Több hét után jött végre az üzenet, megírtad, pár napra hazamehetek. Idő előtt kiálltam az utcára, nem bírtam  várakozni a szobában.   A percek elnyújtott óráknak tűntek, árvának éreztem magam nélküled. Közben az eső egyre csak csepergett, a hajam, ruhám is csurom vizes lett.   A kanyar után megpillantottalak, szaladtam eléd, csakhogy láthassalak. Tüzes ölelésed […]

Tündöklő, nőies a szépsége, a férfi szemeknek ékessége. Hosszú haja, szeme barna bogár, boldogan jár rajta a napsugár.   Egy teraszra kávézni leültünk, bizalmas beszélgetésbe kezdtünk. Könnyen bomlik le létünk fonala, számos, hasonló bog akad rajta.   Csakhamar észre is kellett venni, a ragyogó kellemet bú fedi. Belül sajgó lelkét folyton gyötri, lehetetlen előle megszökni. […]

Ráült a sötét a félhomályra, már csak Holdnak adott a világa. A szobában lámpát most nem kapcsolt, lábbal az ablakpárkányon landolt.   Merengve bámult a nagy semmibe, nem értette hogyan jutott ide. Hol keletkezett ez a nagy hiba? Min kellene most változtatnia?   Aprólékosan boncolgatgatta a kimondott keserves szavakat. Lelkében néhány újra és újra felakadt, […]

Edit Szabó : Régi vekker / Szonett / . Éjjel-nappal sok-sok óra eltelik, hajnal fénnyel ébred fel a reggel, fénysugarát rávetíti a Földre, időszámításunk elkezdődik. . Nem mutatja az órának perceit, sok idő kell, míg a modern gépek, századok során kifejlődnek végre, formálva az idő kerekeit. . Szakemberek gondolata árnyában, alakulnak, formálódnak végül, csinosak és […]

Kutyák, és csontok … ” én várlak Téged… De érted valaki más jött … Te mást vártál nem engem … Valaki rám vár, nem megyek … “

Edit Szabó : Vonulásra kész gólyák . Alig vártuk azt a tavaszi napot, melyet a gólyák hada haza hozott, megteltek a régi fészkek lakókkal, beköltözött szárnyas állatainkkal. . Fekete-fehér színük kiragyogott, szürke fészkek otthonában változott, kelepeltek, messzire szólt a hangjuk, belakták a régen látott otthonuk. . Párra talált minden gólya fészekben, lázas szerelem jelképe megjelent, […]

Kard élén … ” A csend rejti magában a rendet.. a zajban a káosz védi a csendet … Az agyamban a végtelen gondolat … mint szikra egyszer csak lángra kap”

Fizetést kaptam mámma beugrottam a kocsmába fizettem fűnek, fának meg a miniszoknyás Mancinak   Megittam vagy tíz felest az okát ne keresd! ott van éppen előtted a pálinka okozta jókedvem   Reggel mikor ébredtem, nem otthon vagyok, észleltem Mancika ágyába fekszem nem is kicsit meglepődtem   Elmúlt a pálinka hatása de nagyobb volt a pára […]

Újra úton .. ” A levegő, ami tüdőmben kavarog .. ha szólni tudna kérné, ne haragudjak… Bent maradna Ő, csak egy kicsit még … Ne hozzon bajt fejemre a beszéd …”

Edit Szabó : Tükörképben . Fényes tükör mély arcában felragyog, ifjúkori szemnek még nincsen ránca, tündöklik a fiatalság arcomra, fényképeken lehettem én oly boldog. . Formabontó a tükörkép és asszony, tükröződő lénye olykor lángra kap, megjelenik, milyen volt fiatalnak, emlékek sorában nem csapja arcon. . Él a lélek, bár a szív már öregebb, arc mosolyán […]