Posted by
Posted in

Szelíden búg fenn az ágon “Vers a karanténból”

Bolgárfalvi Z Károly Szelíden búg fenn az ágon Szelíden búg fenn az ágon Búg a gerle, búg, magányos Ráhajol a messzi távol Visszhang sehol, párja távol Felhők súrolják a földet Szelek érik, tépik őket Szaggatják a zöld mezőket Ömlik eső, ömlik bőven Fenn olvadnak a csillagok Lenn a tavasz úgy harsog, Mint rakoncátlan kisgyerek Futna […]

Posted by
Posted in

Szelíden lebben “Vers a karanténból”

Szelíden lebben Szelíden lebben a sóhajod reggel végleg tova illan az ébredő meleggel A tested még forró, nyújtózik, álmos, puha karok között ébredni vágyik, Kacag rajtad a sokszínű tavasz, a hímes szőnyegű, az éretlen kamasz, Kacag a fény, a boldogság, a remény, az erdő illata, a ház meg a rét, Erről eszedbe jut hangja, bársony […]

Posted by
Posted in

Csend Apevák

Edit Szabó : Csend Apevák . Fáj, ma még lelkemben boldogtalan csend honol. . Csend, béke, szívemnek erdejében éljen szeretet. . Szép világ, virágos réten-mezőn a dallamos csend. . A méla csendben ül, gondolatok mélysége feszül. . Bőcs,2020.04.02.

Posted by
Posted in

Ébredő természet

Edit Szabó : Ébredő természet . Cinegemadár, régen láttalak nem kopogtattál ablakom alatt, nem volt hideg tél, volt eledeled, hótakaró sem vett el élelmet. . Hiányoztál te egész télen át, hisz nem repültél a kék égen már, terasz asztalán megmaradt magok mindig vártak rád és a holnapok. . Cinegemadár, tavasz reád várt, kicsalogatott, repülj fák […]

Posted by
Posted in

Van nekem életem?

Ez az? Életemben mind torzók lettek a saját-kútfő döntéseim, Nekem mindig csak befuccsoltak a saját elmélkedéseim… * Van, ki felismerés Hiányában olyan… marad. Van ki meg hiába?! Sorsom irányítás nélkül Egészen üres, leépül.. * Makovecz féle, eklektikus, vagy kékfestő a stílusom…? Ha megérem, ha rájövők, nem felejtem, nektek elmondom… Tudom, hogy a jó az életben, […]

Posted by
Posted in

Erő nemzedéke

Most születtek Ti erre a Földre, Kaotikusan beteg időkre, Ti, az ártatlan gyermekek, Kik mosolyától még A zord szívű érzéketlenek, A minden hájjal megkent, Üzletnek szentelt hóhérok is Lágyan elernyedek. Bennetek ring a mélyzöld erdő, Ott, hol a Sors fedte mező Egyszer zúzmarás, másszor rügyező, Ti vagytok, ti lesztek: az Erő! Megérkeztek mohában fürdő kőre, […]

Posted by
Posted in

Korona a tavaszon

Vitos Irén   Korona a tavaszon   Az idén is itt járt a tavasz, S mi nem vettük észre, Hiába ontotta pompáját, Nem akadt, ki nézze.   Se szerelmes pár a réteken, Sem aki meglesné, Vagy, ki a szabadban, éjjelen, A holdat figyelné.   Furcsállta is a néma csendet, Hogy vajon mi végre? A tiszta […]

Posted by
Posted in

Tavasztól részegülten

Vitos Irén   Tavasztól részegülten   Orgonafák állnak illatokkal telten, Boldogság eszencia becézi lelkem. Katicáknak szárnya szerelemért rebben, Színtiszta erőből tavasz van a kertben.   Észbontó látvány, mily pompa a berken, Csipkerózsa ága hajlik át a vermen. Bimbók milliói ágán sorakoznak, Harsonaszóra várva, kibontakoznak.   Hunyorog a nap is a sárguló réttől, Dongók, méhek, tücskök […]

Posted by
Posted in

Belibbent a tavasz

Vitos Irén   Belibbent a tavasz   Belibbent a tavasz a nyitott ablakon, Egy pillangó szárnya verdes a vállamon, Kesernyés – édes nárcisz illata itt száll, Függönyt áttörve egy dongó utat talál.   Madarak kedve se lehet már dalosabb, S cseresznyefán a virágözön szorosabb, Idehajló ág néha, titkon betekint, Ha a langyos szellő rábírja, odakint. […]