Posted by
Posted in

Trianon után is élünk

Edit Szabó : Trianon után is élünk . Sokat harcolt a magyar nép, megszenvedte történelmét, dúlta tatár, dúlta török, csatákban élt harcok között. . A magyar nép összetartott, a magyar nyelv szépen hangzott sok millió ember szájból, zúgott hangja a világból ! . Felkelések, szabadságharc, hazát akar minden magyar, Erdélyország fejedelme, Kárpátoknak őserdeje. . Összefogás […]

Posted by
Posted in

Boldogság virágok

Edit Szabó : Tóparton őszi vihar . Fénylő habok megszürkülten széllel magasra repülnek, átszelik a partok hosszát, nem kerülik a kanosszát. Zúgva törnek kövek mellé, búgnak mélyben hajók felé, nem kímélnek vitorlákat, neki mennek a világnak. . Őszi vihar a tó partján megkísérti fáknak alját, a levelek szerte szállnak, neki mennek minden háznak, ajtón, falon […]

Posted by
Posted in

Hogyan tovább?

Hogyan tovább? A várfokon még ott lobog, szelekben táncol vakmerőn az ősi zászló, amely mögött halálos ütközetben fülekbe harsogott a harci kürtszó. A kard, amely tatárokat legyőzve mutatta merre van tovább az út, törökkel küzdött és honába űzte, e véritatta földre támadót. Kiállta rút, kevély labanc világát, a német gőggel bátran szembeszállt, lerázta komcsik álnok-rőt […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Kalitka

Rózsa Iván: Kalitka (Haiku-változatok) Fehér madarak, Arany kalitkákban is, Csak szegény rabok… Fogoly madarak Megszokták a kalitkát; Kint sok a veszély. Kalitkán kívül Másnak tűnik a világ; Ám te lettél más! Tárva-nyitva már A kalitka ajtaja: Rab madár marad… Kalitkájában Lombos fákról álmodik A rab papagáj. Mihelyst kiröppen Kalitkából a tukán: Verébhad tépi… Blőd palimadár […]

Posted by
Posted in

Hiányzó jegenyék

Edit Szabó : Hiányzó jegenyék . Sok hosszú útnak fogták porát magasra nyúló jegenyefák, határ között oly elegánsan, az utak nyomán távolság van. . Útjelzőként az égig értek, tudták,nem élnek hosszú éltet, szétterpeszkednek gyökereik, környező tájat felemésztik. . Veszélyesek lakóhelyen, de magától szárad földeken, lassan eltűnnek a fasorok, rövid életük elkorhadott. . Nem az ember […]

Posted by
Posted in

Vers a ki nem mozdulásról

Én, aki eddig oly mozgékony voltam, és szívesen mentem mindenféle útra, hívni sem kellett, máris elindultam, színházba, könyvtárba, számos múzeumba. Ma legszívesebben csak itthon vagyok. A lakást elhagyni sincsen semmi kedvem, mindegy, esik-e, avagy a Nap ragyog, itthon lehet nyugodt csupán az életem.   Kimozdítanál? Olyan erő nincsen! Olvasok és írok, és sokáig alszom. Akadályt […]

Posted by
Posted in

Szilfák az úton

Edit Szabó : Szilfák az úton . Vad vidékek szilaj fája bekerült a városkákba, magasra nőtt,mert vigyáztak, dísze legyen az utcáknak! . Isteneknek dicsősége minden virág a szépsége, levél nélkül csokrosodik, buja virág illatozik. . Utca hosszan virág nyílik, fa ágain nemesedik, levél nélkül rózsaszirom, ne engedd,hogy megszomjazzon ! . Nemesített díszfa nekünk, virág után […]

Posted by
Posted in

Morzsa

Morzsa Maradt az asztalon még némi morzsa, de estebédre már nem lesz mit enni, kinek ma sem jutott csak kérges torzsa, annak maró éhét nem oltja semmi. Pipiskedik, mohón az úr felé néz, bár asztalát aligha éri fel ma, kezét kinyújtja kérlelőn felé még, de onnan csak kemény szidalmazást kap. Szeméből elszökött a csillogása minden […]

Posted by
Posted in

“Álom egy kertről”

Egy álomszép kertben, akár egy álomban, gyönyörű virágok tarka sokasága. Ültetve a földbe, betéve cserépbe várja, hogy locsolja, várja, hogy gondozza a kedves jó gazda. s mintha mosolyogna a sok virág-csoda!   Ráismerek én is nem is egy virágra kis petúniákra, na meg a rózsákra, tarka  árvácskákra estike virágra gyermekkori kertünk sok-sok lakójára Az a […]

Posted by
Posted in

Telelő

Telelő Hideg világa volt, havat kavart a szél, a lelkem átfagyott, ilyen maradt a tél. Ilyen maradt nekem, fagyot hozott, ködölt, ölelt e jégverem, szobámba is betört. Karodba bújtam én, meleg valód ölelt, felolvadt ott a jég, hol érte lágy tüzed. E dermesztő telet így éltem meg veled, maradtál meg nekem, maradtam meg neked.