A vízióm nem akar elhagyni… A mai nap, mint a többi… de, teljesen más, Lelkünkben a vén gyász, mint a karalábé fás… Elhagyott a fránya élet, véglegesen már, Lehet, hogy nekünk, egy sírhalom az álompár… * (apeva) Jó Lenne Lelkemnek Némi béke! Lélekgyász, kínos! * Kulcsoljuk a kezünk, pislogó mécses fénye mellett, Kérjünk, hogy a […]
Edit Szabó : Alkonyi csendélet Körbejárta felettünk az eget, fénysugara messziről integet, narancsos fényben tündököl az ég, a Nap megmutatja még erejét. . Búcsúzik a virágzó álmoktól, enyhíti forróságát e tájról, tündöklése új földrészre vezet, ünnep lesz ott a feljövetele. . Lassan borul alkonyba országunk, halad útján távoli világunk, búcsút int a mezei virág is, […]
Edit Szabó : A természet szépsége Járom utamat, vágyom uralmam, a természet felett legyen erejem. . Értsem szépségét, erdők zöld színét, virág illatát, tisztás varázsát. . Forrón tűző nap, kalapom alatt, a földnek üzen oly szerelmesen. . Szemem messze lát, enyém a világ, hol erdők, mezők virága időz. . Szépség, természet, kérem légy velem, béke, […]
Minap arra ébredek, hogy a rádióm nyekereg, a nap aranyló tekintete az ablakomon tekereg. Nyújtóznom kellene és fordulni egyet még, rúg egyet az ágy és azt mondja, ennyi már elég. Elindulok hát bevásárló körutamra hirtelen, lábam alatt a kockakő unalmasan színtelen. Földig lógó orral jönnek felém az emberek, ja kérem, én a mosolyból ma nem […]
Nézed magadat a tükörben, azonban lassan törik szét… Tele vagy a múlttal, az emlékekkel, az lelket feszít szét. Nézem, tükör hova lett és a múlt? Minek adni őszintét? Tükör már összetört, Nem is baj, úgyis hazudna. Elveszett ifjúság. * (3 soros-zárttükrös) Vannak belénk égett emlékek, azt ápoljuk, Nézhetünk csúnyán, de homlokot nem ráncoljuk… Vannak belénk […]
Edit Szabó : Sírfeliratok Apevában 1. Test nyugszik föld alatt, a szelleme feléd magaslik. . 2. Egy lélek nyugtalan, szíve pihen, minden benned van. . 3. Egy nevet mindig látsz, az ő lelke álmodik versben. . 4. Volt teste, szerette, béke vele, lelke felrepült. . 5. Élt, meghalt, földi hant, hosszú élet termékenysége. . Bőcs,2019.06.30.
A rosszat nem, mert visszaüt… Egész életemben a béketűrés és kötelességérzés apostola voltam, A fordíthatatlanba törődő, szeretet terjesztő, béke-hitvivő maradtam. Hetven éve -immár- ilyen vagyok, ilyennek születtem, ilyennek neveltek, Meg a környezeti hatások is belém, ilyeneket –csak jókat- leheltek. Jó Éled. Szívvel lát. Békét teremt. Érzéseket szül. * Igyekeztem, mindig mindenben gondossággal, szeretettel eljárni, Figyelmeztem, […]
Hazám! Óh, hazám, nekem te vagy a mindenem, Fiad, állampolgárod vagyok; ezt szeretem! Büszke vagyok, hogy a Kárpát-medencébe magyarnak születtem, Hogy anyanyelvemnek a legeslegszebbet, magyart nevezhetem. Aki ide született, itt éljen és itt haljon! Küzdjön hazáért és a magyarokért a falon… Magyar lóval, magyar fegyverrel és magyar bort igyon! Aki ezt nem bírja és elmegy, […]
Mindennap teszel valamit, jó és tán’ rosszat, Énekelsz a Fő úton, végig falu hosszat. Szembetalálkozol… jön a csorda hazafelé, Téged visz a lábad… csak tovább, rétre kifelé. De! Hiába menekülsz, csak beköszönt az éjszaka, Holnap is csak érezni fogod… mit számít pénz szaga! Én tudom, nem leled a helyed, éjjel sincs nyugalom, Mert nappal olyan, […]
Sohase mond, hogy elveszünk… Sohase mond, hogy nem hiszünk… Ne mondj olyat, hogy itt a vége… Ne mondj olyat, hogy nincs reménye! Vecsés, 2008. augusztus 24. – Kustra Ferenc – anaforában
