Posted by
Posted in

Variációk egy szoborról

Edit Szabó : Variációk egy szoborról. Ó, ember henteregsz, e földtekén mi lett belőled ? ” madár fészket rak megmentődnek a hátán galambpár remél ” húzza ingedet kitárt szárnyú sasmadár, tested megremeg, emeld fel tekinteted, ember légy, sárból felkélj ! ” Miért ernyed el a tested, miért henteregsz te kedves ? gondolkozzál, ember volnál, mondhatod, […]

Posted by
Posted in

Tavasz hírnöke

Edit Szabó : A tavasz hírnöke Nyílnak a hóvirágok és ibolyák, vígan bólintanak, bár a föld kopár, fehéren és kék színekben pompáznak, jelei tavasznak már úton járnak. Lassan zöldülnek a tavaszi rétek, hallgatják messziről szólózenéket, szárnyak csattognak magasan az égen, vándormadár haza térhet fészkére. Hosszú útról megérkeznek hazánkba, gólya szárnya meglibben a magasban, elfáradtak, néha […]

Posted by
Posted in

Keringő

Edit Szabó :: Keringő Aranylóan sárgul határ, vígan dalol minden madár, nyárba köszöntött a tavasz, vágynak örömöt így adhat. Szép látvány emberi szemnek, vidámságot ad gyereknek, kicsi lány a rengetegben, pitypang virág a kedvence. Csokrot szedett koszorúnak, homlokán oly szépen mutat, örömében táncra perdül, körülötte virág rezdül. Keringőzik virág fölött, elidőzik pitypang között, csupasz karját […]

Posted by
Posted in

Viselt körülmény…

Hétköznapi pszichológia… meditáció. Ahogy a Hold megvilágítja a fákat, Nekem úgy kellene felismernem mákat, Ahogy a Hold megvilágítja a fákat. * Így öregen, lehet, Nem is kell már felismerés… Hold meg csak, világít. Szerelem szárnyán repkedtem, Örök szerelmet reméltem. * Az élet értelme vajon a lét? Vagy lét adja az élet értelmét? * Ha nincs […]

Posted by
Posted in

Vak menyasszony

Izzón parázsló forró testek Kihűlni vágyó holt lelkek Istent káromló bigottok Sátán oltárán áldozók!   Vámpírok átkos keshedtjei E forrongó kürtő közepén Fogcsikorgató hideg közöny Önimádó vak remény!   Koporsóra vágysz? Mert menekülsz! Bömbölsz akár egy csecsszopó gyermek Becstelen vagy és érdektelen Vonagló bábként éled az életed   Fogadd el, mert ide születtél! Edd meg! […]

Posted by
Posted in

Kérem

Rájöttem, nem tudom hogyan tovább, Egyet előre, kettőt meg hátrább? Valaki fogja meg a kezemet! Kérem, vezessen, mint vak gyermeket. Jó lenne már előre haladni, Sikerrel nem hadilábon állni. Valaki fogja meg a kezemet! Kérem, vezessen, mint vak gyermeket. Borzalmas látnom nálam hülyébbek, Bőven gazdagok, sikeresebbek. Valaki fogja meg a kezemet! Kérem, vezessen, mint vak […]

Posted by
Posted in

Az életem foglya vagyok…

Versben és európai stílusú haikuban… Életem foglya Vagyok, idő besegít. Mutató halad. * Mindig sikertelenül küzdöttem, Pedig, helyes volt cselekedetem. * Aztán még én a Saját foglyom is lettem. Sors keze ütött! * Erőm már lassan elhagy, ahogy öregszek, Utamon a mély gödrök csak növekszenek. * Volt minden, mi rossz, Pénzhajhászás… elbukás. Erre születtem… * […]

Posted by
Posted in

Klotz Mária: tavasztündér

Klotz Mária: tavasztündér   süt a nap nem kell kalap tavasztündér mosolyog lelkem mélyén dalolok hív a fénybe messzi rétre viháncolni akarok levegőből koszorút fonok   pattan a bimbó távoli halihó zöldell a világ nyílik a virág tavasztündér kacsintgat erdő mélyre csalogat tedd hajadba pántlikád sugárzik az aurád   tavasztündér táncra perdül tavasztündér dalra zendül […]

Posted by
Posted in

Cserepek a csöndben

Cserepek a csöndben   Valami összetört. A kacagás karcsú kristálypohara? A nyugalom megingathatatlannak hitt padlóvázája? A meghittség vasárnapi levesestálja? Minden összetört. A harmónia ovális tükre is. A szilánkok szanaszét hevernek, s a levegőben monoton fájdalom lüktet. A konyhakő diagonális mezői még őrzik meztelen talpad véres nyomait, ahogy eltűnnek a kijárat irányában. A sikoltó űr, feszítő […]

Posted by
Posted in

Ataraxia

Ataraxia*   A testem és lelkem kiéheztetve epikuroszi nyugalommal várok a szükségszerű gyönyörre. Vízzel és kenyérrel csapok vad orgiát és az élvezetek csúcsára érve huszonegyedik-századi önkívületben áramtalanítom a routert (a valóságban egykedvű mozdulattal vágom a falhoz), a külvilágot ezzel végleg magára hagyva, szkeptikus magányom ölében ringatom tovább torzulásmentes látens életem.   *teljes lelki nyugalom állapota