Posted by
Posted in

Sötétség…

Sötétség! Telihold sincs. Kardvívás jó meglepetésnek… Kinéz a csata. * Sötétedésig nézem, Nap mennyire bánt sugarával. Aranyló meleg. * Sötétedésig várok, Hogy a vaksötét megérkezzen. Láthatás megszűnt. * Sötétedésig meg lesz, Hogy éjjel denevérré válok? Badar gondolat. * Sötétség egy tatami, Azonnal kelni, esés után. Érezd a talajt. * Sötétség idehozza Őt és hátha feni […]

Posted by
Posted in

Őszi enyészet

Őszi enyészet Ködös november ereszkedett a tájra, lomhamód megült a dermedt ágak között, mintha az életből nem is lenne hátra, nagy szürkeségével szívembe költözött. Bénítja lábam a végtelen sarában, kietlen, ingoványos, zord vidékre csal, az évnek eme reménytelen szakában, vállamra kúszik, kínoz és húsomba mar. Mintha semmi dolga már nem is maradna, mint lelkem kerékbe […]

Posted by
Posted in

A magány romjain

Vitos Irén   A magány romjain   A magány romjain fásultan heverve, Meghalt a szívemben repdeső lepke, S az akaratnak sincs semmihez kedve, Mint egy kabát, a sarokba levetve.   Fülemben nincs már tavaszi madárdal, Bezárkóztam előle bujdosó magánnyal, Vérző sebekkel s elszáradt virággal, Mint egy árnyék, lélektelen bábbal.   Füst és pernye lett minden […]

Posted by
Posted in

Tangó

Vitos Irén   Tangó   Egybeolvadt az éj körülöttünk, s hangtalan közelebb tolt egymáshoz a tömör sötét. Ében álmot varázsolt körénk, eltüntetve a szürke világot, mint az ezeregy éjszaka mesék. Szédülést dobott ránk, hol csak egymás szemét látjuk, s lelkeink bennük kapaszkodót. Már nem tagadhatjuk meg egymást, és saját valónkat sem féltjük, a marcangoló tudat […]

Posted by
Posted in

Swing

  Vitos Irén   Swing   Érted pulzál a lét, dobhártyákon lüktet a swing, a mámoros pillanatokba veszve el kéne dobni mindent, s futva lehagyni a nyakunkban loholó agóniát. A szobor angyalok még várjanak! Árnyékuk már ránk vetül, nem hagyva elég időt az egymást ölelő szeretőknek. S a holnapokban ránk robban a vég, de míg […]

Posted by
Posted in

Zsámoly foszlány

Vitos Irén   Zsámoly foszlány   Barokk nosztalgia üli meg a hajnalt. Koldusálom reggelim felett, vállamról erőtlen alél le a maréknyi selymet összetartó pánt. A tükörből rám bámuló fülledt csendélet drapériái, nagyanyám bojtos zsámolyát rángatják elő a tekervényekből. Azt a törpét, halványzöld zsinórral körbe szegve. Ahogyan rámered a fölé görnyedt áhitat, lehajtott fejjel, imára kulcsolt, […]

Posted by
Posted in

J É G V I L Á G

Hideg szél fúj Süvít a tél Fogcsikorgatva Még mindég remél A napsugár is Ki-ki bújik A felhők mögűl Melengeti a fagyos földet S a szíve örül Nemsokára tavasz lesz már Elolvad a jégvilág Visszatér a nyár Elhozza a boldogságnak Meleg sugarát   Blažekné Benik Mária Minden jog fenntartva !

Posted by
Posted in

Életrészletek…

Út vége, Élet vége, Tovább élve? Mi végre? Idővel kezdeni? Vitázni? Elmúlni? Keresztet vinni? * Porhüvely. Ínhüvely, Kardhüvely, Töltényhüvely. Már álmokat, nem szőnék, Múltba, nem mennék, Örökéletű mé’ lennék? * Veszett példák, Emberből lett prédák… Komorság, Állandó álság, Folytonos válság… Baráti vidámság, Túltáplált jókívánság… * Múltamat kutatgatom, Emlékpolcokon… rakosgatom, Magamat szórakoztatom. Életet, elcsomagolgatom… Éjjelem bekopog […]

Posted by
Posted in

Napraforgó

Napraforgó Virágba borult, Köpködni jó! Olaja finom, Felhasználni ésszerű. Lehetőség sok, célszerű… Én iszom. Vecsés, 2019. február 18. – Kustra Ferenc – íródott: septoletben.

Posted by
Posted in

Balsiker

Balsiker Repít a mámor engemet, majd szétfeszíti szívemet veled elandalogni, borotvaéles késedet a véremben mártani meg jöttem hozzád mulatni. Hívószavamra nem figyel, s nem ér a vágyam addig el, hogy benned megvaduljon, de lényed húsom égeti és látod mégsem engedi, hogy végre földre hulljon. Lázas magányom átölel, tudom soha nem érlek el már csak a […]