Posted by
Posted in

Ébredő világ

Ébredő világ Húsvét napján tűnik a sötétség, reményt ringat a végtelen kékség, csend van,- olyan tiszta, ártatlan csend, feltörő fohász szívünkben örvend. Érte, ki felvállalta bűneink, ki átérezte szenvedéseink, meghalt értünk,- bukott angyalokért, múltért, és eljövendő napokért. Mi még most is a bűn korát éljük, hiába volt az áldozat értünk, teremtett világunk pénzt hajszolva, nem […]

Posted by
Posted in

Lélekotthonom

Vadvirág mezején építettem házam. Szomorú fűzfából készítettem ágyam. Szeretetmagokból őröltem lisztemet. Szívemnek tüzében sütöttem kenyeret. Lehulló könnyekből préseltem italom. Örökké éhezem és folyvást szomjazom. Lágy, fehér kenyérre, lehulló könnyekre. Színtiszta álmokra, sosem volt ízekre. Lelkemnek vásznából szőttem a ruhámat. Bánatból, örömből varrtam a csizmámat. Magányból ácsoltam gyönyörű asztalom. Sóhajból készítem kanalam, tányérom. Szerelemfonálból kötöttem kesztyűmet. […]

Posted by
Posted in

Megbotlott a kezem

Társaságban… humor. Megbotlott a kezem… Poharamat elengedtem, jól kilöttyent, A nadrágomra víz csöppent. Úgy néztem ki, mint aki Részegen, maga alatt –fekve- volt, pisiléskor… Pedig ilyen, nem történt… máskor. Társaságból észrevették, Hahotát vadul elkezdték, nem kérdeztek, csak nevettek, Jókedvvel ellátva… így szerettek! Vecsés, 2018. október 30. – Kustra Ferenc – íródott: farkasfog versformában.

Posted by
Posted in

Ha közelg’ a kaszás…

(3 soros zárttükrös) Panaszok szava szép sorban kiül a számra, Mert létem minden-nappal romlik, az új-mára… Panaszok szava szép sorban kiül a számra. * (Anaforás, visszatérő rímes, önrímes, 3 soros zárttükrös duó.) Hülye halál, itt csak vacakol, feneget, mintha nem volna más dolga, Hülye halál, fenegeti ócskavas kaszáját, neki ez a dolga? Hülye halál, itt […]

Posted by
Posted in

Átok

Zokogó szemeidben a lét kivakart Ki keres oda bújtam a cseppek elé Felvetett lényem igy mennyekben tér Hulló könnyed zápora híd Köszönet életem, édes fiam Hogy itt vagy már nekem elég Sós tengered zúditsd le rám Hagyj földeden aludni még Örökös kegyelemben, ha megmaradok Hozzád hűtlen sose legyek én Egy életen mondhasd ez az én […]

Posted by
Posted in

Testdobok

Nincs taktus adalban, sem kéz a kezemben nem töri könnyed a fényt a szemedben. Nem löki álom az éjszaka csöndjét, Nem dudorászik hajnalig önként. Nem kaparászgat a gátakon túlra, Nem hamujában alszik a múltban. Nem teritetlen már az az asztal, Nem heverészik a tűzben a katlan. Hangokat tépő új idők lantja Torkodon meg-meg akad ma. […]

Posted by
Posted in

Te légy

Te légy Te oltsd a szomjam újra még, neked repülni semmiség, begyedben hozz nekem vizet, az Isten érte megfizet. Te küldj szememre álmokat, hibátlan égi táltosat, a lázam éget, hűtsd le azt, sebemre tégy ma gyógytapaszt. Te húzz az égre fényeket, emelj fölé, ahogy lehet, vigyél el engem messzire, s taszíts le majd a semmibe. […]

Posted by
Posted in

Jeremiád

A magyar nép lelke mint az üveg lapja Sok tízmillió ember koszos keze tartja Nyomja a magasba a múlt s jelen S a jövőre gondolni lassan esélytelen Van e ott folyó, s völgye jó Ki van itt még, aki érti e szót Lassan kigyalogol minden gyermekünk Mint oldott kéve széthull nemzetünk Nincs egy százasod? kisfröcsre […]

Posted by
Posted in

Peronon

Ma minden nincs, s holnap se  lesz. Az elhagyott tegnap már rám nem talál. Véget ér a rím, s e teher leteper, Peronokon lelket zabál a halál Mennyek országában mindenki szegény. Gazdagodj! Örömbe áztatott magány. Csak az Úrral mérhető az erény, A bor vérre, kenyér testre, élet létre vált. Hányok az arcomba ként máztól, A […]

Posted by
Posted in

Holdudvar

Kényes hold lepi be a  hazánkat Nem terem, nem marad senki sem itt El hazudot jelenek közt araszol, aki él S a múltból gyökerünk elenyész. Holvan már az a büszke kiállás? Hol van a szépért lángoló szív? Merre tanyázik az égbe kiáltás? Hol van a nemzet, melynek lelke az ép? Némák közt, ki szólni ha […]