Két szó Legyél jó. Legyek jó. Legyünk jók. Kimondalak, felírlak én! Ha hevít gyehenna tüze. Ha égi glória fűz be. Ha csattog arcomon tenyér, ha elfogy nekem a kenyér. Kezet ha nyújt élő meg holt, ha halom élelem megfojt. Fejemhez ha szorul puska, fejembe ha szorul puska és megint és most is, újra. […]
Apevák 1 1. A legjobb barátom azt hiszem, hogy… én magam legyek! 2. Nap -és Hold- barátja minden egyes: Föld, Mars, Jupiter. 3. Én téged ezennel barátommá kinevezzelek? 4. Én téged ezúton barátommá megparancsollak! 5. Én és te. Összeköt engem, téged, bennünket a mi. 6. Egy. kettő, tizennyolc és így tovább. És megint az egy. […]
Rózsa Iván: Sittre velük! Az egykori irodista inkább mosogat: Sokkal többet kereshet ezzel… Háromszázezres bruttó átlagbért hazudnak: Statisztikusok, mi a helyzet a lelkiismerettel? Szinte mindenki utálja már őket: Vagy csak kettészakadt az ország? Intézeteket megrendelésre lefizetnek: Közvélemény-kutatók, hogy is van a szakmaiság? A politikusok nevére már csak köpnek: Be is rezeltek a nagyfiúk, az ebadták! […]
Rózsa Iván: Fordított kasztrendszer A „jó” emberek valójában nem jók: Sokkal inkább pokolra valók! Fent vannak most az átoksori sudrák: Míg az emberek meg nem unják… Budakalász, 2018. október 18.
Rózsa Iván: A nagy utazás Indulás és érkezés között az utazás… Kik utaznak, többnyire révbe is érnek… Születés és halál között a nagy lavírozás… Sokan csak vegetálnak, s azt hiszik: élnek… Halál után az igazi, nagy utazás… Az örök célt elérik, kik hisznek Benne… Az öröklét már nem gyermekded ábrándozás… Úgy érzed, mintha minden élet […]
Másnak főttek a vad pörköltök… Nem voltam én, mindig csak hátsó sori hajtó… Így aztán nálam, üres maradt a szakajtó. Ott a vadászok mindig csak nagyvadra lőttek, Vad pörköltök az üstben mindig nekik főttek. Nem voltam kapzsi, Sem rámenős sohasem. Mindig sorvégén álltam…. Távol állt tőlem: Mohóság, haszonlesés. Bankszámlám üres maradt… * Vadásznak ropog a […]
Azt mondod, ez a lényeg: A kecsegtető, szép ígéret, Az édes szó, mint remek méreg. Azt mondod, ez a lényeg, Hogy mit mondanak, mennyit érek. Hogy mit hazudnak, mit beszélnek. Azt állítod, rossz vagyok. Nem hiszek, már hinni nem tudok. S te azt gondolod, most rossz vagyok. Mondd, láttál már csillagot? Olyan […]
Edit Szabó : Sokszínű ősz Magas fáról kilóg hinta, messzire lát, ki áll rajta, vígan nézi naplementét, sárgul a táj tenger felé. Felvillan még piros fénye, tündököl az ég kékjébe, őszi fények andalognak, az égboltján is játszanak. Tengeröböl kissé kopár, nem virul már a sok virág, pompáznak még zöldben színek, ám változik a természet. Barna […]
Edit Szabó : Nem kérdem magamtól… Nem kérdem magamtól, mi lesz velem ? legyen béke sorsommal, megérdemlem, a mindennapokban ébredjek fel, hiszen az életet megélni kell. Nem kérdem magamtól, boldog vagyok ? hiszen a boldogság bennem ragyog, életem szépsége nem csak enyém, két kedves gyermekem,s unokámé. Nem kérdem magamtól, mi a célom? veletek vagyok én […]
A hűvös kéz, mely megérinti Baráti, egyben személytelen, Csak ketten vannak a szobában, Szerelmük mégis reménytelen, A szokások sokkal erősebbek Minden ósdi tilalomnál, Így nem kell többé szégyellniük Érzéseiket minden találkozásnál, Szemben állnak, egymáshoz közel, Ők az érinthetetlen kapcsolat, Várnak anélkül, hogy megvallanák Béklyóba zárt üres sorsukat. A hallgatás szépségében járnak, Féltik […]
