Posted by
Posted in

A kirándulás

Versben és európai stílusú haikuban… A nappal gyönyörű volt, az ég felhőtlen és valószínűtlen kék, A forró és aranyló sugarak testünket, lelkünket ölelték… Tombolt a hőség, homlokunkon ott voltak az izzadtság gyöngyöcskék. Ez ritka pihenő napunk volt, túráztunk fent a hegyekben, És csak átadtuk magunkat… csak elvoltunk… a természetben… Fenyőillat, bogárzümmögés, szellő… pókháló, lengésben. * […]

Posted by
Posted in

Keménykezű lesz

A közeledő tél… Nem is küldött üzenetet a tél, Pedig tudta, hogy ember tőle fél. Hideg előre jött… ez már a tél? Hideg ölel át, faggyal ad csodát, hűti szíved forró szavát. * (3 soros-zárttükrős) A tél-korai hajnal, vékony köddel takarózik, A fákon nagy varjúsereg a ködben tollászkodik… A tél-korai hajnal, vékony köddel takarózik. A […]

Posted by
Posted in

Első hóvihar

Megjött az első hóvihar, a szél segítségét kérte, Tán’ gondolta, hogy embernek ezzel tesz kedvére… Már hóleplet is kell lapátolni… ha olvad, mi végre? Fehér havazik. Megfagy a gondolat is. Remény mindent beterít. Fagyott gondolat. Remény terül fehéren. Kopog a tél. Havazik. * Reggelre a hóvihar eláll, de hideg, mindet lekeményít, Csúszik a hólapát nyele […]

Posted by
Posted in

Klotz Mária: Szótüzek

Szótüzek   Szavakból összegyúrt forró szótüzek Ócska kandallóban meleget gyöngyre fűznek. Téli változó szürke rideg világ Üvöltve forró szeretetért kiált. Zord hidegben nem talál rá a magányban Elkeseredettséget érez a mában. Koldulva eseng. Izzó szótüzek, égjetek, terjedjetek!   december 10.

Posted by
Posted in

Klotz Mária: Téli impulzusok

TÉLI IMPULZUSOK   Csipkés mesevilág   Hópihés álom, jaj de várom a  bársonyos tájat, a rám zúduló, táncolva hulló, ezüstös szépséget. Megérkezett.   Ragadós, tapadós, csillámló, ragyogó hófehér látkép, nem is látom másképp, mint egy mesebeli képet, villogó fényességet. Mindenséget.   Hull a szemcsés hó, vakító gyémánt takaró, csipkésen csodás, pazarul pompás, téli mesevilág, boldogságot […]

Posted by
Posted in

Téli hideg… jégbe, hóba…

Télrészletező – Renga láncvers! Éjszaka hosszú… Hajnali hideg, kemény. Befagyott vizek. * Csendes hóesés, Fagyos fuvallatban jő! Fagyos levegő… * Friss-havas reggel, Havazás nincs. Hó síkság. Hóban kutyanyom. * A napsugárzás Ványadt szegény, nincs meleg. Hajnal már jeges. * A behavazott Virágágyás nem látszik. Nem kerti idő * Zúzmarás bokor Alatt, vaddisznó turkál. Föld kemény, […]

Posted by
Posted in

Látni végre

Menjünk! Induljunk el a nyárba, Csillagtalan éjszakába, Behunyt szemmel vaksötétbe, S látni fogunk. Látni végre!   Induljunk messzi forróságba, Szenvedéllyel fűtött lázba, Induljunk a néma éjbe, Hadd hallhassunk újra, végre!   Hadd hallgassuk a büszke csendet, Mikor már mások nem figyelnek, És hadd nézzük a szívünk mélyét, A szeretetnek tompa fényét.   Aztán csak táncoljunk […]

Posted by
Posted in

Én

Én   Egyedül vagyok a tükrös szobában. Egyedül vagyok a tükörszobában. Száz fejem fordul. És száz karom mozdul. Száz torkom látszik. De egy hangom hallik. Át- s átlépdelek tükrök szilánkjain. Egy torkom látszik. De kozmosz visszhangzik!

Posted by
Posted in

Kis-angyal!

Így 70 fölött… öregség mindig győz (9 soros) Te, édes Kis-angyal! Megállóban láttalak, Finoman gusztáltalak. Te, édes Kis-angyal! A képzeletem beindult, Ismerkedési vágy lódult… Te, édes Kis-angyal! Sárga villamos, megérkezett Szépséges lényed… tünedezett! * Megállóban várok. Most egyedül nem vagyok, Gyűrött arcán lét ragyog. Várom a villamost. Csendesen néz… talán… az ám! Pedig lehetne nagypapám. […]