Múló idő A percek órákká, az órák napokká, a napok évekké válnak ékkövekké. Az élet elrohan, kiszámíthatatlan, jó vagy rossz történik, sorsunk rendelkezik. Néha megállítanánk vagy visszafordítanánk, hogy azt újra kezdjük, a fájót feledjük. Azok az ékkövek nagyon viseltesek, elmúlt csillogásuk, fakó foglalatuk. Koptatta az idő, mint felhőt az eső, körhintában ülünk, ahol még létezünk.
Fura az élet… és abból csak egy van… Hetven éve, hajnal négy-huszonháromkor, élet jól elkapta a grabancom! Egyedül voltam, sorba állított, pedig láthatta, nem rakoncátlankodom… Nem is vettem észre, amikor erős hajókötél-gúzsba kötött! Nem tudom ma sem, miért bánt velem így, szerintem nem vagyok lökött. Fiatalságomról, annyit tudok, volt részem nagy szeretetben, De bevágott első […]
Renga-láncversben nézzük az őszt! Aszottan szikkadt A színes levélavar. Szél, bús nótát hoz. Kapaszkodik sok, Sárga, rőt, fonnyadt levél. Szellő lefújja. Puha szürkület… Avarillat terjengős. Épp elbújó nap. Pirkadat dereng, Friss avar illatozik. Szél, levélverő. Sokaság földön, Őserők bomlasztóak. Szőnyegnév, avar. Fa alatt gyűlik, Sok, szél cibálta levél. Bronzszínű paplan. Avartengerben Tobzódik az elmúlás. Szín […]
Rózsa Iván: Fekete-Afrika Fekete-Afrikára senki sem vet turista szemet; Nem vonzó célpont az éhező Száhel-övezet; Ide hordják inkább a radioaktív szemetet: Rendben van ez így; demokraták, emberek?! Budakalász, 2018. december 8.
Korgó gyomorral születnek a nagy gondolatok, De jó lenne egy nagyot zabálni, de kukázok… Korgó gyomorral nem lehet semmilyen háborút megnyerni, De jó is lenne, nagyot enni, ücsörögni, nem lelőni… Dörög az ég, vihar. Vagy puska az, ami ropog? Utcán háború dúl. Éhség gyermeket emészt fel, Szívek megtelnek szeméttel… * Éhesen születtünk, ordítottunk is rendesen, […]
Megérint engem az ünnep lehelete, emberek irántam érzett szeretete. Kipattan belőlem a bimbózó élet, tekintetem a messzeségbe réved. Arcokat keresek és hangokat hallok, többen közületek már régen rohantok. Kergetek valami illúziót is, lopva figyelek azért azon túl is. Megállítanék mindenkit egy ölelésre, jól eső szavaknak gyűjtögetésére. Kiráznánk magunkból a fájdalmakat, átszőnénk arany szállal az álmainkat. […]
(3 soros-zárttükrös) Immár, fölöttébb sűrű lett a tél eleji, esteledő szürkület, Támadóra kapcsolt a hideg és egy nem kis vihar is kerekedett… Immár, fölöttébb sűrű lett a tél eleji, esteledő szürkület. A szél azt nyögte, voltatok a nyárban már éppen eleget, Mit gondoltok megbolondultam és hoztam nektek meleget? A szél azt nyögte, voltatok a nyárban […]
2018. november 27-én, kedden. du. 16.00-tól műsorral egybekötve került sor Zuglóban a Civil Ház Kristály-termében a Horváth-Hoitsy Edit irodalmi-művészeti díj átadójára. Díjazottak: BODÓ CSIBA GIZELLA, író, költő KŐ-SZABÓ IMRE író Bodó Csiba Gizella szavai a rendezvényről: Szeretettel köszöntöm Mindnyájukat, Mindnyájatokat! Mielőtt bármit mondanék magamról, Horváth-Hoitsy Editet köszöntöm, Tisztelegve emléke előtt egy versemmel! (-ARANYpor netkötet 2013.) […]
Ma jött meg a Télapó, Nagy szakálla van, fehér, mint a hó Szép piros a ruhája, Puttonya az ajándék kosara. Van benne sok érdekes, Felnőttes ajándék és gyerekes. Van még ott nagy virgács is, Ki rossz volt, kap ajándékba azt is. Vecsés, 1998. december 6. – Kustra Ferenc
Rózsadombi villák, Rózsadombi népek, Rózsadombi fák hajolnak Rózsadombi szélnek. Rózsadombi villák, Nem is vagytok szépek! Az eget köszöntitek, De épp a földig értek. Rózsadombi álmok, Ragyogó remények, Rózsadombi emberek, A pénz az mind tiétek! Rózsadombi utcák, Rózsadombi élet, Rideg, s büszke csend A rózsadombi ének. Rózsadombi buszból A rózsadombra nézek. Rózsadombi […]
