Posted by
Posted in

A gondolat harca az élettel

Fröcsög a gondolat, kapkod ide-oda. Nem érzi a csodát, látszólag otromba.   Fáj az, mit eddig a lététől elvártak. Nem látják az okát a bús vánszorgásnak.   Ha pír keletkezik saját kedves bőrön, azonnal elszalad. Mi lesz a szín alatt?   Érdes a hangulat, kevés a levegő. Nem csak önsajnálat a fénytelen jövő.   A […]

Posted by
Posted in

Ajtók közt

Mondják: „Ha egy ajtó becsukódik, nyílik helyette egy  másik!” Mondanák, ha nem nyílik, akkor nyisd ki te! De az új nem a régi! Nincs bejáratva! Csikorog, ha tolják nincs megolajozva. Meg-megakad, nem akar tárulni. A résen nem lehet átjutni. Erővel lehet csak ráhatni, de a test belefárad, alig bír már küzdeni. Mögötte sötét van, az […]

Posted by
Posted in

Az öregedés…

Hétköznapi pszichológia… Az öregség, méltatlanul kiszolgáltatottá, magányossá tesz, Akár boldog családban élsz, vagy akár uralkodó vagy. A törődés, a kedvesség, a jó partneri viszony is hiány lesz S Az igazi, kínlódó öregségben… élet-leírt vagy. Ha már szellemi partnered sincs élet, leépülők közé áttesz. Vecsés, 2017. június 26. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Szerelem

Szerelem Hallgasd a szív dalát A könnyek sikolyát Hallgasd a szív dalát Nézd a lelkek vad táncát Fakó kabáttal körülfon Múlt és jelen Az élő és az élettelen Dúdold a szív dalát A csókok ritmusát Énekeld a szív dalát Ha megérted textusát Ölelj, csókolj, szeress Üvölts, ha fáj! Erdőkertes, 2019. február 13.

Posted by
Posted in

Kékmadár

Tolla hull a kékmadárnak, elszálltak az évek, őszre fordul már az idő, a vágyak aludni térnek. De mégis! Egyszer, egy szép téli esten – ha felgyúlnak a fények -, eljössz-e hozzám, aki egykor karjaimban ébredt? Már rebben, surran a kékmadár, újra felizzik fakó szárnya, szerelmes szívünk készen áll a lángoló boldogságra. 2019. február

Városok és tájak I.
Posted by
Posted in

Városok és tájak I.

Angyalföld Száll a por a reggeli ködben, s ásít az utcán, ki görbe örömben maradt egész éjszakán át, s lassan indulna aludni már. Az út másik oldalán dobozok zörögnek: tisztítják a várost, viszik a szemetet, és füstösen indul a konténer tovább. A hídról már látni az út forgatagát. Mint rohanó hangyák futnak a kabátok, elnyeli […]

Posted by
Posted in

Vágyódásban

(3 soros-zárttükrös) Pedig szerelemmel a szívemben születtem, Később láttam, cudar egy világba kerültem… Pedig szerelemmel a szívemben születtem. Ez a rongy életem engemet nagy tévútra vezérelt, Te meg csak jöttél a fénnyel, ám a sors keze nem tett kivételt… Ez a rongy életem engemet nagy tévútra vezérelt. (Visszatérő rímek) Bálint napos a létem, méláztam, hogy […]

Posted by
Posted in

Ha lehetnék megint gyerek

Szeretnék újra gyerekként játszani, felhők között szaladni és nem látszani. Gondtalanul élvezni mit rám ró a sors, újraérezni milyen is a gyermeksors. Bízvást bízni a felnőttek szavában, örömömet lelni egy hajas babában. Elbújni és hinni, hogy rám nem találnak, bedőlni a sok-sok mesélt butaságnak. Gondolatban átmászni a varázshegyen, tündérkisasszonynak öltözni hirtelen. Hamupipőkeként táncolni a bálban, […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: XIV. Viktor

Rózsa Iván: XIV. Viktor Én vagyok én, te vagy te, a seggem te nyalod: Mert hát az állam még mindig én vagyok! Már vénülő kezemmel alig találom a botot: De az állam rendületlenül én vagyok! Már hozzák alám az ágytálat, tán betojok: De az állam mindhalálig én vagyok! Ragaszkodom végsőkig a hatalomhoz, ilyen maradok: Ne […]

Posted by
Posted in

Álmodjunk együtt

Gyere! Álmodjunk együtt boldogságot! Álmodjunk magunknak csodavilágot! Tanuljunk, míg lehet bölcs valódiságot! Hogy túléljünk minden bajt és tisztátalanságot!   Tudom, néha nem érted, hogy ha szólok. Hogy tőled türelmes szerelmet várok! De érezd meg kérlek, hogy mire is vágyok! Váljanak valóra mézédes álmok!   Mert én mindhalálig annyira szeretlek! Nem éreztem még soha ennyire szépet! […]