Versben, európai haikuban és tankában… Ha jó a napom, akkor az olyan, mint fodrozódó folyó, Olyankor soha nem, hajódokkot kötélről leszakító! Az én folyómon, már hajók sem úsznak semerre, Az én koromban nyugodtabb nem nagyon lehetne. Az én folyóm, mindig akkor hömpölyög vidáman, Ha nincs benne egy csepp félsz, a kis hullámtaréjban. Az én folyómnak […]
Edit Szabó : Karácsonyom Nékem a Karácsony megváltozott nagyon, bűnbánó szombatok várják a holnapot. Reményben és Hitben várjuk születését, Advent heteiben imáink kísérjék. Örömben születtél közöttünk gyermekként, Köszöntjük a Jézust, Isten szent gyermekét. Templomba jövének, akik hisznek benne, megszentelik testét borban és kenyérben. Szeretet lángja ég emberek szívében, hála az ünnepért, nálad legyen vendég! Bőcs,2018.12.11.
Megy le a nap és szép kék vásznat fest maga után, Itt maradnak, tündökölnek a csillag, tán’ furán. Ezeregyéjszaka életre kél, eljött az ő ideje… Így majd megmutatja, hogy mi az éjszakai mese léte… Fönt, magas égben a csillagok vibrálva pislognak, Kihunyt a fény a földön, helyet adva a lámpásnak. A csillagfényben, álmos szemmel látszik, […]
Edit Szabó : A fenyő illata Beköszöntött télnek hava, eljött végre ideje, fenyőerdő fája magas, beöltözött fehérbe. Csillog-villog takarója örökzöld tűlevélen, hópihe ül az ágakra, nem hullott le deresen. Szekér úton szánkó siklik, csodás két ló húzója, téli erdő rejtekéből ajándék lesz fenyőfa. Gyanta illat messze kúszik fenyveserdőnek szélén, haza felé tart a gazda Karácsonynak […]
Edit Szabó : Nékem a Karácsony Nékem a Karácsony biz’sokszor nem álom, nagyon visszavágyom gyermek örömébe. Kis fenyőfa régen, terasz közepében ontotta illatát, égtek rajta gyertyák. Végtelen örömünk, ránk talált ünnepünk, Jézus születése, nékünk jelenléte. Nékem a Karácsony, még volt a családom, békesség, szeretet, ünnep volt veletek. Gyermekek öröme, felhőtlen érzése, ünnep tisztasága repült a […]
Edit Szabó : Vidám szánkózás Tél öröme megérkezett, szánkózhatnak a gyerekek, dombról le a völgy széléig, visítoznak, szemük fénylik. Fel a dombra ketten húzzák, szűz havat taposnak csizmák, nem egyedül ülnek fel rá, kell vezető, az irányítás. Magasból le völgyet érnek, halihó, hej .. száll az ének, porzik a hó a szán alatt ruhájukon is […]
Anyám virágoskertje Tavasszal majd a nárciszok újra virítani fognak, őrzi a régmúlt emlékét a dolgos hétköznapoknak. A diófa árnyékában csak a gondolatom hűsöl, a májusfa majd virágzik a családi fészek kihűl. A sok színű liliomok tövében, megbújt ibolyák, tulipán sorok pompája őrzi, Anyám keze nyomát. Elültettem kertembe az emlékezés virágát, az új tavasz majd elhozza […]
Krizantémok útra kelnek Temetők csendes nyugalma, örök álom birodalma, láthatatlan lelkek háza, sírhantokkal takarása. Krizantémok útra kelnek, megtelnek vele a kelyhek, nagy sóhajokat lehelnek, esőcseppekkel könnyeznek. Legyen idő emlékezni, virágokat elrendezni, mécseseket meggyújtani, a lelkeknek fényt küldeni. Krizantémok illatával, sercegő fények lángjával, bánatos szívek kínjával, halkan elmondott imával.
Virágok közt, gyertyafénynél Nélkülük szállnak az évek, szívünkben, még tovább élnek, az emlékek halványulnak, de soha el nem múlnak. Ha most mindent elmondhatnánk, hogyan győztük le fájdalmát, milyenek a gondolatok hol emelkednek sírhantok. Messze üzen a gondolat, a holt lelkek közt kutat, az idő könnyet törölget, szorításából már enged. A félelem nagy magánya, gyászos dobozba […]
Hajnali gondolat A hajnal kopogtat sötétben bólogat, hajnali gondolat mi tegnap elakadt. Tiszta megérzések csak téged követlek, foltmentes gondolat igazítsd utamat. Sötétben ébredés hajnali halk kérdés, a válasza békés nincs tovább töprengés. Indulhat az új nap mert feladatot ad, hallom a csend szavát mely újra megtalált.
