Posted by
Posted in

Festővé válni

G, Nagy Éva: Festővé válni   Töprengve állok a KÉP mellett. Gondolataim incselkedve megkísértenek. Hisz ez egyszerű, ilyet én is tudnék…! Nem kell hozzá más, csak egy ecset és festék.   Meg egy szűz vászon. Aztán az ihletet, türelemmel ki kell várnom. Majd tettre készen merengni kicsit a vászon felett, mint kit a múzsa megérintett. […]

Posted by
Posted in

Jön a tavasz

G.Nagy Éva Jön a tavasz   Mérgelődik a mogorva télanyóka, fújtatva havat szór szerteszét, érzi most már mennie kell, ezért félti hideg, aszott életét.   Utolsó fagyos leheletét, ráfújja hegyekre, házakra, fákra: Ne bízz, ne örvendj ily korán, hozok még deret a kutyákra!   Nem hisz neki már senki sem, érzik szívükben a reményt, hogy […]

Posted by
Posted in

Táncol a tollam…

Megpróbáltatásokat rótt rám az ég Folyamatos, szigorú vezeklést még… Vannak, voltak, kik nagykanállal ették életet, Nekem csak az ínség jutott, így éltem életet. Hideg víz, száraz kenyér, korgó gyomor létezett. Tollszáramat megmarkoltam, vashegy karcolva kúszik papíron, Elfelejtettem betintázni a hegyet, csak karcol megrovón. De észbe kapok, belemártom, írok én olyan nagyon vágyón. Táncol a tollam […]

Posted by
Posted in

Vártalak

  Vártalak! Itt az öreg fűz zöld leveleitől roskadó ágai alatt. Annyira vártalak! Csendben elszunnyadt mellettem a dolgos Nap! Betakart a sötét égbolt. Csillagai halkan, rám szakadtak. Sokáig vártalak! Szempilláimra ólomsúlyok nőttek. Suttogva hívogatott a képzelet a csodák országába, ahol te vagy! Álmomban vártalak! Mosolyogva jöttél felém s arcodon ott volt az érzés, amit nekem […]

Posted by
Posted in

Tanya a pusztán

Edit Szabó : Tanya a pusztán Piros tetős kicsi ház, virít messze a pusztán, fehérek a falai, gondosak a gazdái. Fiatalkor rég elszállt,, de a lelkük benne hál, évtizedek repültek, boldogságban élhettek. Ám az idő nem kímél, öregségre ítéltél, fájdalom a szívükben, hátrahagyott éltükben. Magasodnak még a fák, hallgatják a muzsikát, a pusztának közepén emlékeknek […]

Posted by
Posted in

Az élet szép!

Vázoljuk, vázlatosan… Az élet nagyon szép! Egész… boldog szeretet… Biz’ nem láttam eleget… Élet, oly’ szépséges! Csupa csillogás örömben, Emberek jók! Szeretetben… Lét, maga az ördög! Csak sodorja az embereket, Csak tolja rájuk… terheket… * Test- és lélekmozgás. Élet tele csodákkal, Reményekkel, sok mással…. Jönnek – mennek napok. Hajnalok éjek, szerelmek, Lágy mosolyok, könnyek, tervek… […]

Posted by
Posted in

„HAJNALI RÉSZEGSÉG”

„HAJNALI RÉSZEGSÉG” Parafrázis Kosztolányi Dezső versére   Az ablaknál ma is ott álltam kialvatlan, karikás szemekkel, félelemtől átizzadt lázban, mint aki bűneiért vezekel, és bámultam a megbénult utcákat, a magukba roskadó tereket, s ahogy a bánat a horizonton föltámad, míg fák ágaira fényt tereget. A házak úgy fekszenek kiterítve sorban, mint bűzlő, puffadt hasú, leölt […]

Posted by
Posted in

Most is

Sir a szemem napok óta. Hullik a könny patakokba, Csendben fojtogat titokban, hogy más sose lássa.   Sír a szemem napok óta. Miért nem hagyja már abba? Minden napon ezt csinálja, szomorú sorsát siratja.   Sír a szemem napok óta. A lelkem vigaszát várja, de most is minden hiába, elmaradt a boldog óra.   Sír […]

Posted by
Posted in

Gondolatim…

Pökhendi gondolat, Emmácskát Elkapom, de, nem a grabancát. Karjaimmal fogtam, Volt, ahol markoltam. Nehezen viseltem pofonját. Ó a kaland, nem a stílusom, Néha, elkap gépszíj, jól tudom! Jó vagy nem, hogy döntsek, Vágyak, csak ődöngtek. Rohamérzéssel, nem akarom… Vágyam… virtuális szerelem? És ha, tested birtokba veszem? Így-se, úgy-se lehet, Messze van a tested. De, ha […]

Posted by
Posted in

Lángnyelvek

A félhomályban két aprócska láng integet ki a parázs alul egymásnak.   Egyre több és több levegőhöz jutnak, feljebb, még feljebb nyújtózkodnak.   Már jóval fölötte járnak a legnagyobb parázskupacnál is, még mindig nyúlnak.   Kitartóan küzdenek, hogy összeérjenek, perzselő szerelemből töltekeznek.   Egyre csak magasabbra emelkednek. A szél segíti útjukat, meleg légáramlat.   Most […]