jaj mit tennék ha lehetne hegyet raknék sík vidékre közelebb hoznám a tengert lóvá tennék minden embert az ördöggel paroláznék fentiekkel is kártyáznék elnyerném a glóriákat ördögtől a nagy szarvakat megkötném szélúrfi sarkát napra húznék sötét sapkát megpörgetném a világot érezném, hogy körhintázok ha kívül belül itt a sátán én meg csak ülök a hátán […]

a csoda belőlünk is fakadhat “láncokat tépve”

Edit Szabó : Forradalom eszméje Ezernyolcszáznegyvennyolc, örök csillag égbolton, szabadságnak zászlaját pesti ifjak kibontják. Szabadságra születtek, rabszolgasors nem élet, hatalmat a magyarnak, osztrákok nem uralnak. Magyarország, nemzetünk, hatalmadban rejtőzünk, tapossuk a földedet, érezzük kegyelmedet. Magyar népnek ereje, meg volt minden esélye, fegyvert fogott a világ, kell nékünk a szabadság ! Fegyvereknek ereje embereknek kezében aratott […]

az idő már itt is a tavaszt mutat a kertben metszem már a fákat a komisz szél néha megborzongat a rügypattanás még kicsit várhat majd villámlik dörög tavaszi zápor öntözi a földet és újra éled a szivárvány s mint hatalmas bátor fényisten épít hidat a föld felett a felhők alól a nap még visszanéz majd […]

Meg   Nem halom meg ezt. Nem halom meg azt sem!… mert megéltem őket.   Haláli halál   Az urna sírja… Halál is elmulékony. A hó kiolvad.   Élünk   Épp ez az élet! Kell bele Engem és ó! boldog a Téged.

Kegyelem-sorozat 1. Fegyveres Ütni merhetem? Istennél a kegyelem. Lőni nem merem. 2. Életben Gyilkosnál pisztoly. És megjött a kegyelem. Hóhérnál kötél. 3. Mi, akik… Vagyunk Bírák mi… Bocsánatot, kegyelmet nekünk ki adjon?!

Hatalom-sorozat 1. Példa a hatalomra Nappali baglya fogja a patkányt, aki mérget evett már. 2. Van a hatalom 1 Ami enyém épp. MegRosszasítoK mindent, magammal kezdve. 3. Van a hatalom 2 Ami tiéd épp. MegJósítaSZ, úgy, mindent, magadat végén.

A művész szerelme -ikocsokor-   Szerelem…- fogja a testem. Jó nekem.   2. Szerelem…- adja ecsetem. Szeressem?   3. Szerelem…- húzza ecsetem. Nem hagyom.

– Olvad a hó – Másként jár a nap most az égen, másként száll a szellő a téren: olvad a hó és olvad a jég is, ébred a szívem, olvadok én is. Új tavasz készül, itt van, nézd csak: olvad minden, sehol egy jégcsap; csepeg a víz, már gyűlnek a tócsák, s a tócsákban majd […]

– Perpetuum mobile – A világ, mint az inga, folyton jár, kileng. Vonzóbb a darabka túlpart, míg nincs itt, nem mienk. Az arany középen az inga, éppen hogy csak átszalad – hol békésen pihenhetne, ott száguld, sebesen áthalad. A pálya két végén a világ lelassul; egy pillanatra megáll. Eszmél, s megtett ívén visszalódul – sietve […]