Posted by
Posted in

Félelmek

Félelmek Éjszakánként álmodom, zord vadonban, ragadozók között járok. Megbotlok, de el nem esek, s ha elesek, hát felállok, mert menni kell tovább, égetnek a lángok. A pokol tüze talán nem fájna, de itt, e szörnyű világban, hol minden oly kihalt, hol madarak nem szállnak, hiába vársz csodára. Hiába látsz emberi arcokat, csak maszkok azok, melyek […]

Posted by
Posted in

Fájó szerelem

Fájó szerelem Fáj minden csókod, mit adsz nekem, éget a pillantásod, mit nekem küld szemed. Nem kértem tőled soha, hogy szeress, de ne fossz meg a hittől, hogy élni érdemes. Engedj egy kicsit közelebb magadhoz, ne irigyeld a boldogságot másoktól, ha a szíved már kiégett, s a szerelem tőled messze szállt, ne kínozz egy bolond […]

Posted by
Posted in

Fáj az emléked

Fáj az emléked Emlékeimben él még a varázs, érintésedtől izzott éjszakánk, a mosolyod jéghegyet olvasztott, szerelmünk lassacskán bontakozott. Perzselő érzések, vágyak éltek, mára kihűlt,- jegesek az éjek, meghitt órák, édes pillanatok, tegnapba zuhanó igéző napok. Ki nem mondott szavak most is fájnak, mi állta útját a boldogságnak? zátonyra futottak szép álmaink, viharos szél üvölti átkaink. […]

Posted by
Posted in

Ezüst éjszaka

Ezüst éjszaka Tündöklő híd ragyog a víz felett, csillogó hold fényéből született, hullámok árnyain illan a fény, a mélyben fekete, örvénylő lény. Bársony éj terít, mélykék palástot, köréje labirintust varázsol, lomhán szálló pára a víz fodrán, cseppjei, mint szikrázó gyöngyfoszlány. Szél játszik a fák karcsú ágain, halk akkord szól, elzengi vágyaim, csak a fájó szív […]

Posted by
Posted in

Érted szól a hegedű

Érted szól a hegedű Elfelejtem már kínzó bánatomat, amikor érzem bűvös érintését, hangok bújnak benne,- csodálatosak, lágyan a dal megkezdi keringését. A hegedű is fájón, zokogva szól, gyönyörű elmúlt szerelemről regél, tűnő percekről, és izzó csókokról, a lélek mégis boldogságot remél. Megszólal a kristályosan csengő hang, felhők fölé száll, hol angyal énekel, hosszú útján kíséri […]

Posted by
Posted in

Hamu

fekete szalvétába csomagolom szívemet minden érzésemet mellé teszem összegyűrve, véresen a hideg szélbe eresztem darabokra tépve messze hajítom s beleüvöltöm összes bánatom. fekete lepellel takarom be lényemet hollószárnyú, sötétlő, magányos éjjelen… hamvadó parázs csak az elszáradt lélek tovatűnő, gyászos, ócska élet… (2021)

Posted by
Posted in

Szívlobbanás

Hangos a világ, nem hallod a lelkedet. Néha még kiált.   Ajkad elhagyó jeges légkristályok közt didereg a szó.   Hova tűnt a csend? Elnémuló szívhangok jelzik, hol keresd.   Hív egy tér-idő, mely kihűlt álmaidból dércsipkéket sző,   zúzmaramentét. Már parázslik a lélek, s fűt a reszketés.   Érzed, hogy hevít? A fájdalompernyéket sóhaj […]

Posted by
Posted in

A változás veled kezdődik

Nem tetszik a világod, amelyben most élsz? Burjánzik a gyűlölet, bármerre is mész, sötétségnek árama félsz, hogy elsodor, kapaszkodj az igébe, s légy te a horgony, megmentője lelkeknek, fénnyel gyógyító, homályban elveszettnek karját kinyújtó. Erre szólít a szíved, az ész bár mást diktál, szeresd, aki beléd rúg, szeresd, aki bánt, szeresd, aki elárul, orvul csapdát […]

Posted by
Posted in

Kapitány

Béke csillog a vizeken. Remény a szigeteken. A boldogság hajója, Ring a vizeken. A hajón csókot vált a Napsugár. Vitorlája, remény vára. Szabadsága, Madár röpte. Követi a fellegeket. Kapitány a fedélzeten. Ősz haja, Széllel dacol. Tengerész szív. Csillag szeme Hit ereje.

Posted by
Posted in

Hologram

Valódi kép teljes mása, Tökéletes térhatása. Részletek éledése, Fényhullámok áradása. Sugarak találkozása.   Mozdul a kép, Szívem rezdül. Föld és ég közt, Száguld a fény. Az arcodat körbejárja.   Tér mélysége, Szemed fénye, Végtelenje. Téridőző sugárképe. Tükrözi az űr szépségét. Földi létünk reménységét.