagokról, S a hajában Ezüstösen Csillant meg a Felkelő Hold.

Posted by
Posted in

A dilemma vége

A dilemma vége Nem is tudom, hogy innen merre menjek, északnak inkább vagy tovább, le délnek, higgyek talán a fényes égi jelnek, vagy épp az ördögök tekintetének. Én nem tudom fejem hová is hajtsam, talán egy úrilánynak vánkosára, vagy egy szegény leánynak félve, halkan ölébe rejtsem el ma éjszakára. Azt sem tudom, nyugodt legyek vagy […]

Posted by
Posted in

Észrevétel

Észrevétel Nem szólnék én, ha nem lehetne, de tán lehet, ma még beszélni, el is mondom kicsit sokára, tudom, hogy nem kérdezte senki. Elmondom én, ha nem felejtem, kiáltom szét a nagyvilágba, nekem nagyon szerény a lelkem és nem futotta szilvafára. Ezért hát még nemes se lettem, szegény hagymás paraszt maradtam, hiába észrevételeztem, csupán röhögtetek […]