Ül a teraszon szinte mozdulatlanul, tekintete téved ide-oda hangtalanul. Amikor az ételt finnyáskodva nézed, látszik, a szemében keserű düh ébred. Milyen az, mikor bármit megevett volna, ha valaki leteszi neki az asztalra? Amikor szekrényből nincs mit felvenni, ugyan már, csak fejével biccenti. Milyen az, mikor valakinek nincs mása, egy ing, egy nadrág az […]
Kitekintő: haikuban A tömegsírban Névtelenek fekszenek. Ők is hőseink. * Halotti máglyák Lobbannak Indiában. Ott ez szertartás. * Van, hol nem félnek Haláltól. Dicsőséges. Tán nem mennek el… * Vannak még törzsek, Hol mindenki ünnepel. Közös búcsúzás. * Vannak oly’ helyek, Ahol fehér a gyász színe. Halotti tor van. * Nálunk fekete A gyász színe. […]
Hiányod megfagyott bennem Hajamba túr az őszi szél Emlékszel? Álltunk az áprilisi szélben… Most november zúgva fújja az emlékezés galád halál énekét a gyertyaláng felé, s minden csepp könnyem jégtövis mi a szívembe szúr, s a téboly bennem a hangodon kacag. Fagy-bilincs szívemen a bánat. Szorít míg sírodhoz ér lábam és a vizes avar fedi […]
Temetőnek szegletében urna-liget Gyertyafényben szikrázik az emlékezet Fenyőillat, krizantémmal keveredve Bús könnyet csal a szemembe Fájón hasít a szívembe… Nincs erre szó, csak forró könnyek Koszorút ma neked viszek Nem igaz! Hiányodon nem enyhít az idő El nem mondott szavakban kereslek… Velem vagy, veled vagyok, nem feledlek
Versben és európai stílusú haikuban…. Fenyőfaágba simul a sok apró koszorúvirág… Itt vagyok, valahogy szívemből elillan a borúság. Márványkövön szétfröccsen a mécses és gyertya lángoltság. * Gyertyaragyogás! Fekete-bársony égbolt… Csillagfény halmaz. * Értük lobognak, Gyertya, mécses lángjai. Hosszú fohászok. * Koszorúba fonva van a fenyőág, virágok… már mind meghalt. Emlékezéstől könnyes lesz a szem… ez […]
Másképp hallani régi új igét légvárat építeni mindenek felett, s a végtelen elipszisét pörgetve, suttogva varázsigét reánk áldott zsolozsmát hintenek. Mert nem jár más dícséret, jó szavak mint virágszirom, bársony érintés koldusnak alamizsnát osztanak – lehet, épülnek már az új falak miket ledönt majd új világégés? Nem tudom mivégre bírok még a mindenségben írni, a […]
Átkos éjek jönnek a holnapokkal és nem borul már ránk remény. Nem szólnak már az árnyak, csak suttog a néma éj – csillagtalan az égbolt, lelketlen álarc az életünk. Fegyencek szórnak üres szavakat, mit senki sem ért – vagy érteni nem akar, mert a közöny és a kényelem hasznot húz belőlük. Új világ, örök éj, […]
Jártam szellővel a táncot, benned voltam bánatod. Eloltottad már a lángot, könnyes szemmel bánhatod. Esőfelhő nyári égen, leszek benned zivatar. Vihart zúgva égre vésem, hogy az élet kifacsar. Árokmeder vízzel telik, benned dúl még a vihar. Könnypatakká majd így válik, a bú árad, betakar. Derül az ég, árok apad, benned leszek halk kacaj. Csorgó könnyek […]
Holdtölte van ma, nézd velem karolj ma lágyan kedvesem. Egünkön gyűlnek csillagok, szerelmes szívünk hogy dobog. Felhők vonulnak, nézd amott holdarcú jövőnk ballagott. Csókot kér tőlünk még az est, csillag csóvája reá fest. Halk szó surran az éjen át telihold vágya belénk lát. Rejts el magadban, kérlek én titkod legyek ez éj egén. Rőtparázs holdnak […]
Nem túl régen, hajdanán Libát tömött jóanyám Szemen hízott a liba Nem volt abban még hiba Ha beköszönt november Guzsalyban már a kender Márton napján mik vannak? Levesben a libanyak Mindjárt itt a libabál Liba combja pácban áll Serceg már a libaháj Zsírjában sült ki a máj Tepertő vígan pirul Kedvünk derűre virul Libasült az […]
