Posted by
Posted in

Gáthy Emőke: Krisztus fiai

Krisztus fiakat nemz százezer szám Úgy megszaporodtak a Föld bűnei A meg-nem-értés magányába zárt negyed-istenfik a neurózis töviskoszorúját hirdeti homlokunk köré a világ Háború gonoszság emberi butaság éhínség természeti csapás öt sebéből vérzünk Lebegünk a vágyak tengerén Borrá változtatnánk a világ minden könnyét kenyérré a szenvedést Kevés Heródes Júdás Pilátus utóda és Mammon sem henyél

Posted by

Gáthy Emőke: Nyúlék

Nyúl nagypapa jól megrakta Kosarát a piacon Hoztam répát, fehér retket – Makogja már a gangon Fut elébe sok kis nyúl-fi, Ide nyúl, oda nyúl; Mire anyjuk észhez kapna, Már hiába nyúl. A vers meghallgatható Karády István megzenésítésben és előadásában a YouTube-on.

Posted by
Posted in

Szarvas a tisztáson

Edit Szabó : Szarvas a tisztáson Villan felém tekintete, ahogy csodálatos teste kilép erdő sűrűjéből, agancsát magasra vetve. Ijedtség nincs a szemében, félelem nélkül tekint szét, szarvasok közt ő a király, fény csillan ágas agancsán. Övé ez a táj és liget, melyben boldogságban élhet, nincsen veszélyben élete, ez a park az élet-tere. Selymes fű ad […]

Posted by
Posted in

Piac

Piac! Láttam, hölgy cipekedett, Nem bírta tele cekkereket. Mért vett annyit vajon, Krumplit süt majd vajon? Úriember vagyok, segítsek? Rám nézett, szeme ki is tágult, Annyira megdöbbent, rám bámult. Sokat vettem, nehéz, Elkél itt a plusz kéz… Ötszáz méterre lakok! Indult… Szütyők alján, biztos ólom van, De, küldöttem velük harcosan. Félúton megjött, a Szív ritmuszavara. […]

Posted by
Posted in

Tél hatalma

Edit Szabó : Tél hatalma Ránk köszöntött télnek java, hó hullott le minden napra, vastagon takarja földet, nem látni a fákon zöldet. Lemenő nap sárga fénnyel elköszön a fehérséggel, tele tűzdelt havas tájtól, búcsúzik a napvilágtól. Sötétedik, nem fekete, lehullott hó tömkelege borítja be erdőt, mezőt, házak udvarát és tetőt. Fenyő ágon dér csilingel, a […]

Posted by
Posted in

Tél hatalma

Edit Szabó : Tél hatalma Ránk köszöntött télnek java, hó hullott le minden napra, vastagon takarja földet, nem látni a fákon zöldet. Lemenő nap sárga fénnyel elköszön a fehérséggel, tele tűzdelt havas tájtól, búcsúzik a napvilágtól. Sötétedik, de nem fekete, lehullott hó tömkelege borítja be erdőt, mezőt, házak udvarát és tetőt. Fenyő ágon dér csilingel, […]

Posted by
Posted in

A szeretet intelmei.

(Az EMBER 14 parancsolatja!) Irigység. Irigység embert sárgává tesz, Mert benne, tenni nem volt mersz. A másé az mi kéne neki, De nincs mersze megszerezni. Gyűlölet. Gyűlölet éltet embereket, Kik nem ismerik szeretetet. Haragszanak mindenkire, Kinek nem beteg a lelke. Erőszak. Az erőszak éltet egyeseket, Kik nem szeretik az embereket. Tévednek, mert hiszik, ettől nagyok, […]

Posted by
Posted in

Váltani?

Megtréfált a sors, Életem túl sós. A sótartó feneketlen, Az életem élhetetlen. Lehet váltani, Só nélkül élni. Akkor mi lesz az étellel Vagy alkudjak az élettel? Vecsés, 1998. október 25. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Majd mi látszik?

Az éj sötétjében kuvikok röpködnek, A fejfák felett meg szellemek lebegnek. Nem látunk, csak tapogatódzunk sötétben Bízzunk, hogy szebb jövőt látunk meg reggelben. Az éj vaksötét, gyertyafény elvész benne, Bár állítólag sötétnek is van lelke. Az éj sötét, átláthatatlan és hosszú Látszólag véget nem érő, oly’ mint bosszú. Ködben úszik a hajnal, pirkadat sejlik. Bár […]

Posted by
Posted in

A Föld urai

A hegyek- völgyek és a vadvizek, Ez mind a természet, mit szeretek. Vadakat látni és bogarakat, Megfigyelni a sok madarakat. Ember több az állatnál, gondolkozik, A rombolásban vajh’ visszakozik? Nem azért vagyunk többek, hogy ezt tegyük, A Föld urai pozitívan legyünk. Naponta halnak kiállatok, növények, Értem én, de nem minden az okos gépek. Mi lesz, […]