Te, ki tehetetlenül élsz a világba, nem segít semmi, fáj a sors átka. Nincs remény, de talán nem is tudsz remélni, a valódi életedet nem ismeri senki. Sodródsz a napokon, a heteken, de tovább nem jutsz az élvezetekben. Adott neked, zárt, tömör gyötrelem, nem bízhatsz a holnapi szebb napban, csak annyit kapsz, amit eddig is. […]
Soká jött el az a hihetetlen pillanat, hogy a múlt nagykabátját levethessem. A hideg, átvirrasztott éjszakákat, az örömnélküli napokat, sötétséget, félelmet, a kicsordult könnyeket, a sok rettegést. Soha nem volt rend a szívemben. Próbáltam elütni reménykedésben a hosszú napokat, de a fájdalom foltja mindig a sivár felszínem ott maradt. Itt az idő! Indulhatok! Becsukom az […]
Peti még nem szívesen feküdt be az ágyba. Várta, hogy valaki mesével ringatja álomba. -Apu, gyere, mondd el az elefántosat! -Nem érek rá, könyvelnem kell még sokat! -Anya, akkor te mesélj nekem elefántosat! -Nem tudok menni, a lábam majd leszakad. -Katiii, gyere be, félek egyedül rettenet! -Nem gondolod, hogy rád pazarolom az időmet! Szomorúan nézelődik […]
Iszapba süllyedt szavak, fehérre dermedt arc, a kíntól elfakult szemek, kalitkába zárt képzelet. kifeszített vászonból érzések, eltaszított édes álom, szétforgácsolt vágyak, megfagyott, deres emlékezet. Hol vagyok? Mi lett velem? Te vagy az, ki megmondhatja, kiolvaszthatja kinyithatja, lazíthatja összerakhatja megmelegítheti! Felemel a valóságba, s általa lelkemet bearanyozza. Ugye, megteszed?
Csendes, sötét már a késői este. Álmosan fekszem meg-megszenderedve. Párnám alatt halk moraj kuncog, nem enged kikapcsolni, úgy zúg. Mi lehet ez? Honnan jön az erősödő, szakadozó lárma? Nem bánnám, ha rögtön elállna! Olyan, mint ha az én fejemben járna! Mosógép ez! Tudhatja azt mindenki, ha nem félálomból kell kitalálni. Valaki mos, öblíti […]
Miért nem örülök? Miért nem bánkódom? Miért nem érzek már semmit? Miért? Miért? Miért? Túl sokat vártam rá, nagyon belefáradtam. Már hihetetlennek véltem, aztán váratlanul megkaptam. Megérdemlem, úgy érzem. Megtettem mindent, hogy így legyen. Nem tudom még, álom vagy valóság. De jó nekem, ilyennek képzeltem. Biztos a sors akarta így, ezt nekem. Sok nyelés, sok […]
Edit Szabó : Farsang végén Véget ért a farsang már, ez a fránya bolondság, maskarák és álarcok hatalma fogyatkozott. Édesanyám, merre vagy, kérlek messze ne haladj, nem ettem én pampuskát, délután dagasztanál? Verjük vájdling oldalát, tegyünk hozzá sok tojást, lazán dolgozik kezed, ma ám boldog is leszek ! Megkélt tészta táblára, letészed az asztalra, korongokat […]
Holnapra várva Fiatal lány áll félszegen a járdán; figyelemre vágyó, félénk fény- gondolat- foszlány. A távolba mered, mely tán nem is olyan messzi; karnyújtásnyira csak, hol az ég a földet metszi. A hullámzó horizont kéksége hív, csábít – néhány járókelő jő, majd továbbáll, míg hirtelen egy szellő átsuhan az utcán; meglöki […]
Halkan a havon Fölénk hajol a Bakony; tiszta-szép szava szól halkan a havon… Hosszú haját befonta, sötétszín kendőjén pihen a szél. Csss… figyelj csak; mihozzánk – hozzám és tehozzád beszél. “Gyermekeim…” – suttogja, s mi csak állunk ott némán… Magához láncolt a pillanat; egy kicsit örökké vált. Egyetlen pillanat, s a szaggatott szívekben […]
a magány erősebb ellenfél mint önmagam vagyok 2018.03.03.
