Posted by
Posted in

Jelenem?

Hatvanhat évesen jövőm már nincs És minden megélt nap ajándék… kincs. Jelenem? Az talán van, mert élek, Élet nyűgébe még beleérzek… Hogy még mennyi van hátra, azt bizony nem lehet tudni, Mert nemcsak jóba, de rosszba is bele lehet futni… Életben a rosszat sajnos, nem lehet átaludni. Vecsés, 2014. május 10. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Almaszüret

Edit Szabó : Almaszüret Kicsi a lány, már eléri almafának ágait, piroslóan csillog, fénylik, kosara is már teli. Örömében virul mosoly, beszélget az almával, bizony téged is elérlek, letörlek a száradról. Füles kosár biz’ már tele, felemelni nehézség, ám az öröm nagy dicsőség ennek az emberkének. Segítség ő a családnak, majd eszik az almából, télire […]

Posted by
Posted in

Hinni, remélni, bízni…

Az igazság egy életútról… TANQ –ban Gyermekként azt mondták, Hogy nekem, mindig hinni kell! Zord életben, tovább! Ha bánat ért, ajtót nyitott s mesevilág befogadott. * Az elmékben, sötét Van, rossz tanács… előtérben. Könnyű, könnyűt adni. Ott lehettem én királyfi, Kire nem kell sokat várni. * Én mindig is hinni Akartam, be is tartottam! Én […]

Posted by
Posted in

Ismerkedés a telefonnal

Edit Szabó : Ismerkedés a telefonnal Mikor is volt, már nem tudom, feltalálták a telefont, falon volt a készüléke, hangszóró a közepébe. Beleszól az ember maga, fülénél a hallgatója, messziről szól másik fele, mégis, mintha jelen lenne. Régi korok telefonja ma már múzeum darabja, idő haladt nagyon gyorsan, változást hoz telefonban. Készüléke biz’ ma is […]

Posted by
Posted in

Utad az életben

Edit Szabó : Utad az életben ” Szilárd életútnak hajlékony ereje dobban ” Hosszú évekig nem érzett, új lángra lobban, Sorsodnak útját egyedül végzeted vezette, Holnapoknak lépte a győzelmet szerezte. Előtted állt mindig a folytonos ész-szerűség, Nem volt a szívedben fájás, s keserűség, Elfogadtad Önmagad, ám rejtelmes az élet, Győzelmet megszerez,melyet alig reménylett. “Az összetartozást […]

Posted by
Posted in

Én balga, reménytelenben reménykedek…

Öregségemről… ez most vízióm? Hmm… lehet, hogy őrült vagyok, mert öregen is reménykedek? És még, ezt is titokban teszem, mint a kicsi gyermekek? A Remény Állandó. Vagy te idős, Vagy apró gyermek. Nem Merem Reményem Felfedni. Még Őrültnek hisznek! * Miért nem akarom észrevenni, hogy a halál már itt kaszál, Miért nem hallom, hogy a […]

Posted by
Posted in

Szoó Virág – Ketten

Szoó Virág Ketten vagyunk a két tenyér, közöttünk a viasz kanócán táncol sárgán, narancsosan közös életünk, kicsinyke fény, bizonytalan, máskor erős, határozott lángja van. Ha hátat fordítunk neki, elsápad, betegesen pislákol, s tudom, ha otthagyná egyikünk, hosszú füstöt eresztve még izzó fonalából minden meleget elengedne. Kettőnké ez a kis világ, viaszos törzsét három réteg erősíti, […]

Posted by
Posted in

Egy szabad gerle

Izzik a nap, csak parázslik egyre, Perzsel a nyár, s a nyárfán egy gerle. Kurrog a gerle, nem hallja más, Csak egy szomorú, magányos ház.   Lüktet a nap, majd gyűlik a felleg, Süvít a szél, és fölszáll a gerle. Repül a gerle, pont oda száll, Ahol a ház erős fala áll.   Égnek könnye […]

Posted by
Posted in

Sorjás az élet

Biciklis cikázik sok kocsi között. Elütik, mert őrangyala nem őrködött . (Kínai – „Vágyódás délre”- “Shiliuziling” 1, 7, 3, 5 Rímképlet = aaxa) Ne Hősködj! Félned kellene, Peches vagy… Nincs, ki védene. Jaj! Hol az angyal? Lesz-e baj? Figyelj már! Megesett a baj. * (HIAQ) Szerencsén múlik csak, Élsz-e vagy halsz-e majd holnap, Ha angyalod […]

Posted by
Posted in

30 haiku 1

1. Pincei lények megmásszák a padlást is. Vissza se térnek. 2. Felvillant a fény álmomban s felébredtem, ámde sötét van. 3. Tavasz szakítja. A nyár? Éleszti újra a hóvirágot. 4. Tó 1: Eső A tó kiáradt. Árad úgy akár a vér, tudunk mi úszni. 5. Tó 2: Nyár A tó kiszáradt. Üres, csupasz medréből medencét […]