Posted by
Posted in

Első hóvihar

Megjött az első hóvihar, a szél segítségét kérte, Tán’ gondolta, hogy embernek ezzel tesz kedvére… Már hóleplet is kell lapátolni… ha olvad, mi végre? Fehér havazik. Megfagy a gondolat is. Remény mindent beterít. Fagyott gondolat. Remény terül fehéren. Kopog a tél. Havazik. * Reggelre a hóvihar eláll, de hideg, mindet lekeményít, Csúszik a hólapát nyele […]

Posted by
Posted in

Klotz Mária: Szótüzek

Szótüzek   Szavakból összegyúrt forró szótüzek Ócska kandallóban meleget gyöngyre fűznek. Téli változó szürke rideg világ Üvöltve forró szeretetért kiált. Zord hidegben nem talál rá a magányban Elkeseredettséget érez a mában. Koldulva eseng. Izzó szótüzek, égjetek, terjedjetek!   december 10.

Posted by
Posted in

Klotz Mária: Téli impulzusok

TÉLI IMPULZUSOK   Csipkés mesevilág   Hópihés álom, jaj de várom a  bársonyos tájat, a rám zúduló, táncolva hulló, ezüstös szépséget. Megérkezett.   Ragadós, tapadós, csillámló, ragyogó hófehér látkép, nem is látom másképp, mint egy mesebeli képet, villogó fényességet. Mindenséget.   Hull a szemcsés hó, vakító gyémánt takaró, csipkésen csodás, pazarul pompás, téli mesevilág, boldogságot […]

Posted by
Posted in

Téli hideg… jégbe, hóba…

Télrészletező – Renga láncvers! Éjszaka hosszú… Hajnali hideg, kemény. Befagyott vizek. * Csendes hóesés, Fagyos fuvallatban jő! Fagyos levegő… * Friss-havas reggel, Havazás nincs. Hó síkság. Hóban kutyanyom. * A napsugárzás Ványadt szegény, nincs meleg. Hajnal már jeges. * A behavazott Virágágyás nem látszik. Nem kerti idő * Zúzmarás bokor Alatt, vaddisznó turkál. Föld kemény, […]

Posted by
Posted in

Látni végre

Menjünk! Induljunk el a nyárba, Csillagtalan éjszakába, Behunyt szemmel vaksötétbe, S látni fogunk. Látni végre!   Induljunk messzi forróságba, Szenvedéllyel fűtött lázba, Induljunk a néma éjbe, Hadd hallhassunk újra, végre!   Hadd hallgassuk a büszke csendet, Mikor már mások nem figyelnek, És hadd nézzük a szívünk mélyét, A szeretetnek tompa fényét.   Aztán csak táncoljunk […]

Posted by
Posted in

Én

Én   Egyedül vagyok a tükrös szobában. Egyedül vagyok a tükörszobában. Száz fejem fordul. És száz karom mozdul. Száz torkom látszik. De egy hangom hallik. Át- s átlépdelek tükrök szilánkjain. Egy torkom látszik. De kozmosz visszhangzik!

Posted by
Posted in

Kis-angyal!

Így 70 fölött… öregség mindig győz (9 soros) Te, édes Kis-angyal! Megállóban láttalak, Finoman gusztáltalak. Te, édes Kis-angyal! A képzeletem beindult, Ismerkedési vágy lódult… Te, édes Kis-angyal! Sárga villamos, megérkezett Szépséges lényed… tünedezett! * Megállóban várok. Most egyedül nem vagyok, Gyűrött arcán lét ragyog. Várom a villamost. Csendesen néz… talán… az ám! Pedig lehetne nagypapám. […]

Posted by
Posted in

Disznóvágáson

Falun voltam disznóvágáson, Részt vettem biz’ a leszúráson. Áldomás, pálinka, Nagy-kés ujjam vágta! Sírva ültem a deszka ágyon! Vecsés, 2018. augusztus 22. – Kustra Ferenc – LIMERIK

Posted by
Posted in

Már a Hold is…

Már a Hold is csak az udvarban, kertben pásztáz, Szobám ablakán nem jő be, engem nem rámáz… Ez nekem nagy-nagy hiány, a lelkemnek ádáz. Ülök a kis asztalnál a papír lap üres, de a toll tentás, Én már rónám a sok-sok sorokat… teát iszok, az jó mentás… Hold! Éppen rólad akartam írni… Nekem a fényed, […]

Posted by
Posted in

Csend és sötét?

Gondolod, hogy testvérek a csend és sötét? És amikor ez a kettő terül föléd Már jogosan úgy gondolod, sőt úgy érzed Minden a tied, nyugalmat már nem kéred? Gally kunyhóban a pislákoló lámpa Az ott nyugvónak lelki társa, párja. Bujdokolónak sötét volt élete Nem maradt csak csend és kislámpa fénye… Vecsés, 2014. április 15. – […]