Mécs lángja maga a szeretet, Igyekszem is nézni, éppen eleget. * Mécs melegséget sugároz, Hozzá fényt szétsugároz, Nagy szeretetet is kisugároz… * Mécs, világit karácsonykor az ablakban, Kint is látszik a szabadban. * Mécs volt a barátom, Ma este már… papírt se látom. * Pincénkbe mécs világít, Nincs gáz, ezzel ámít… Már nem számít… * […]
Az én utam Én meg- és bevallom, képes vagy hallani?: én megmaradok humániai. A miattot ne kérdezzed. Jó nekem. Ő hozott világra vagy az Androméda? Tőle hangzom fel nem mint a néma. Szánt, vet, arat a humánföld énbennem. Bevilágít engem, ember lámpát miképp. És napcsillogó és élhetniszép füstté olvad a humántűz agyamban. És én csak […]
Telelkünknek Két lélek áll egymás mellett, nézd! Beteljesült ősi kellett. Kész! Testek által, testek helyett is. Tartsd kezed hát nyiss! Köztük sűrű semmitlen lég száll. Valaki most: “éppen elég”- szól. (Unokáknak lesz örökség, új.) Üdén mosoly’g akár a jég Fújj! Eszünk dobbant egyközösen, szép- mint a régi Örök Ősben épp! Ne kérd okát, én sem, […]
El Elmegy… Az élet elmúl’… A pezsgő elfogy… Szállnak: a gólya ittas. 2. Eltűnik -Földanya gyermekei építkeznek- a szív kiásva, agy eltemetve, hóba a fal se fájhat!
Fel és fel és fel Tisztelet, hisz: Szeretem magam. Imádlak téged s minket, tisztelem minket. 2. Tudom, hisz: Téged: ím’ látlak. Téged s minket: lám hallom. Érzem bennünket. 3. Én A szépre vágyom, a jót parancsolom, de meg is csináltam. 4. Én is A szépre vágyom, a jót parancsolom, […]
Rózsa Iván: Abszolút Az abszolút Rossz, s az abszolút Jó… A Sátán is e világra való? Igaz és talmi örökös küzdelme: A Szellem fennmaradásának értelme… Budakalász, 2018. június 23.
Rózsa Iván: A világ Hirtelen rád zúdult a világ… S rájöttél, van benne egy kis világ! Ez a világ a sajátod, csak a tiéd: A világok találkoznak, hol a messzeség… Messzeségekben messzi a megváltás: Messzeségek végén vár rád valami más. Talán éppen a nem várt megváltás: Valami kézzel nem fogható, valami más. Budakalász, 2018. június […]
Pünkösd /Akrosztichon/ Pompás pünkösdi rózsák ünneplik üdvösség áldását, néma szirmaikat bontják keresztény pirkadatra, örömünnep áradjon sérült, zord világunkra, derüljön az ég hálánkra.
Nehéz, bánattal, fájdalommal teli napokat élek meg. Félek, elszakad a lánc, ami összeköt veled. Úgy érzem, marokkal szorítják össze a szívem! Darabokra hullik szét a testem, a lelkem. Legyőzött lettem. Gyere vissza! Én is hazaértem! Kűzdj magadért! És kűzdj értem! Sírok, de csak belül zokog a lelkem. Szorítom, húzom láncunk kapcsát el nem engedem! Újra […]
Versben és európai stílusú haikuban és tankában… Lehet minden… jól sejtem, hogy minden elveszett, Pedig szerintem ennél jobban is lehetett Volna, de mit a könny már lemosott, elveszett! Ha embernek bőven volna, -sok- örömkönnye, Ha nem folyna folytában, az a bánat könnye, Még végül jó dolga lenne, talán örökre! * Mikor van késő? Mikor végső […]
