Hűvös őszi séta közben hajam borzolja a szél. Sajnos most már igen ritka, mint fákon a levél. Őszi napnak sugara simogatja arcomat. Heves szellő úgy fújdogál, mint néha én az orromat. Figyelmemet felkelti egy régi kopott kis pohár, amit ez a bolond szellő mindig odébb fújdogál. Kié lehet ez a pohár és története mi lehet? […]
Megint eljött, itt van az ősz, bizony, én is szeretem. Kicsiny erdők színpompája varázslatos én nekem. Kiülnék a dombtetőre, de rég be van már építve. A domb aljához sem mehetek már az is el van kerítve. Beton tömbök csúfoskodnak a régi szép tisztás helyett, növényeknek, állatoknak szinte nem hagytak helyet. Megtébolyult már a föld, katasztrófa […]
Határtalan mélység ül a szemedben. A könny-rótta utakon kalandozom csendben. A szépség szemedben véghetetlen. Mérhetetlen. Húnyástól húnyásig örökkévaló. Eme könny-itatta, -barangolta barlangocska A paletta megannyi árnyalata. Legyen akár kékesen derengő esteli fény, Vagy mint a tengerbe merített kristályedény, Zöldellő fűszálak friss tavasza, Búzaföldek megcsillanó aranya. A rőt leveleken játszó Nap első sugara, Tán a halk […]
Edit Szabó : BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK ! /AKROSZTICHON / B oldogságod mindig keresd, O tthonodban béke legyen, L ásd a világ minden kincsét, D icsérhessed a szerencsét! O lyan szépség érjen hozzád, G yönyörű szép legyen orcád, Ú j lesz éved szerencsével, J árd az utad kedvességgel, É rezzed élet szépségét, V igyázzon rád […]
Jövő nélkül nincsen élet, embernek nincs reménye, Szilveszterkor ember kérdezi: a jövő enyém-e? Mint egy szárnyaló, szabad madár, repül életünk tova… Így aztán vele növekszik rég múltunk, éveink sora. Újévkor az új álmok tüzei fellobbannak, Lélektüzeink, mint az új álmok, felrobbannak. Óh, Te hóesés és udvari nagy fenyő, Ti maradtok, de jön egy újabb esztendő! […]
Eljött! Ma vége az évnek, Ma vége az évszázadnak, Ma vége az évezrednek, Most vége, mi volt mindannak. Sorsom, itt vagyok és dolgozok, Ez mit el nem kerülhetek, Az, hogy én most mit akarok? Ezek a sorosok, életek… Vecsés, 1999. december 31. – Kustra Ferenc
Versben és TANQ –ban… Régen megtaláltam(?) én az életutam és elvesztettem… Az óta bizony, karon fogott kóborlás az én kedvesem… Így már nekem, régen a sakkozás vele, a lételemem… Még fut bennem a heves véráram, A testem a saját életgyáram! Ha sakkpartinak nézem, ez a csúcsjátszma, De a kérdés, hogy ki lesz a győztes máma? […]
Átmennék én tűzön és tüskés bokron, Csak végre a szerencse lenne rokon. Elfajzott vagyok, mert még ő sem szeret, Sőt, ahogy viselkedik, inkább megvet. Átmennék, tűzön, bokron, de nincs hová, Mert szerencse csak integet, hogy pá-pá. Elintézni nem is tudok semmit se, Mert nem jutott hatalom, egy morzsa se. Átmennék én már, és talán bárhová, […]
Milyen élet ez? Én, még csak huszonkét éves vagyok, De már apát és társat gyászolok. Rövid életemben a torz mosoly özvegye lettem, Gyötrő, lélekölő emlékeket, nem feledhetem… Eddigi életem, nem egy jó leányregény téma, Megyek a szakadék széléig… úgy tűnik, ez séma. Ezt elviselni! Kérem, ehhez kell az erős véna. Életemben még, a jónak nyoma […]
Az emberek halandóak Amíg élnek, de gyarlóak. Tarol az emberi butaság, Sajnos ez az alapigazság. Az emberek érdektelenek, Büszkék rá tán’, hogy képzetlenek… Legalább autodidakta Képzettségük, igen jó volna. Nem kerülne nagyon sokba, Csak pici kis olvasásba, Legyőzni butaságot És felvenni, új tempót. Buta ember bölcs nem lehet, Ez nem olyan, mint kikelet. Ki hanyag […]
