Gyere és ülj le, Most mesélek neked. Hagyj hátra mindent, És ne mondogasd, hogy felnőtt vagy. Az csak egy szerep! Csak légy kíváncsi, A kedvemért gyerek, Csak ennyit tégy meg, És cserébe mesélek neked. Hunyd be a szemed! Képzelj egy várat, És mellé éjszakát, Az éjszakába Csillagot. A csillagba csodát. S halld az […]
A mesélő csönd, Kifinomul, hallgatag. Minden nesztelen (OXIMORON) A csönd maga lehet a nagy-hangtalan semmi, Hogy nem legyen unalmas, zajt kell beszerezni… (10 szavas) Az igazi csönd hagyja, nap-sugarát, Megvilágítani a szoba, lebegő porát! * A csönd lehet a békesség fő tényezője, A csönd lehet a béke, kinevezett őre. A csönd lehet eszköz a neszek […]
Rózsa Iván: „Legyen úgy, mint régen volt!” Márciusi ifjak fellázítottak egy egész népet; Öreget és fiatalt, nőt és férfit, szüzet és némbert; És megteremtették az egységet… Közös volt a cél, kivívni a szabadságot; Elszakadni a Habsburg-háztól, letépni a láncot; Függetlenséget akartunk, önállóságot… Ezer vagy több ezer éves nép a miénk; Volt ez a nép Sándoré […]
Volt egy ország Európa szívében Létezett egy haza egy egységes nemzetben Kik egykor hittek egy Istenben, egy hazában Lüktető szavak oltárán az igazság diadalában Kölcsey Himnusza magot hajtott Petőfiben Egy költő tollából lángra kapott a történelem Nemzeti virágot osztott a március: pirosat, fehéret, zöldet Szendrey Júlia! Áldott legyen a te a kezed és szíved! […]
Most, minden más… (3 soros zárttükrös, visszatérő rímes, anafora) Tavasz fénye uralja a tájat, Nézem és látom az új csodákat, Tavasz fénye uralja a tájat, intve hívogatja várt csodákat… Tavasz fénye uralja a tájat, Nézem és látom az új csodákat. (Visszatérő rímes, anafora) Tavasz fénye eluralta tájat, élvezettel nézem, ezt a csodásat, Tavasz fénye eluralta […]
Párok többsége, szomszédok szerint, láthatólag szépen él, Kifizetik a rezsit, nevelik a gyerekeket. Látszólag egyetértenek, de egyik dominánsként beszél S Nem-igen tűr másokat, az ellenvéleményeket. Erotikus közeledés sem kell, arról csak mellébeszél… Vecsés, 2018. március 1. – Kustra Ferenc
Az álmok ezüst taván kérges tenyérben ring egy üvegszív Havas téli éjszakán a vér benne fagyni készült, meleg takarót kért A Remény gondolattal betakarta, rokkáján szőtt száz mesét A tenyér álomba ringatta, felsóhajt az üvegszív Megtagadták, átkozták, tépázták hideg és forró szelek Bakók, árnyak, ostoba, keshedt vérebek Verte jeges eső, ostorozta hóvihar Így hányódott […]
Büszke asszony az én Anyám! Hajába a dér őszülni jár Gyémánt csillog a szemében Arca vidám a komor télben Büszke asszony az én Anyám! Két karja szorosan font kosár Méhéből négy magot hajtatott Aratott örömöt és bánatot Büszke asszony az én Anyám! Lelke illatos liliom virága Könnye, szíve gyöngysora Álma tavaszi rét […]
Hétköznapi pszichológia… Az emberek -konstans- fölöttébb képmutatóak. Mosolyognak, a szemük sarkában látszik, nem ráncos… Mondanivalója a tőre, képmutatónak És Azt, tövig lélekbe vágja. Ez biz’ nem alkotmányos. De bizony, megnyugtatóan hat képmutatónak. Vecsés, 2018. január 28. – Kustra Ferenc
Pirosló hajnali fény. Légies lebegés. Ég és föld kékbe olvad. Az óceánfelhő játszik. A zivatar meg-megáll, elered. Fűről harmatgolyó lepereg. Issza a föld szomjas mohósággal, lassan kelő naptól izzó ragyogásban. Szél kócol egy kusza felleget sebes irammal. Úszik, tekereg messzi. Hegyek, zöld bujasága napmelegű tűzmosolyra vár. Margaréta csillagszirma nyújtózik. Ficánkol a fürge patak. Zabolátlan zöldhullámok […]
