Örülnek már a verebek, üres lett a fecskefészek, ősztől, tavaszig lakható, van benne puha takaró. Verekedve elfoglalták, egykettőre kipróbálták, veszekedtek is napestig, hallgattak, de csak hajnalig. Akkor aztán újra kezdték, nem kötöttek azok békét, elfoglalták, benne ültek ők bizony nagyon örültek. Dicsérték is a fecskéket, milyen jól rakták a fészket, a hideg szél át sem […]
A csend lábujjhegyen járjon, semmi ne zavarja álmom. Ne sorold most a gondokat, szunnyadjon el a gondolat. Add nekem a perc örömét, jó a súlytalan lebegés. Boldog a jelen pillanat, múlttá lesz töredék alatt. Két sóhaj között megszökik, darabjaira szétesik. Sokáig még bennem lüktet, örömmorzsák ízét érzem. Szunnyadjon el a gondolat, ne sorold most […]
A szentjánosbogárnak nagy volt a bánata, útközben elveszett a kicsinyke lámpása. Nélküle nem látott a sötét bokor alatt, sírdogált egyedül, hisz fény nélkül maradt. Meghallották zokogását bogár társai, ezerszámra érkeztek neki segíteni. Keresték mindenütt a picike lámpását, nélküle semmit sem ér egy szentjánosbogár. Hajnal felé egy fűszálra fennakadva, megtalálták ott,bogár nélkül világítva. Örömmel vitték […]
Szabadság vágya úgy éget, lázam minden kínját érzem, az éhség mindig meggyötör, belém rugdos megint az őr. Szögesdrót mögött csak várom, hogy elmúljon a rémálom, a lelkem még élni akar, éjjel reményével takar. A halál itt kergetőzik, elkapja ki következik, a kínok hegyét megmászom, a halál völgyét bejárom. Semmit sem ér az életem, benned […]
Tavasszal majd a nárciszok újra virítani fognak, őrzi a régmúlt emlékét a dolgos hétköznapoknak. A diófa árnyékában csak a gondolatom hűsöl, a májusfa majd virágzik a családi fészek kihűl. A sok színű liliomok tövében, megbújt ibolyák, tulipán sorok pompája őrzi, Anyám keze nyomát. Elültettem kertembe az emlékezés virágát, az új tavasz majd elhozza Anyám […]
Temetők csendes nyugalma, örök álom birodalma, láthatatlan lelkek háza, sírhantokkal takarása. Krizantémok útra kelnek, megtelnek vele a kelyhek, nagy sóhajokat lehelnek, esőcseppekkel könnyeznek. Legyen idő emlékezni, virágokat elrendezni, mécseseket meggyújtani, a lelkeknek fényt küldeni. Krizantémok illatával, sercegő fények lángjával, bánatos szívek kínjával, halkan elmondott imával.
A haikuban és versben írt elismerés Jézusom, segíts! Hihető ez? Káprázat? Poéták Gyöngye! * Amit Te ezek szerint tudsz, az már maga a csoda, Te vagy a POÉTAKIRÁLYNŐ cím várományosa! Én itt a messzi alvégen, mától örülök, hogy szóba állsz velem! Megleptél rendesen, ezen túl a barátságodért esedezem. Kérlek, ha lelöksz a pástról, legyen fájdalommentes, […]
Renga-láncvers, európai stílusban… Nevetve jő ősz! Hűvös magabiztosság! Harmat pelerin. Langyos nappalok, Éjszakák már hűvösek. Vidám őszi nap… Majd megmutatja, Hogy átveszi hatalmat. Kezdi a korát… Felhők érkeznek, Szürkésfehér báránykák. Napot takarják! Szélviharok is Tömzsi tömegben jönnek. Hetyke nyegleség. Illeg-billeg mind, Összebújva táncolnak. Rázzák farukat. Adomákat hoz A szél. Süvítve mesél. Tudósítások. Gyülekeznek már, A […]
Két szó Legyél jó. Legyek jó. Legyünk jók. Kimondalak, felírlak én! Ha hevít gyehenna tüze. Ha égi glória fűz be. Ha csattog arcomon tenyér, ha elfogy nekem a kenyér. Kezet ha nyújt élő meg holt, ha halom élelem megfojt. Fejemhez ha szorul puska, fejembe ha szorul puska és megint és most is, újra. […]
Apevák 1 1. A legjobb barátom azt hiszem, hogy… én magam legyek! 2. Nap -és Hold- barátja minden egyes: Föld, Mars, Jupiter. 3. Én téged ezennel barátommá kinevezzelek? 4. Én téged ezúton barátommá megparancsollak! 5. Én és te. Összeköt engem, téged, bennünket a mi. 6. Egy. kettő, tizennyolc és így tovább. És megint az egy. […]
