Tiszta a kép ahogy átlátszik csendben, a mögötted hagyott már megtett út és őszülő táj ahogyan rendben, festett szegély mellett lágyan körbe fut. Simának látszik bár nem volt az mindig, talán a tett az ami nem látható. Ember és út mit megélt már eddig, nem tudni lesz e majd új forduló. Néha egy tükör kell […]
mint dézsából ömlő virágözön az életemen én úgy őrködöm mintha nem születhetnék újra csak hamu rakódna a hamura színes virágok színes az élet tettre sarkall az emberi szemlélet rajtam is múlik milyen lesz végül színpompába a szem is beleszédül kontrasztot jelent az egységes zöld virág és fűillat mindent betölt fény és árnyék játszik néha bennem […]
vajon miért nem szabad nem lehet kimondani mi nyomja a begyet elmondani mi a szívedet nyomja emberi módon folytatni újra nézetet ütköztetve párbeszédet mondd érted-e azt miről is beszélek mondd miért tilos a más vélemény kinyilatkoztatás lehet csak erény durván lenézve mocskolni másokat az élet mindenkinek mást tartogat utad másra nem kényszerítheted mondd érted-e azt […]
mint kannából szivárgó lágy fényözön most úgy ölel át a csend engemet illatok virágok tényleg öröm hogy vagyok hogy élek hogy élhetek szerelmek virágok bódító érzés szépség látványa elnyom minden bajt oly jó hogy van és lesz visszatérés ha elhagyom ezt a kék bolygót majd színes és fehér szürke a háttér de a fény itt […]
Edit Szabó : Távol a várostól Magas fenyők délcegen hegyek alatt zöldellnek, messze fent hótakaró, a távolból csillanó. Erdő mellett a kis tó, napfényét felvillantó, barna őzek szelídek, a partjáról legelnek. Nincs itt semmi zavaró, távol vannak várostól, a természet szépsége villan a tó vizébe. Zöld mezőben hatalom, békés élet, nyugalom, élni itt természetes, nem […]
Amikor épp szájba vág az élet, vagy mikor a falat kaparod, kapj a fejedhez végre kérlek! Hülye vagy, ha ezt mind hagyod! Ha már érzed, mindjárt véged, vagy ha már a végső órát várod, jusson akkor majd eszedbe, hogy hülye vagy, ha ezt mind hagyod! Emeld magasra mind a két kezed! Örülj, hogy lélegzel és […]
Egyszerű, hétköznapi, viharos gondolatok… Mint egy szétlőtt makadámút az életutam, És már régen rájöttem, ez csak előfutam… Ó! Csodák Csodája, Minden ragyog A kék ég és Föld. * Életfronton sincs lehetőség, hogy állandóan múlassunk… A nagy és figyelmetlen örömbe, könnyen belehalhatunk! Mily Kellem, Tavasz van. Szívben ébred Bűbájos érzés. * Villámok erősszakosan ölelik az erdőt, […]
Rózsa Iván: Művész hatalmat! A politikusok összeugrasztanak egymással népeket, A művészek kihozzák a legmélyebb érzelmeket. A politikusok uszítanak, a művészek békítenek: Mégis a politikusoké a hatalom, ki érti ezt meg?! Budakalász, 2018. július 8.
Rózsa Iván: Ellentétes hatások A művészek kihozzák az Emberből a legjobb állapotot: Mint valami örömet sugárzó égitestek, Napok… A politikusok szívó hatása, mint a fekete lyukaké: A Semmit terjesztik szerte a világban mindenfelé… Budakalász, 2018. július 8.
Rózsa Iván: Álom, édes ábránd… Ahogy a tengerbe ömlik a folyó: Úgy áramlik a lelkekbe a Jó… A folyók, tavak vize újra tiszta: A Föld népe végre az igazságot issza! Budakalász, 2018. július 8.
