Posted by
Posted in

Ülők a Balaton parton

Ücsörgők a Balaton parton, leválik rólam a gond… Nézem a naplementét, Badacsonyig az arany utat. Még észre se vettem, hogy nem én vezetem a gőzmozdonyt, Mert elért a vaksötét és csak körbevett, mint falazat. Keresem az ezüst Holdat, de nem látom a felhők mögött, Lassan hazabotorkálok, lefekszek a színfalak között… Vecsés, 2014. június 22. – […]

Posted by
Posted in

Balaton parton…

Ülve fák alatt, Életem most rám szakadt. A part vízpárás. * Vízről fúj a szél, Csak szembe jő, nem köszön. A Balcsi dalol. * Ezüstös hajam Csak kócolja… fésülget. Elől, van tincs is. * Közben nézem a Fodros vízfelületet. Halak ugrálnak… * Nádas lakói Neszeznek. Gólya köröz. Ki lesz vacsora? * Szél már viharos Hullámokat […]

Posted by
Posted in

Ősz a Balatonon a poétával…

Hallom, ahogy a búsulózó szél, búcsúdalt komponál, De megbotlik, összes apró-fehéres hullámtaréjnál… Ijedtében össze-vissza fúj, látszik, hogy nincs magánál. * (Senrjú) Szép, csillagfényes Hajnalon, nyár, vetkőzik… Parton, levél hull. * Déli partról elnézem, hogy a bazaltorgonás hegyek, Ellepik a képzeletemet, mint nyers húst a zöld legyek… Ihletet adnak, elgondolkodtatnak, írni kell… megyek. Kezem ügyében van […]

Posted by
Posted in

Balaton vízfelülete

Balaton vízfelülete, mint tükörkép lopja távolságot, A hullámok meg, sokszorozzák… Ezt a gyönyörű mohóságot…?! Itten kéne lenni, egyszer és mindenkorra, Akkor is, ha reggelt, vagy éjfélt üt az óra, Így lenne állandó az élvezet, nem lenne a kín, Lelkem, boldogan játszana a szeretet húrjain… Ez a gondolat felvetés, dráma, szinte tudatzavar. Életlehetőség erre nem adott, […]

Posted by
Posted in

Úgy vártalak

Edit Szabó : úgy vártalak . Haza hozott az ősz nekem, karjaimmal átölellek, nem érdekel már semmi más, lelkem ébred, megújhodás! . Mosolygok és ragyog szemem, boldog vagyok én szerelmem, miénk lehet ez a világ, hiszen kedves úgy vártam rád! . Éjjel-nappal, reggel-este, kérdeztem az eget,jössz-e, kerestem a lábad nyomát, mikor érhet el én hozzám? […]

Posted by
Posted in

Őszbe öltöztem

Edit Szabó : Őszbe öltöztem . Lassan folyó csendes patak, hegylánc orma benne maradt, partja mellett csoda szép fák, az ősz színét öltik még rá. . Kék folyó víz alig látszik, tarka színben úgy pompázik, piros árnyak, sárga fények sötét zöldek sűrűjével. . Fényes ősznek diadala, napsugárnak van hatalma, lassan tükröz ékességet, hogy a csodát […]

Posted by
Posted in

A magányos oroszlán

A magányos oroszlán Kiégett, kopár, porlepte vidéken süvít a szél, a sárgává száradt fűben gurul egy ördögszekér, s egyetlen élőlény ténfereg csak a pusztán: egy szomorú, tépett, magányos oroszlán. A perzselő nap alatt kóborol céltalan: a hőség minden csepp erejét kiszívta. Sóvárogva tekint a távolba: árnyékos fákra… de nem hűsölhet ott, mert nem tagja a […]

Posted by
Posted in

Elmerengve

De jó volna holdnak lenni Csillagokkal keringőzni Csillagködös éjjeleken Csendes árnyként megpihennem… De jó volna füstként szállni Könnyű szélbe kapaszkodni Könnyű volna, mint az álom Tekergőzve tovaszállnom… De jó volna harmatcseppként Mámorosan, elmerengvén Ringatózva egy fűszálon Kacagni csak e világon… (2014)

Posted by
Posted in

Haláltánc

Ködszerűen telepszik rám az este Megbabonáz végtelen szépsége Halálról suttog a harmatos táj Ében fátylat terít szét bús árnyékán Táncra hívja a szél az álmodó avart Fénytelen csillagörvényből spirált kavar Vöröslő Hold vágtat a halál szekerén Villámokat szór a komor felhők elé Mint hulló vércseppek a rideg macskakövet Bíborra festi az éjjelt a halál keringője […]