Állj meg Barátom egy pillanatra. Fújd ki magad, hagyd a múló időt, ne fess már árnyékot a faladra, a szeretet adjon neked erőt. Itt az Újév, és múlik a régi. Mi megtörtént, az már végleges, hogy számvetést kell-e készíteni, lehet, hogy nem, de néha érdemes. Ürítsd ki agyad a rossz gondolattól, pezsgő buborékja tovarepíti azt, […]

Nem vagyok rossz, és nem vagyok jó. Nem vagyok hazug, csak hazudozó. Nem vagyok roncs, de nem leszek ép. Nem vagyok faladon ferde kép. Nem kell a fényezett csillogó érem. Nem kell a szavad, hogy illatod értsem. Nem kell a fájdalom csábító áron. Legyél az életem, legyél halálom.

Jégen fekvő fagyott ármány Hol terem több félszivárvány Olvadt hóban szent a béke Bohóc fullad nevetésbe Színbe öltözött a lényeg Stúdióban tarka képek Kopott ajtód sarkig tárva Elrohantál vakvilágba Szerencsénket ingyen adták Láncokon lógsz, vén Szabadság Kőszívekből nincsen károm Integetek hét határon Kilenc napnak egy a vége Kalapot tégy bús fejére Halkan hulló csendes eső […]

Fonnyadt almák felszáradó sárban. Kipattanó ecetfa rügyek. Édes nyarat, megújulást vártam. Álmok jönnek, hallom léptüket. Hol vagy, mikor meghasad egy járda? Földbe tapos tízezernyi láb. Ébredésed, mondd, vajon ki látja? Legyél te a porból nőtt virág.

Hány méter mélyen lángol a bánya? Óvatos lépteid szűz mélység várja. Ködlámpák fényébe árnyék vetül. Csapongó sétáid járd egyedül. Melleket csókolnak száradó vágyak. Elhagyott istenek bombát vigyáznak. Félelmet kántál egy öreg szabály. Soha ne hidd, hogy nincs akadály. Száz méter mélyen izzik a tőzeg. Folyónak rohannak megriadt őzek. Karikán billeg a szertelen kéj. Soha ne […]

Ívbe hajló párhuzamos élek. Semmibe vett vonuló hadak. Borra váró koldusok mesélnek. Utoljára Bécsben láttalak. Végigszívott cigaretta koppan. Aluljáróban vacog a tél. Ki maradt az óbudai dokkban? Lesántuló időnk mendegél. Sóhajtozó, viharváró csendek. Aktuális, nyolc éves plakát. Halottak az álmok, vagy pihennek? Megvárjuk a holnap éjszakát? Merre tartasz, istened se tudja. Lehulló cseréptől eszme véd. […]

Figyelmed kancsalít kietlen tájra Láncaid rozsdája lakatra zárva Akvarell mosódik szitáló ködben Felhő és tűzoszlop vonul előttem Fáradó léptekkel vánszorgó bábok Festékkel leöntött vázlatot látok Pocsolyák felszínén úszkáló évek Táruló ajtóktól többet remélek Korhadó látófát használ egy emlék Távolba vágyódni öröm volt nemrég Hólyagos talpakkal tiporunk lángba Hol vár a végtelen világ határa

Átölel a kígyófű Légy bolond és egyszerű Megcsókol egy mákvirág Érdemes volt várni rád Hajad szálán angyalfény Illatodban bús remény Kívánságom szemtelen Mindörökké légy velem Pillantásod gyönge nő Karjaidban őserő Álmom rólad énekel Démonoktól kérlek el

Hol vár a befűtött, parázsló otthon? Asztalon hever két csupasz kanál. Lábaid elé hányt széttépett gondom átázott szoknyádon foltot talál. Hol vár a felrobbant fürtös petárda? Semmivé morzsolunk minden jelet. Hol van, ki mosolyod ma is meglátja? Szeretve bántani csúf élvezet. Hol vár egy szánalmas, udvarló dallam? Felmosott padlódon kicsorbult kés. Sohase bocsáss meg, többet […]

Sötét felhő Rét felett Édes eső Érkezett Nedves gúnya Válladon Fél kabátom Rád adom Előbújó Napsugár Régen volt hó Lenne nyár Csókot loptam Megadtam Szivárvány van Hajadban