Posted by
Posted in

Klotz Mária: világkarácsony

zöld tánc lámpáslánc kigyullad-e az első adventi gyertya a lélekkoszorún ebben a béke nélküli haldokló világban fényes papír lélekgyógyír felragyog-e a második adventi gyertya a szeretetkoszorún ebben a hit nélküli fájdalmas világban forralt bor pusztuló kor ég-e a harmadik adventi gyertya az örömkoszorún ebben a szeretet nélküli golgota világban csendes éj templomfény csillog-e a negyedik […]

Posted by
Posted in

Elmúlás… 2.

Az elmúlást versben és 10 szavasokban írta a szerzőpáros A múlt, mint nagy sziklafal, a tényeket őrzi rég, Meg a régmúlt történéseit nagyon védi még… A múlt orma csak, fel, olyan nagyon magasba tőr, Kutakodás közben a saját magányom gyötör…. Már nem táplál életet, Nincs ereje. Odalett minden, jéggé dermedt. * Ismerem az ördögöt, biztosan […]

Posted by
Posted in

Elmúlás… 1.

Versben és európai stílusú haikuban, valamint 10 szavasokban… Fény kikandikál A hajnali felhőkből. Sugara, villog. Arcomon vesztegel, enyhén melenget, Nyárnak nyoma veszett, ősz búcsút rebesget. * Kinézek az ablakon, rögvest látom a havat. Jobban nézem, keresem, de nem látom a nyarat. Már, itt a tél és a nyárból emlékem sem maradt… * Színes avar-szín Keveredik […]

Posted by
Posted in

Hildácska…

Oly’ jó, hogy vagy nekem Hildácska, Kén’ már használható villácska. Szép testedre vágyok, Mit nagyon imádok. Hildácska, lesz gyűrött… szoknyácska? Nevetve szeretném lepedőt, Gyűrögetni, mint jellemerőt. Nevetem, Te mosnál, Sőt, te is vasalnál. Kérek légyottot… teljesedőt. Mond kedves, hogy áll a válóper? Lelkem kíntól engem leteper. Légy szabad és enyém, Pihennénk, rét füvén… Hildácskám! Vágyad, […]

Posted by
Posted in

Gáthy Emőke: Krisztus fiai

Krisztus fiakat nemz százezer szám Úgy megszaporodtak a Föld bűnei A meg-nem-értés magányába zárt negyed-istenfik a neurózis töviskoszorúját hirdeti homlokunk köré a világ Háború gonoszság emberi butaság éhínség természeti csapás öt sebéből vérzünk Lebegünk a vágyak tengerén Borrá változtatnánk a világ minden könnyét kenyérré a szenvedést Kevés Heródes Júdás Pilátus utóda és Mammon sem henyél

Posted by

Gáthy Emőke: Nyúlék

Nyúl nagypapa jól megrakta Kosarát a piacon Hoztam répát, fehér retket – Makogja már a gangon Fut elébe sok kis nyúl-fi, Ide nyúl, oda nyúl; Mire anyjuk észhez kapna, Már hiába nyúl. A vers meghallgatható Karády István megzenésítésben és előadásában a YouTube-on.

Posted by
Posted in

Szarvas a tisztáson

Edit Szabó : Szarvas a tisztáson Villan felém tekintete, ahogy csodálatos teste kilép erdő sűrűjéből, agancsát magasra vetve. Ijedtség nincs a szemében, félelem nélkül tekint szét, szarvasok közt ő a király, fény csillan ágas agancsán. Övé ez a táj és liget, melyben boldogságban élhet, nincsen veszélyben élete, ez a park az élet-tere. Selymes fű ad […]

Posted by
Posted in

Piac

Piac! Láttam, hölgy cipekedett, Nem bírta tele cekkereket. Mért vett annyit vajon, Krumplit süt majd vajon? Úriember vagyok, segítsek? Rám nézett, szeme ki is tágult, Annyira megdöbbent, rám bámult. Sokat vettem, nehéz, Elkél itt a plusz kéz… Ötszáz méterre lakok! Indult… Szütyők alján, biztos ólom van, De, küldöttem velük harcosan. Félúton megjött, a Szív ritmuszavara. […]

Posted by
Posted in

Tél hatalma

Edit Szabó : Tél hatalma Ránk köszöntött télnek java, hó hullott le minden napra, vastagon takarja földet, nem látni a fákon zöldet. Lemenő nap sárga fénnyel elköszön a fehérséggel, tele tűzdelt havas tájtól, búcsúzik a napvilágtól. Sötétedik, nem fekete, lehullott hó tömkelege borítja be erdőt, mezőt, házak udvarát és tetőt. Fenyő ágon dér csilingel, a […]

Posted by
Posted in

Tél hatalma

Edit Szabó : Tél hatalma Ránk köszöntött télnek java, hó hullott le minden napra, vastagon takarja földet, nem látni a fákon zöldet. Lemenő nap sárga fénnyel elköszön a fehérséggel, tele tűzdelt havas tájtól, búcsúzik a napvilágtól. Sötétedik, de nem fekete, lehullott hó tömkelege borítja be erdőt, mezőt, házak udvarát és tetőt. Fenyő ágon dér csilingel, […]