Rózsa Iván: „Szilárd” kézben biztonságunk! Szilárdan ragaszkodik minden hülyeséghez: Demokráciában joga van az önkéntes vérmérgezéshez! Tegnap szögbe nyúlt – mindenkinek hetvenkedte: És még ekkor sem fordult orvoshoz az eszementje! (De a nemzet biztonságát féltette-mentegette…) Budakalász, 2018. február 22.
Rózsa Iván: Korszellentés Ez már nem korszellem, – korszellentés: Államtitkárok lehetnek büdösbencék… Büdösbogár bizony ez a bence: Akárcsak a többi eszementje! Budakalász, 2018. február 21.
“Ifjúságom széthordta más. Most: újraépül, napra nap.” (Petrőczi Éva: Egy Jeszenyin-témára) álmomban “ő” halkan így szólt hozzám fiatal leszel megint ha akarod de a tapasztalat hullámhosszán állítanom kell ezt te is tudod újra kezdhetsz majd minden elölről az idő síkot te választod meg a hosszú és tartalmas szövegből munka család gyermek mi értelmet nyert új […]
haikuban Az igazi vágy előszobája mindig egy remek álom.
– Te és én – Keresem arcodban az arcom, s szavadban a néma igazam. Világi testedben a lelkem: Tebenned millió önmagam. Látom a vöröset a kékben, s a maradandót az anyagban. A közelit a messzeségben, s Tebenned végtelen önmagam. És csendben hallgatom, ahogy nyugtalan szavak riadtan rebbenek csepp ajkadon: „Gyöngy voltam Tebenned – önmagam”. Szekeres […]
– Ember – Az ember talán nem más, csak könnyed, múló hangulat. Leng körbe, kis szobákban, s azt megunva: kinn a világban. Fel, égre tör, s le, a mélybe önmaga alá hull, merül. Így játssza el pergő sorsát, halhatatlan rapszódiát hagyva múlandóként hátra nyughatatlan utódjára. Ütemre dobban, ver szíve, s szünetben foszlik semmibe. Honvágytól ég […]
a szürke ég alatt mégis színes lehet a világ a csendes magányban még zenélnek lelked húrjai
az éjjel sötétje vágyat álmot hordoz magában a dalok sóhajok valamiért vagy valami ellen
őt mondd meddig szeretheted kérdezte tőled az élet te csendben lehajtod fejed mint kit a sors megigézett s a válasz bár ott lapul már szájad szegletén csak mormogássá halkul talán csak a remény mi él még benned ott belül úgy szívtájékon jól elrejtve megváltás lesz-e legvégül az életed utolsó perce a válasz kérdéssé szelídül hetyke […]
Most nálam mindenhol napsugár van. Rólad álmodom! Lét! Most az emberi, omlóban van. Ne hagyd meghalni!
