– Téli színek – Fehér a kert és fehér járda, fehér a szél is, mi táncát járja; fehér az utca, fehér a város, fehérben alszik a téli táj most. Szürke az út és szürke az égbolt, szürke a kedvem, sehol egy színfolt; szürke az ablak, a tó, a folyó, s benne a felleg, az álomfogó. […]

– Galambok – Lapos, ferde háztetőkre mit szórhatott a magas Ég? Apró sötét foltocskákkal tarkított ott minden cserép! Gubancos, drága gyöngyfüzér, vagy mazsola, drazsé lehet? Angyalkéz rakott tán’ oda ennyi kerek, szürke követ? Most hirtelen szárnyra kelnek, s felröppenek mind az égbe: nagy vargabetűt szántanak az égszínkék ürességbe. Hullámokban megmozgatják, átrajzolják a teret, és csapatokban […]

Hányszor ültem összegömbölyödve, fázva és félve? Mikor lesz új remény?   Hányszor gondoltam remegve, egyszer majd más lesz az este?! Lesz fény!   Hányszor kértem, hogy változzon meg minden, mert kibírhatatlan a tény.   Hányszor kerestem, kutattam reménytelenül, hogy legyen végre új tény.   Hányszor vesztettem, újra kezdtem újra félre tettem, hogy legyen új fény. […]

Az élet színpadán táncol, akinek a nótáját húzzák. Forgó széllel az száguld, ki alatt kemény a  talaj.   Kinek ezekből nem jutott, süpped a reménytelenségbe. mint a zuhanó madártojás, mely fészekből esett le.   A színpadon nagy a forgolódás. ki fenn marad, nagy a kihívás. Hiszi, hogy neki jutott a nehezéből, de mi jut annak, […]

Kavarognak a szavak, kopogtatnak innen-onnan. Pattognak a fura rímek, szállnak feljebb a kérdések.   Kificamodott gondolatok egymásba akadva jönnek. Nem értem! Nem értem! Nehéz! Folynak párnámra a könnyek.   A hajnal neszezése sem teszi helyre a képzetem. Enyhe fuvallat száll szobámba, ébredezem, mint este a viola.   Nyitom a szemem, hall fülem, a csicsergést  felismerem. […]

Enyhe szellő lebegteti a hajamat. De jó, hogy egyre később jön az alkonyat! Fák tövénél nyiladozik az ibolya. A zöld fű közt pitypang  pattog amoda. Nedves pázsit vonza most a gyíkokat. Élvezi, hogy minden jégdarab elolvadt. Harmat cseppben hintáznak a katicák. Rózsaszínbe öltöztek a gyümölcsfák. A szerelmes szív levegőért kavarog. Minden ember új erőért sóvárog. […]

Szaladjuk ki a világba! Mártózzunk meg a frissességben! Hová tűnt a hóhatár a hegyekben? Gyere velem, vágtassunk a végtelen ismeretlenben! Értünk nyílik a sok virág! Nekünk illatoznak a fák! A gólya már a vízben áll, körötte repked a hósirály. Hol csicseregnek már a rigók? Hol csiklandozik a fénysugár? Az üdítő zöldből nincsen határ! Méhek raja […]

Edit Szabó : Tavaszi szél dallamára Tavaszi szél dallamára hallani már új csodákat, zizzennek a zöld fűszálak, figyelnek és messze látnak. Rigó fütyül fának ágán, mikor tücsök nem ugrál már, léptek nyomán új ifjúság, megszólal lágyan a gitár. Halkan szólal vágy dallama, tavasz virít, figyelj oda, minden élet újra éled, kinyílik a virág érted. Rügyek […]

Rózsa Iván: 1848.-2018. Férfi és nő, hőst nemhiába nemzett, Újra dicső lesz e kis-nagy nemzet, Szavazófülkék magányában vívjuk e forradalmat: Áprilisban a magyar szabadság diadalt arat! Budakalász, 2018. március 18.

Rózsa Iván: Március, április… Új márciusi ifjak és öregek! Nem kell már utcára mennetek… Vár titeket áprilisban egy szavazófülke: Tegyetek róla, hogy takarodjon e csürhe! Budakalász, 2018. március 18.