G.Nagy Éva: Hála ima a unokákért… Lehet, hogy majd többször éled át a Születés misztériumát. De minden alkalommal, átélve e teremtő Isteni csodát, lélekben térdre borulva számtalan örömkönnyet hullajtva, némán zokogod érte hálaimád. Lehet, hogy még többször élem át, de szívem türelmetlen-sürgetőn kitárva, várva időtlen-időkön át, egy új unoka érkezését e világra. S […]
Klotz Mária: csókás remények jegenyefán télen hóval fedett részen sopánkodnak a madarak fájdalmat hadarnak zajosan panaszkodnak egymáshoz ragaszkodnak egy kóborló öreg vándor arra járt siránkozó csókákra talált látta, hallotta ahogy sorra üldögélnek zsíros táplálékot remélnek fehér hóvirágról regélnek majd füstölgő kéményhez repülnek ott kotorásznak koromban bogarásznak talán megmelegedhetnek tavaszt érezhetnek „öreg csókával” szemezgetnek […]
G, Nagy Éva: Festővé válni Töprengve állok a KÉP mellett. Gondolataim incselkedve megkísértenek. Hisz ez egyszerű, ilyet én is tudnék…! Nem kell hozzá más, csak egy ecset és festék. Meg egy szűz vászon. Aztán az ihletet, türelemmel ki kell várnom. Majd tettre készen merengni kicsit a vászon felett, mint kit a múzsa megérintett. […]
G.Nagy Éva Jön a tavasz Mérgelődik a mogorva télanyóka, fújtatva havat szór szerteszét, érzi most már mennie kell, ezért félti hideg, aszott életét. Utolsó fagyos leheletét, ráfújja hegyekre, házakra, fákra: Ne bízz, ne örvendj ily korán, hozok még deret a kutyákra! Nem hisz neki már senki sem, érzik szívükben a reményt, hogy […]
Megpróbáltatásokat rótt rám az ég Folyamatos, szigorú vezeklést még… Vannak, voltak, kik nagykanállal ették életet, Nekem csak az ínség jutott, így éltem életet. Hideg víz, száraz kenyér, korgó gyomor létezett. Tollszáramat megmarkoltam, vashegy karcolva kúszik papíron, Elfelejtettem betintázni a hegyet, csak karcol megrovón. De észbe kapok, belemártom, írok én olyan nagyon vágyón. Táncol a tollam […]
Vártalak! Itt az öreg fűz zöld leveleitől roskadó ágai alatt. Annyira vártalak! Csendben elszunnyadt mellettem a dolgos Nap! Betakart a sötét égbolt. Csillagai halkan, rám szakadtak. Sokáig vártalak! Szempilláimra ólomsúlyok nőttek. Suttogva hívogatott a képzelet a csodák országába, ahol te vagy! Álmomban vártalak! Mosolyogva jöttél felém s arcodon ott volt az érzés, amit nekem […]
Edit Szabó : Tanya a pusztán Piros tetős kicsi ház, virít messze a pusztán, fehérek a falai, gondosak a gazdái. Fiatalkor rég elszállt,, de a lelkük benne hál, évtizedek repültek, boldogságban élhettek. Ám az idő nem kímél, öregségre ítéltél, fájdalom a szívükben, hátrahagyott éltükben. Magasodnak még a fák, hallgatják a muzsikát, a pusztának közepén emlékeknek […]
Vázoljuk, vázlatosan… Az élet nagyon szép! Egész… boldog szeretet… Biz’ nem láttam eleget… Élet, oly’ szépséges! Csupa csillogás örömben, Emberek jók! Szeretetben… Lét, maga az ördög! Csak sodorja az embereket, Csak tolja rájuk… terheket… * Test- és lélekmozgás. Élet tele csodákkal, Reményekkel, sok mással…. Jönnek – mennek napok. Hajnalok éjek, szerelmek, Lágy mosolyok, könnyek, tervek… […]
„HAJNALI RÉSZEGSÉG” Parafrázis Kosztolányi Dezső versére Az ablaknál ma is ott álltam kialvatlan, karikás szemekkel, félelemtől átizzadt lázban, mint aki bűneiért vezekel, és bámultam a megbénult utcákat, a magukba roskadó tereket, s ahogy a bánat a horizonton föltámad, míg fák ágaira fényt tereget. A házak úgy fekszenek kiterítve sorban, mint bűzlő, puffadt hasú, leölt […]
Sir a szemem napok óta. Hullik a könny patakokba, Csendben fojtogat titokban, hogy más sose lássa. Sír a szemem napok óta. Miért nem hagyja már abba? Minden napon ezt csinálja, szomorú sorsát siratja. Sír a szemem napok óta. A lelkem vigaszát várja, de most is minden hiába, elmaradt a boldog óra. Sír […]
