Fák árnyékában, a rozsdás lombok alatt, Állni látsszék az idő, majd tovább halad, Mint a sorsüldözött, ki jajong a szélben, Akár a falevél humusz sűrűjében, Hisz cseppekben hullik rá fáról a levél, És a selymes felhőktől vajon mit remél Az a lélek, mely nem felejtvén a nyarat, A kelő nap sugarát, nyugalmamat […]
Irodalmi Rádió – őszi versfolyam Közzétette: Zsoldos Árpád – 2018. október 5., péntek Elsárgult falevél kerengve száll Elsárgult falevél kerengve száll, Bús őszi szélben szőtt furcsa románc, A múló élet libben így tovább, Odébb taszítva ideje korán. Elsárgult falevél, mire e tánc? Egy elhalt akkord és vége már, Zörgő testeden a százféle ránc […]
Karácsonykor, minden évben, Sok-sok sóhaj száll az égbe. Van közöttük könnyű, nehéz Sorsüldözött, mint a remény, Mely ha utat tör magának, Könnyes szemmel, mint a bánat, Akkor talán lesz bocsánat, Feledés perce a mának. De ha a szív nagyon szegény, Kérges lelkű, rideg, kemény, Kibe hálni jár a lélek, Nem ismer irgalmat, szépet. Óh, […]
Furcsán ködös volt az éj, De, a hajnal már hóesésben ébredt, Szívemben nagy a szeretet, Karácsony napja van éppen. Konyhában nagy a sürgés-forgás, Sütés-főzés, mosogatás, Az asztalnál már együtt a család, Ritka az ilyen ünnep ma már. S mennyi gyertya fénye izzik, Csillognak gömbök, kerek szemek, Nyúlnak apró kezek a fa felé, Csengettyű […]
Didergő, csupasz, téli fák Nyújtózkodnak az ég felé, Hó hömpölyög, fürgén, tömegben, Versenyeznek, ki ér le elébb, Kékes-szürke homályból, lassan bontakozik ki az élet, Súlyos felhők könnyeznek, Ontják magukból a szépet, A méltóság magával ragad, Ámulatba ejt, mint embert, Nehéz lenne megszólalni, Kérdezni, mit senki sem mert. Kékes-lilás hangulatban, Plasztikusan él a táj, Mennyi […]
A tél támadása estére Jégvirággá szelídül, Szóvirágok nyílnak így, Melyen a lélek is repül, Leesett az első hó, Valóságos út a házig, Útjába vág a szél, Majd lassan elül, bogarászik, Gémberedetten ég a tűz, Fázik, ki melengeti kezét, Bundába bújik majd a reggel, És álmosan meresztgeti szemét. Nem játék, mire a tél készül, Egy […]
A tél ide-oda hurcolja a havat, És néha széllel sepertet maga előtt, Tükörsimára fagyasztja a kis tavat, Mely halkan csobbant kevéssel ezelőtt, És most némán áll, mint tükör, a hold előtt, Mutatva az álom magányos kapuját A gyémánt csillagokkal, lefekvés előtt, Mielőtt szél oldaná lábának saruját. Alkonyi dalát dalolja a poszáta, […]
A fák megritkult lombjai között Szerelmünk jelképe, nézd; odavan már, Fogócskát játszanak az őszi ködök, Tovaszállt a vidám illatos nyár. Lelkünk didereg akár a nádszál, Az érzelem máris új utat ígér, Oly vigaszt, mely ha jobb is lesz a vártnál, Csalóka, mint az álmos pipitér. Hiába látjuk, vesztesek vagyunk, Elhagyatottsággal nyújtjuk nappalunk, […]
Télapó a barátom Az arcát én nem látom. Azt a szakáll takarja, Őt egy jó nagy szán hozza. Nagy puttony van nála Nehéz, már fáj a háta, De szívesen cipeli. Várják, örömét leli. Szétossza ajándékot, Átadja a virgácsot, Mit ki meg nem érdemel Elteszi jó emlékkel. Ha végzett indul tovább. Várják öt hova-tovább, Mert egy […]
Álmot leső esték Adventi csillagok Lekopott a festék Értetek sírhatok Kihűlt szeretetben Nem csillan már remény Állunk mind, hitetlen Öröm, csend ünnepén Hiába gyújtod meg Elalszik a gyertya Szívekben nincs meleg Képmutató példa Csillogó plakáton Üvölt a december Csendedet, barátom Ellopta a sztender Harsogó és fénylő Hazug várakozás Marketingtől vérző Lázas a látomás Szégyen ég […]
