Edit Szabó : Szeptember közeleg . Üresen ásítanak a tantermek, pihenő időre tértek a nyáron, valahogy nem hiányoztak senkinek, vakációval köszöntek a padtól. . Nyár szabadsága oly vígan tündökölt, váratlan események jöttek sorra, gyermekek hada örömben fürdőzött, tóparti álmok, vágyak sokasodtak. . Felejtette mindenki az iskolát, messziről nézték csak az épületét, szünidő teljében tiszta ablakán […]
Übersetzt von: László Szalai under construction… Juhász Anikó: Duino Istenem, Duinóban a sirályok még mindig találnak maguknak tengert, s az üvegfalak mögé húzódó verssorokból újra ki-kicsap a bánat, a kastély alagsorában meg a háború sisakokba menekített rettenete bámészkodik felénk, még a csatatéren elhagyták ők maguk alól a katonát, a vörös szalonba a pincéből tengernyi vér […]
Lieber Leser! In diesem Bereich unserer Webseite können Sie Deutsche Übersetzungen ungarischsprachiger Autoren lesen. Kedves Olvasó! Weboldalunk ezen részén magyar anyanyelvű alkotóink németre fordított műveit olvashatod. Übersetzt von: László Szalai Mein Name ist László Szalai, ich bin gebürtiger Ungar, bin aber in Österreich aufgewachsen und zur Schule gegangen. Seit einigen Jahren gründete ich meine Übersetzungsfirma, […]
(Bokorrím) Egyszer majd, én is átélem a halál titkát… Ember, mikor elfoglalja az örök sírját. Be is fogom lakni, mint egy medve a vackát. A Halál Értem is Eljön egyszer. Megfejtem titkát…? * (3 soros-zárttükrős) Bizony van, hogy fránya halál a legszebb, Ha körülmény lehető legelegebb… Bizony van, hogy fránya halál a legszebb. A Halál […]
Sorok az őszelőről, versben, apevában és haikuban. Augusztus végén járunk, az éj, hűvösségét jelzi… Az éji hűvösség az ősz közeledtét előjelzi. Nyár Végét Járja már. Éjjel elkel Lenge takaró. Hűvös éjszakák, Űznek nyári álmokat. Ősz nyugtalan… vár. * Csillagok most is vannak, sok fénytelenül ragyog, És a fűben már kevés szentjános bogár csillog. Éj Fénye […]
Kihalóban az emberi értékek, Világszerte nő az agresszió. Miért nem kellünk egymásnak gyerekek? Mivé lesz ez a világ? Mondjátok, ó… Durvul a nép és bőszen gyűlölködik, Gyűlölet van, közben nem kell a meló. Mindenki állhatatlan, fenekedik. Mivé lesz ez a világ? Mondjátok, ó… Fiatalokat senki nem neveli, Az öreg meg nem kell, ő már kikopó. […]
Borult az ég, bús az idő, Ez az ősz, de tél is eljő. No, nem baj, lesz még tavasz is, Kivirul, akkor lelkünk is. Vecsés, 1998. október 4. – Kustra Ferenc
Árnyék fekszik, alattomosan a fa tövében, Jól lehűsölnék, ha lehetne, ebédidőben. De mily’ gonosz a Nap velem, odébb ment az égen És mire feleszmélek, árnyék, már nincsen régen. Vecsés, 2002. szeptember 21. – Kustra Ferenc
Zúg a vihar, félrevert harang dacára, Senki nem figyel a segélyes szavára. Már nincs erőm szólni, csak állok, mint vitéz Aki vesztes csata után, csak áll és néz. Vajon kihúznak-e a holt nyugalmábúl? Tér és idő nekem vajon még kitágul? Tekintetes Pech rám néz, gúnyol nevetve… Reá vitézre, kinek kardját elvette. Budapest, 2000. augusztus 17. […]
Borzalmas az egész, iszonyú világ. Mikor gyúl már nekem is egy kis világ. Sírom ajtaját, valaki törhetné És halotti maszkomat levehetné. Meggyilkoltatának. Nem élek többé? Letaposnak. Válik még sorsom szebbé? Az én szívem élve eltemettetett, Várfokról ledőlve betemettetett. Budapest, 2000. augusztus 17. – Kustra Ferenc
