tangót jár a láb érzelmet vetít a szív az ész most megáll

Edit Szabó : Hátha jó lesz.. Tavasz, végre takarítás, ki kell szórnom a sok ruhát, vállfa számra a szekrénybe, hátha jó lesz valamire! Próbálgatok, fel is venném, hogyha derekam engedné, vastagabb lett pár centivel, hallod anyám, rakjuk már el ! Gyönyörű szép, csodás kelme, fényképen is van belőle harmincéves családfotó, rajta volt még két kis […]

Rózsa Iván: Mondóka mantra Éliás, Tóbiás! Egy tál dödölle! Ettél belőle! Elios, Héliosz! Nem kérsz belőle! Nem erős a fénye! Nem látsz sötétben: Elszúrta a görénye… Kertbe mentek a tyúkok, Mind megették a magot. Szádat mégsem jártatod… Mannát ugyan várhatod! Szebb jövőt akarunk! Hallatjuk is a szavunk. Látni kell éjjel is… Menjen mind, ki hamis! […]

Rózsa Iván: Stop! Szakadék felé száguldunk, fék nélkül: Többet ésszel, mint ész nélkül! Menj el szavazni nyugodtan, ne félj! Ne légy rabszolga, hanem élj! Budakalász, 2018. február 15.

Rózsa Iván: A kaméleonok bevonulása A farkuk nem nő vissza, mint a gyíkoknak: A kaméleonok a Parlamentbe bevonultak… Cirkusz ez bizony mindenhol a javából: Színüket változtatók az emberiség legaljából… (King Crimson: Lizard) Budakalász, 2018. február 16.

Rózsa Iván: Torkolat Az emberekből a szeretet már rég kihalt: Formentera Lady énekelj hát nekem egy dalt! Szerelmeset, ahogy tőled mindig elvárható: Neked én folyó vagyok, s nekem te vagy a tó! (King Crimson: Formentera Lady) Budakalász, 2018. február 16.

– Séta Istennel – (Egy szürkületről) Az utolsó napsugarak futnak versenyt a száraz levelekért, Csak vállamon lassítanak; így sétálunk az avaron: Te meg én. Látom az őszt, a színeit; Te meséltél nekem sárgát és ébent… Hív még az élet! s képeid, ha fakultak is, bennem egyre élnek. Én nem akartam ennyi őszt, ennyi kiégett, elhullott […]

– Hit – Ember voltam, fa lettem. Az ég is kinyílt felettem. A keresztet már ágak tartják helyettem. Ahol csendben megtörtem, új hajtást ott növesztettem: általa is éltem – újra megszülettem. Keresztem már nem viszem. Körbefonom, átölelem, és idővel – lassan – az égig emelem. Ott, tudom, majd átveszed. Koronámból két szent kezed kibogozza – […]

– Ajtót nyitok – Ha ajtót nyitok, ne mondd meg, ki vagy. Ne legyél az, kinek tartod magad. Ne legyél anyám, apám, rokonom, se társam, se félszeg jóakaróm. Se haragosom, se bús szeretőm, se adósom, se régi ismerőm. És ha kézen fogva bevezetlek, dolgom, hogy élő tükröd legyek, eldobom – kinn a küszöbön hagyom. Ne […]

  Farkas Ilona Bak hava Rázkódik a Baknak hófehér szakálla, zúzmarát hord hideg tetőre, tornácra, sűrű hó ficánkol, komor az ég alja, haragos a mennybolt,  arcát köd takarja; vastag jégcsapoktól reszket a kopasz ág, tél-fagyban didereg a sivár, csupasz táj! Rideg tél a lelket tömlöcébe veti, halk hangú a szépség, tompulnak érzeti; én-bálvány sajkája egyhangúan […]