49
visits
0
comments
Posted in
Ahogy a reggelt bearanyozza a Nap, engem az ihlet.
Mára megrészegülten mámorba mételyült ‘mert megérdemlem’ világunk megkövült. Moráltalan, műmosolyú ridegségtől vacogó, virtuális valóságba veszejtve didereg digitalizáltan egy nemzedék. Megismeri-e Messiását? Mondd, menthető-e még?
Könnyű megbántani a másikat – hétköznapi pszichológia Elég lehet egy nem őszinte félmosoly, meg kis ideges mozdulat, Ami sugárzó és ez beindítja a negatív gondolatokat… (HIAQ) Nem akart bántani, Csak tudod, unod mosolyát, Várod régi csodát. (10 szavas) Elég lehet egy szokatlan, fura mosoly, mozdulat, Hogy megváltoztassa voltukat. * Elég lehet, egy tán’ jobban lebiggyesztett […]
A besűrűsödött csöndem, magába szigetelten-halkan vinnyog, Körben zajokat magába szívja, azoktól meg hangosan pityog… A besűrűsödött csöndem, magába szigetelten-halkan vinnyog. Csend van: szerelem, Szemed fényét szeretem, Szívedbe írom csendem, velem. * Az öregségben az ember, már nem is ordibál, tán’ nincsen kivel, Meg nem is idegesíti fölösen magát –mert minek-, semmivel. Öregség burka a már […]
30 haiku 3 1. Világciklus 1 Még nincs az élet. Még nem látsz semmi képet. Én szótlan égek. 2. Világciklus 2 Még itt az élet. Még festjük ezt a képet. Még szótlan égek. 3. Világciklus 3 Már ott az élet. Már festünk másik képet. Már szótlan égek. 4. Világciklus 4 Már nincs az élet. Már […]
30 haiku 2 1. Földrengésben Összeomolt ház. Bene volt az ember is. Hol lakik eztán? 2. Ha nincs több Elfogyott az űr, elfogyott a lélegzet, mégis: agy dobog. 3. Ma is a Reggel elkészítteti magát, vacsora közben. 4. Baromfiudvar a kozmoszban 1 Tyúkanyó-csillag vezeti féltőn, óvón csibe-bolygóit. 5. Baromfiudvar a kozmoszban 2 Tyúkanyó-bolygó vezeti féltőn, […]
1. Rajta csak, üsd és vágd, istened meg-megáld, vissza nem, nem sújt rád. Percig se tátsd a szád. 2. Ezt vissza nem vonom. Parancsom kiadom és meg hogy másítsam? Nincsen ily hatalom. 3. Fájlalom a sebemet. Hát engem ért a kard. Kérem jó anyámat: sebemet összevarrd! 4. Kimosom sebemet, mert engem ért a kard. Kitépem […]
Orkán, te féktelen, vad vihar! Miért bántasz, hagyd abba hamar. Eltépted az esőköpenyemet, Leverted a fákról gyümölcsömet. Zajos vagy, megijesztetted kutyát. Még most is hallom, tehén múgását. Tudom, amit tudok… te elmész innen És életünk, helyes vágányra zizzen. Pennámmal most, kiírlak magamból, itt ne féktelenkedj! Jót nem tudsz? Kérhetlek, itt velem, nekem, ne helytelenkedj? Vecsés, […]
Hangulattalan poéta-történet (3 soros-zárttükrös) A tollam, bőszen rója a csend sorait, ahogy fekszik az asztalon. Nem tudom, mi legyen, még nincs elől papír… munka-kész íróasztalon… A tollam, bőszen rója a csend sorait, ahogy fekszik az asztalon. Át kellene már ültetnem a gondolatokat a tollamba, És papírra vetni, egy fölséges, verses mondanivalóba… Meg kellene örvendeztetni a […]
Kapcsolatom az irodalommal otthon és az iskolában kezdődött. Mindig szerettem meséket, majd regényeket olvasni. De fiatal koromban falun laktam, ahol a villany nélküli környezetben nagyon sok elvégzendő mindennapi feladata volt. Idő nagyon kevés adódott, hogy kedvtelésemnek hódoljak. Az általános iskola elvégzése után Miskolcra jártam a Zrinyi Ilona Gimnáziumba, amely akkor a Lévay József Református Gimnázium […]