Posted by
Posted in

Talán…

Talán… Nyújtózó csönd ásít, bennem mosoly éled, a perc táncra csábít, őrzi még emléked. Árny lopózik, őszt hoz fáradó szívembe, nincs jogunk vágyunkhoz, könnycsepp hull ölembe. Bemocskolt emlékek szennye és árnyéka, szavaktól festékes sorsunk martaléka. Nem várlak már téged, elfogytak álmaim, nincs hová megtérned, megölted vágyaink. Talán majd a holnap elhozza a varázst, és szárnyakat […]

Posted by
Posted in

Talán leomolna…

Talán leomolna… Bíborkönnyeket hullajt az alkonyat, sírokon kicsiny mécsesek ragyognak, a földre hulló krizantémok szirma, mint lelketek, olyan hófehér, tiszta. Néma csönd – belül zokog a fájdalom, szitáló ezüstköd fénye átkarol, szél oson hozzám – érzem, hogy simogat, miként kezed egykor lágyan, finoman. Fakó ágon szürkeség ölt alakot, merengőn nézem a sírfeliratot, talán ha meleget […]

Posted by
Posted in

Rád gondolva

Rád gondolva Milyen rég volt, mikor érinthettelek, most szomorúságban élem napjaim, én múltunk emlékeiért reszketek, míg hullámcsend mossa a tó partjait. Csókod simította fáradt szememet, rövidke boldogság, csak ennyi jutott, álmaink temették rozsdás levelek, miközben a bíbor Nap vízbe bukott. Rád gondolva újra élem a varázst, indigóéjben kereslek szüntelen, egy gyengéd mosoly a gyermekünk arcán, […]

Posted by
Posted in

Őszi tánc

Őszi tánc Lassan hull alá, csillan a fényben, Eltévedt levél rezesen ragyog, Vörös-selymét teríti a szélben, Életre kelve szállnak a dalok. Lombot hullatnak az erdő fái, Keringenek aranyló ruhában, Egy porszemnyi lét semmivé válik, Reszketeg árnyak futnak utánam. Itt, hol a csendben ringat az álom, Nesztelen táncuk új jövőt ígér, Gomolygó köd ül a néma […]

Posted by
Posted in

Tiszta fénnyel

Tiszta fénnyel Lobogjon égő, tiszta fénnyel az első gyertya szelíd lángja, szívekbe költözzön a béke, gyűlölet ne kaphasson szárnyra. Néptelen utcákon félelem, bezárt ajtók mögött reszketőn éled a hit, sötét éjjelen gyógyítva beteget, szenvedőt. Hófehér, ezüstös tisztaság, átölel lágyan a szeretet, láttatja advent szép csillagát, lelkünkben a hívő gyermeket. Végtelen csend terül – semmi zaj, […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Lényegek

Rózsa Iván: Lényegek Tán a mennyből jött egy lény, egek! És megvilágosultak rögtön lényegek… A lény azt akarja tán, hogy fény legyek: De most az a gondom; holnap mit egyek?! Budakalász, 2020. november 26.

Posted by
Posted in

Apa

Vitos Irén   Apa   Emlékezlek olykor, mikor rám tör a fagyos reggel, s jégvirág hasad az ablakon, a békéd idebent ér el. Tegnap kezembe vettem a puskád s a múltba visszarántottál. Látlak, csapást keresve vaddisznó után kutatsz a csepleszben, s roppan a fagyott hó, beszakadva lépted súlyán. Ahogy összeragad mínusz húsz alatt a deres […]

Posted by
Posted in

MÚLIK AZ IDŐ

Számolom a fejem felett elsuhanó éveket Melyben az idő lassan széthull észrevétlen Lehet, hogy csak álom volt az életem Lehet, hogy csak álmodtam, hogy létezem A múló nappal egyszer mint a villám Kihül majd Érted lüktető bús szívem S belemerülök majd a végtelen időbe És tovaszállok majd a tűnő fénybe   Blažekné Benik Mária Minden […]

Posted by
Posted in

Ide hiába jönnek

Az ész a bajnok… hétköznapi pszichológia Az ész mindig hiszi, úgy tudja, hogy ő a bajnok, Meg folyvást azt hiszi, ide hiába jönnek a bajok. Meg van győződve a saját igazáról, meg ő a legjobb, Mindenki ennek alapján ítél, mert tudja ő a legjobb. * Az ész sokszor dolgozik, de nem is gondol semmit, Csak […]

Posted by
Posted in

MAJD AKKOR GYERE

Osztozz magányomban Vedd le terhemet Űzd el rettegéseim Írd át emlékeim De addig kérlek Ne bántsd Őszülő hajfürtjeim Majd ha bánatomban Velem együtt könnyezel Majd akkor ítélj Akkor kérd számon bűneim Majd ha felém nyújdod Védőn kezed Hogy óvj és csendben átölelj Majd akkor gyere S hozd el a békét Megsebzett szívembe Hogy újból hinni […]