Kozma Barnáné Dandé Valéria Varázslatos ősz Elhallgat az erdő Vidáman zsongó hangja, Csak a néma Csend, ami uralja. A harkály kopogtat Messze hallik a hangja, Végzi a dolgát Semmi nem zavarja. Megriadt őzek futnak Csordába verődve, Fák alatt hallik Gallyak recsegése. Varjak károgása Veri fel a csendet, Majd hangosan Távolabb repülnek. […]
Kozma Barnáné: A szélkakas Délceg szélkakas volt egy torony tetején, Pörgött, forgott a nagy viharok idején. A lágy szellő is megsimogatta néha, De ő alig-alig fordult, ellustult a szárnya. Akkor volt csak vidám, mikor forgott, Amikor a szél csak vele játszadozott. Hol jobbra, hol balra mozgott a teste, Élvezte ,hogy nagyon […]
Ha megálmodok egy eseményt, Ó, mennyire félek, Ha az álmok nem jók, Mit tudhat a lélek? Teszem ahogyan kell, Nem lehet kérdés, Majd magamba zárom, A várható cselekvést. Nem tudhatom a tér Erős hatalmát, Megfoghatatlan útjelzők, Helyes irányát. Álmot jót,s ne rosszat, Amit kérhetek, Legyen benne a csoda, Amitől nem félhetek. […]
Szél borzolja egyenes szálaidat, Meghajolva hallatod hangodat, Suttog a nád, különös beszéd, Dallama egy szimfóniával felér. Csendesen hajlong,alig zörren, Fuvallatkor meg-meg csörren, Viharban levelei hangoskodnak, Egymáshoz érve bólogatnak. Fészkeit védi kicsiny madaraknak, Nádirigó sem töri el száradat, Rókacsalád kedvenc búvóhelye, Onnan indulnak vadászlesre. Nyugalmat áraszt a nádtenger, Közte ezernyi rovar ciripel, Ha […]
Hosszú,nehéz napok terhe, Estéhez érve,már levetve, Jöjj el álompillangó, Könnyű, szép álmot hozó. Szememre ha puhán rászállsz, A gond is némán meghátrál, Pihentető hófehér szárnyad, Csendes nyugalmat áraszt. Ha tétován is előjössz, Kérlek meg ne szökj, El ne szállj,maradj még, Hisz hosszú, sötét még az éj.
ha pillangó száll le a kezedre vigyázz, ne sértsd meg hímporát ne tépd le szárnyát, helyette illatos virág kelyhének adjad át… kicsi és törékeny, mint az érzés melyet Ámor nyila varázsolt neked repülnél te is pillangó szárnyon hozzá, hogy érezze oly jó veled törékeny pillangó, élete hajszál metamorfózis, mit az élet adott te is remegve […]
Rózsa Iván: Fehér holló Egy rétegnek hétvégi programja: wellness… Hasonló tömegnek a sorsa viszont: homeless… Nyílik, egyre jobban nyílik a jóléti olló; A tisztességes gazdag: ritka, mint a fehér holló. Budakalász, 2017. december 31.
Edit Szabó : Óda az ÚJ ÉVHEZ A gondolatom még a jelenben él, elfelejteni nem lehet ma még, messze repült távoli tájakra, életemben nem jártam arra soha, suhantam vonaton és négy keréken, tovaszaladtak a messzeségek, részese lehettem sok-sok eseménynek, nézett szemem,arcokon visszanéztek. Öröm és mosoly akarlak téged, közösség holnapja véled, kérlek add meg a napokat […]
valamikor kaptam csodálatos szárnyat repülni nem tudtam, csupán csak a vágyat tápláltam, hogy egyszer, fenn a fellegekben szállhatok, mint a gondolat, de végül itt maradtam vágyaimmal szárnyak nélkül de hinnem kell, hisz erről szól az élet látom hogy nyírnak le ékes szárnyakat hol van még…kérdem…a végső ítélet mely lemos rólad bűnt és vágyakat csupán az […]
Edit Szabó : Kéményseprőt látok … Kéményseprőt látok, szerencsét találok, megfogom a gombomat, elűzi a gondomat. Háztetőre felmászott, seprűjéből ellopok, egy szál marad az enyém, legyen ettől szerencsém. Kormot seper kéményből, rossz szellem vele repül, betegségek, rontás, szellem, nem marad a természetben. Családbarát, jár a szája, derűt maga után hagyva, munkájával életet ment, utána tiszta […]
