Oxigénért kiált lelkem, s a fák fölém hajolnak biztatón. Kívánhatok-e ennél többet, ha gyengeségem lassulni kényszerít, s vágyaim gyáván megtorpannak, mint érezni a változó lomb ölelését, a mély kékségben a végtelen erőt, s a mező enyhült sóhajtásából mélyre szívni egy új tavasz ígéretét
Tündér-rap / lélekgyógyszer/ Megint reggel van és indul a buli ébresztő, gyógyszer ,meg kávé, meg cigi öltözz, egyél, mozdulj és csináld, szedd össze magad, húzzad az igát! Nincs kedved, nyafogsz, húzod a szádat? mindent kritizálsz, semmit se vállalsz Indul a csoport, csak lököd a dumát, sok itt az okos és sok itt a sumák. Tündér […]
Kergeelme-kór Furcsa főemlős fajta az ember…. nem bír az egyik nem a másik nemmel. Csak akkor boldog, ha fajtársát birtokba veheti, célja után koslat, hajtja ,űzi, gyötri. S ha az behódolva megadja magát neki, hogy koslató hajlamát rajta élhesse ki, Már nem a birtoklás a valódi cél neki, Csak a VADÁSZAT amiben újra örömét leli. […]
A leírás, TANQ -ban… Álmom csak kecsegtet… Csatatereket, nem győzőm… Fénytelen nappalok… Álmodni jó… hiú remény? Nappal szeretetben szegény. * Elmúltam már hatvan… Vannak, sok kis csataterek… Lét, legyőzhetetlen… Évek gyorsan tovaszálltak, A vágyak még motoszkálnak. * Öregség bajjal jár… Tervezni, immár minek is… Örülni a mának… Az öregség bajról regél, Élj mának, holnapot remélj. […]
Rózsa Iván: Csak egy napra! (Gyóni Géza: Csak egy éjszakára… című verse alapján) Csak egy napra küldd ide, Istenem, őket: A hazudozó politikusokat, a demokrácia-exportőröket; Csak egy napra… Ide, Irakba, a tömeggyilkos elnököket, miniszterelnököket; A káoszból még nagyobb zűrzavart teremtő üzletelőket; A kínzást normálisnak felfogó, kettős mércés lélek-ölőket: Csak egy napig rohadjanak a börtönükben, rögtön […]
Nincs idő az érzelemre futni kell a perc után kéz lekötve szív kimetszve gázol át a lét magán nincs idő a gondolatra elfelejtve büszke cél ólombábu-láb dagadva fél az ész és lóg a bél nincs idő csak nincsidőmre vágy legyintve félreáll seb tapad a múlt örömre nyíllövésnyit szúr a váll kapkodón a szó lihegve kényszerlépteket […]
Rózsa Iván: A bálvány A bálvány Bálványoson… A tuskó Tusványoson… Mögötte a Sátán oson… Elcsúszott egy banánhéjon… Budakalász, 2018. szeptember 19.
Edit Szabó : Gesztenyefa árnya Évtizedek sokasága, zöld levelek árnyékában megpihen az ember teste, értékeket felfedezve. Árnyat adnak a hűs lombok, megpihennek gondolatok, békességet ad lelkeknek, messzire néz a tekintet. Csemeteként ki ültette, néhol fasort megteremtve, gesztenyefa utak mentén, séta utcát szegélyezvén. Évtizedek, évszázadok, öröklétben forgolódtok, örömöt adva embernek, termésedet a gyermeknek. Egész évben növekedik, […]
Az olvasó ember Biztosan olvasol. Valahogy… valahol… Könyv van a kezedben. Tán sétálsz eközben. Olvasod, hogy holnap: felkel-é majd a Nap? Olvasod, hogy tegnap az ördög poklot kap. S olvasod, de hamar: a király mit akar. S olvasmány Homérosz! Vagy mit írt, az Eposz. Olvasol híreket, háború hol lehet. És azt is olvasod: […]
Edit Szabó : Nem vágyok éji álomra Hol vannak a régi álmok, messzire vitte a múló idő, évek hosszú során vágyott karjának ölelése felejtő. Nem vágyok éji álmokra, nappalok foglalják el életem, annyi fejemben a munka, olykor tervszerűtlenül cselekszem. Hirtelen jön a gondolat, szerszámok jönnek úgy a kezembe, holnapi idő igazolja, mindezeket el kellett végeznem. […]
