Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Sors

Rózsa Iván: Sors Múlik a léted, Szakad sorsod fonala: Nincs hová kötni… Folyik, hömpölyög Sorsod folyója – Idő Óceánjába… Nem semmisül meg, Oda tart, ahonnan jött; Ahová való… Tengerben fogant, Mint minden földi élet; S végtelenné lesz… Ős-egysejtű-lény – Őstenger-Ősóceán – A titok nyitja… Tengerhullámok Akkor is morajlanak, Mikor már nem vagy… Hulla, hullám: Az […]

Posted by
Posted in

Budapest

Ötven éves elmúlt, de még most is kisasszony, Szeme fagyoskék gyémántként világít egy szigorú arcon. Léptei hangosak, körülötte izzik a levegő, Megérkezett a páncélos múzsa, Budapest, a nagyon nagy Ő.   Budapest komoly. Komoly és marcona. Senki nem látta mosolyogni soha. Budapest rideg. Rideg és kimért. Csak akkor szólj hozzá, ha külön erre kért!   […]

Posted by
Posted in

Bénaság és érzés.

A bénaság, más érzést ad. Tapintásod finomabb, lágyabb. Zsigeredben van, a fogás erőssége. Kezed, lábad nem érzed, de Agyad felfogja, mikor, Érzés nélkül kapaszkodsz! VALAKI fogja a kezed, Vezeti lábad,-igaz, ott a bot- De, ez, csak mellékes, Az, csak egy “bot” Tart a Föld, közben Lebegsz az Égben! VALAKI vezet, VALAKI irányít! VALAKI körül ölel! […]

Posted by
Posted in

Csak mindenért

Edit Szabó : Csak mindenért “Csak azért az egyetlen napért érdemes volt megszületnem “, mikor a szerelmem mosolygósan megjelent, gyűrűt húzott az ujjamra, boldogságot a holnapra, “csak azért az egyetlen napért érdemes volt megszületnem ” mikor a szivárvány felragyogott a kék égen, dicsőséget hozott életembe, a hajnali fény felderengett s megszülettek gyermekeim, a nap fény […]

Posted by
Posted in

Bor és mámor

Edit Szabó : Bor és mámor Vörös bor a poharadban, arcod vígan muzsikál, mosolygó szem, édes álom, ki tudja, hányadik már? Szakálladban nincsen borcsepp, mégis csillog a szemed, koszorúval köszönöd meg szőlő szüreti ünnepet. Tavasszal dologgal kezdtél, őszi tőkéket metszettél, egész nyáron adott munkát, míg termőre fordult a vágy. Napsugár fénye segített, a fürtök megédesedtek […]

Posted by
Posted in

A vágyam

A vágyam, lehetne szél és mindenhová eljutna, Néha leverhetne egy kandelábert, a butuska, A lelkem vele lenne és én szelem, el nem futna… Vágyam szellőcske, lelkem nélkül félénk, nem merő, Ők ketten együtt, jó kettes, mindent megteremtő, Vágyam szellőcske, lelkem nélkül félénk, nem merő. * A szél s lelkem, reményemet is mindenhová elvinné, A reménységem […]

Posted by
Posted in

A szívkirálynő

Edit Szabó : A szívkirálynő Fiatalon boldogságot reméltél, mint minden csinos leány az élettől, királyi család választotta jövőd, Diána hercegné te így lehettél ! Etikett világába beléptél, megtudtad, mi az új előkelő, mosolyod arcodon elbűvölő, milliók számára lettél Ő-fenség ! Szerelem varázsa sokáig került, lelked ragyogása gyermekbe merült, két fiad nevelése lelki béke! Ismerték szeretettudatodat, […]

Posted by
Posted in

Magamban

Forrongnak a létkérdések… Senkit nem érdekel, hogy mit írok, Írok így hát, magamnak. Senkit nem érdekel, mit gondolok, Gondolok hát, magamnak. Gondolataim, írásaim, verseim nem érdekli az embereket. Magamban gondolkodok, írni is magamnak fogok! Gyógyítja lelkemet. Gondolataim, írásaim, verseim nem érdekli az embereket. Önmagam vagyok. Az egész világ bennem, Bennem, lelkemben ragyog. Lélekben vagyok – […]

Posted by
Posted in

Vagy, aki vagy

Vagy, aki vagy. Láthatatlan. Szikra vagy a kelő Napban, hideg fényed oly vakító, ott vagy, tudom és ez így jó.   Vagy, aki vagy. Láthatatlan. Szellő vagy egy zárt palackban, ha kell hűsítsz nyármelegben, hajat kócolsz, szoknya lebben.   Vagy, aki vagy. Láthatatlan. Dallam vagy egy régi lantban, s ha húrjain játszik a szél, szavak […]

Posted by
Posted in

Míg tart

Míg folytonos a lélegzésem, Addig tart az én reménységem! (HIAQ) Reményem bennem él Míg szívem dobog s lélegzem. Remény nélkül nincs lét. * (sedoka) Lélegzetvétel – Szád sarkában remény ül, Élni, élni, élni még! Lélegzetvétel – Nélkül élni nem lehet, Reményt ez szabályozza. * Amíg tart az én reménységem, Addig elkerül a végzetem! Míg remény […]