Átkos éjszakák
Posted by
Posted in

Átkos éjszakák

Átkos éjek jönnek a holnapokkal és nem borul már ránk remény. Nem szólnak már az árnyak, csak suttog a néma éj – csillagtalan az égbolt, lelketlen álarc az életünk. Fegyencek szórnak üres szavakat, mit senki sem ért – vagy érteni nem akar, mert a közöny és a kényelem hasznot húz belőlük. Új világ, örök éj, […]

Leszek benned
Posted by
Posted in

Leszek benned

Jártam szellővel a táncot, benned voltam bánatod. Eloltottad már a lángot, könnyes szemmel bánhatod. Esőfelhő nyári égen, leszek benned zivatar. Vihart zúgva égre vésem, hogy az élet kifacsar. Árokmeder vízzel telik, benned dúl még a vihar. Könnypatakká majd így válik, a bú árad, betakar. Derül az ég, árok apad, benned leszek halk kacaj. Csorgó könnyek […]

Holdtölte ábránd
Posted by
Posted in

Holdtölte ábránd

Holdtölte van ma, nézd velem karolj ma lágyan kedvesem. Egünkön gyűlnek csillagok, szerelmes szívünk hogy dobog. Felhők vonulnak, nézd amott holdarcú jövőnk ballagott. Csókot kér tőlünk még az est, csillag csóvája reá fest. Halk szó surran az éjen át telihold vágya belénk lát. Rejts el magadban, kérlek én titkod legyek ez éj egén. Rőtparázs holdnak […]

Libator
Posted by
Posted in

Libator

Nem túl régen, hajdanán Libát tömött jóanyám Szemen hízott a liba Nem volt abban még hiba Ha beköszönt november Guzsalyban már a kender Márton napján mik vannak? Levesben a libanyak Mindjárt itt a libabál Liba combja pácban áll Serceg már a libaháj Zsírjában sült ki a máj Tepertő vígan pirul Kedvünk derűre virul Libasült az […]

Posted by
Posted in

Halottaimnál…

Pislákoló kicsi fények árnyjátékát nézem, Az arcod vonásait szeretettel felidézem, Lefolynak a gyertyák és elfogynak az életek, A kis gyertyafüst száll, de fájdalmaink élesek. A gyertyák is majd csonkig égnek Szívemben fájnak az emlékek. Téged már nem hív a létnek szép szava, Befogadott az ég csillagos tava. Az ősi hitű gyertyaláng rívón Pislákol, látom megannyi […]

Posted by
Posted in

Fekete lélek – Fehérben élek

Edit Szabó : Fekete lélek Sötét a lélek, nincs benne élet, önmagának él, többet nem remél, akaratában, gondolkodásban első az egó, felnőttként ez jó, fekete lélek, fekete élet, mosoly nem éltet, gondolat mélyben. Edit Szabó : Fehérben élek Virul az élet, indul a szépnek, nyitja a lelkét, csillaga felkél, közös akarat, közös gondolat, tiszta a […]

Posted by
Posted in

A búcsú percei

Edit Szabó : A búcsú percei Pályaudvar peronján búcsúzik az idős pár, ablakban a kecses hölgy, múlt századtól elköszön. Vonata is régi már, kortalanság, nincs határ, kocsi végén kalauz, nézi, hogy a füst elfut. Gőzmozdony a javából, az éveknek sodrából, kockakövön áll az úr, kiskutya marad társul. Kalap nincs az ősz hajon, a markában kalpagol, […]

Posted by
Posted in

Lélekcsillagok

Edit Szabó : Lélekcsillagok Sötét este földön gyúltak csillagok, minden gyertya oly fényesen ragyogott, Mindenszentek ünnepére készültek, minden síron virágdíszek éledtek. Csodás a táj a temető kertjében, virág nyílik minden sír tetejében, emlékezés koszorúi jelentik, emberséget soha el nem feledik. Könny kicsordul az emberek szeméből, sóhajtások hangzanak a mélységből, lélek és szív együtt él az […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Tao

Rózsa Iván: Tao Nincs már kulturális TAO, A pénz elosztásáról dönt majd egy tahó; Ügyeletes elvtárs, ki nem tudja, mi a Tao: A legnagyobb seggnyaló lesz a baró! Budakalász, 2018. október 26.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Expanzió

Rózsa Iván: Expanzió Az ember a legterjeszkedőbb állat; Így még önmaga ellenségévé is válhat. Elpusztítja tán mindenki életterét – bolygóját: Meg lehet állítani önpusztító expanzióját? Budakalász, 2018. október 26.