A múlt-élet része is az idő… A múló idő, folyvást tovaröppen, a pillanatban, És én hiába futkosok utána az útszéli fasorban. Aztán merengek a sorsom fölött, igen bánatosan. Fáj! Idő Múlása… Megfékezni? Létezhetetlen. * A fasori lombokban bágyadtan kószál a szél, Olyan a hangja, mintha mammogna… beszél? A fasori lombokban bágyadtan kószál a szél. Fa […]
Mi férfiak egy nőért nem könnyezünk! Mi hazafiak, hazánkért könnyezünk… Behunyt szemmel a kezünk zászlót lenget, Nyitott szemmel meg, nem látjuk a rendet? Vecsés, 2009. május 2. – Kustra Ferenc József
Születő életről – eredeti Baso stílusú haikuban… Rügyek bomlanak, Alakul az új élet. Remény-fényekben. * Fűzfa dús lombja Pataknál, magány-hírnők. Ága vízbe lóg. * Aranyló mező, Születő virágágyás. Üde sugárzás. * Virágnyílások, Sok, méz ízű titokkal. Remény, újólag… * Orgonabokor Már látható, rügyet bont. Frissülő élet. * Végtelen térben Hallani rügyfakadást… Évente, egyszer. * Napsugár […]
(3 soros-zárttükrős) Itt a tavasz, vagy placebót oszt a természet? Rögtön valós lesz, ha ránk küldi fergeteget… Itt a tavasz, vagy placebót oszt a természet? * (haiku) Fán, nincs zúzmara Hófehér, már itt nem úr! Ág, mint szélhárfa. * Hideg, csomagol. Havazás, már elolvadt. Hideg már nem fed.. * Szól szellő szélnek, Tarolj! Adj a […]
Volt… micsoda ravasz tavasz! Hír volt: hegyekben még havaz! Pedig most volt, kemény telünk, Hogy vége, örömélményünk! Lassan túl vagyunk tavaszon, Már nem csúszkálunk havakon. Lassan tavasz is elmúlik, Idő is előbbre csúszik! Mezőn, virágok kinyíltak, Fű is vastag, ülni hívnak! Hajnali harmatcseppek már Nincsenek, mentes a határ. Légben a lepkék játszanak, Méhek, már nagyon […]
Filozofálgatás a jövőről Vágtatnak a tán’ megvadult lovak a gladiátor alatt… Mi vagyunk az a gladiátor, súlyos, lógó felhők alatt… Nem a arcba vágtatunk, ám előre a jövőbe De mi az, hogy jövő? Életünk új lehetősége? Lovak patája alatt porzik a beton, a fű, Visznek magukkal, tudjuk… ott nem nő elég szegfű. Majd ha odaérünk, […]
Bogaras és bolhás volt Bobikánk, Doki mondta, fürödjön a kutyánk. Nosza, gyógyszer száz liter meleg vízbe, Az meg bele műanyag edénybe. Ötven kilós kutyát beültettem, Nyaka alatt fogta a bal kezem. Jobbal meg öntözgettem busa fejét, Szerette, be sem csukta a két szemét. Öt percig áztattuk a fehér lében, Anyu és Anita locsolta bőven. Szerette […]
Minden szerelmet, Mint minden tűzet, Éleszteni kell. Együttlét felold, Energiát ad, Ezért tenni kell. Ad önbizalmat, Mint javadalmat, Ez az, ami kell. Több ágyba bujás, Sok bujálkodás, Ez mi sokszor kell. Újból és újra, Kell biz’ a társa… Szerelemhez kell. Összeborulás, Több mint bármi más… Csak akarni kell. Budapest, 1997. március 4. – Kustra Ferenc […]
Az azúr fénnyel áradó utcákon, A selymesen halovány kék ég alatt, A házak homlokzatának csillogón Visszaverődő visszfénye nem oly’ matt. Nők, mint azúr színű arany üstökős, Úgy mentek tova, szinte átsuhantak. Ruhájuk lebegett, arcuk gyönyörős, De mindez csak álom, mit mások láttak. Vecsés, 1998. december 28. – Kustra Ferenc József
Mindenütt pára, örvény, árnyékok, Köd-gomolyból néha, nagy hegycsúcsok, És hihetetlen magas sziklafal. Ezt látni felér egy szép álommal. A mélységből előtűnik a tó, Látványához nincs hozzáfogható. A vize varázslatosan szép kék, Csípem magamat, mintha álmodnék. A hegyekben a Bow-tónál ilyen, Lelki szemeimmel látom milyen. Mert biz’ ez nekem marad csak talány, Mi látható Kanadában; talán. […]
