Rózsa Iván: Betegség vagy alkalmazkodás? A túlélés záloga a skizofrénia: Mást mondasz a munkahelyen, mint odahaza… De manapság nincsenek már titkok, csak remények: Minden pillanatban változol; ne hagyd, hogy utolérjenek! Budakalász, 2018. november 28.
Rózsa Iván: Minden(ki)re sor kerül! Átéled a születésed, Végigéled az életed, Halálod is megéled: Egyszer minden végbemegy… Budakalász, 2018. november 28.
Rózsa Iván: Ovi Hát nem vett neked apuci kisvasutat? Ezért aztán az oviban mindenki rajtad mulat?! Bosszút állsz hát „felnőttként” az embereken? Kisvasutakat építtetsz magadnak közpénzeken?! Így éled ki torz kis éned, perverz álmaid: A házad ablakából bámulod a stadiont, s játékosaid. Úgy néz ki az aréna, mint egy hatalmas, giccses ravatal: Felépíteni… – részedről […]
(TANQ) Szabadság… vajh’ mi az? Oly’ mint a lekváros lángos? Egy különlegesség? Nem állandó a szabadság, Különös illatos vadság. * (10 szavas) Szabadság az emberek vágya, Örök Álma, Elérhetetlen, szívben lakó ideája! (Kínai forma=„Vágyódás délre”: “Shiliuziling” 1,7,3,5 Rímképlet = aaxa x = végtelen) Az Vágy! Vallja kinek nincs az. Csak álom… Mert a világ gaz… […]
Edit Szabó : Romantika Ég és Föld felett Magasan a föld felett két szívet szél lebegtet, messze látnak a szemek, végtelenbe repülnek. Boldogság madarai, holnapoknak szárnyai örülnek az életnek, repülnek a kék égnek. Két szív lehet boldog pár, egymásra már rátalált, az Ég és a Föld között boldogságba öltözött. Egybeforrott testük már, ég kékjében vígan […]
Edit Szabó : Téli táj Téli hajnal, a zúzmara didereg fa ágakon, megfagyott az esti harmat, hajnalcsillag felragyog. Csilingelnek hófehéren, koronákon fénycseppek, mozdulnak a fa lombjai, földre hullnak,peregnek. Tél szépsége érintetlen, ám az úton kocsi járt, keréknyomát odahagyta, tova haladt, messze jár. Vakítóan fehér a táj, hallgassuk a muzsikát, fa ágai meglebbennek, dallamuk egekbe száll. […]
Hétköznapi pszichológia… A férfi, az aki „könnyebben” hagyja el a családját, Mert elmegy és a gyerek, meg a gond marad. Ez az ember azután nem szaporítja már családfát De, Lehet, hogy nem másik kapcsolatért halad… A maradó, vádaskodó! Ő nézte… saját hibáját? Vecsés, 2017. június 25. – Kustra Ferenc – A 6 soros versformát én […]
Hétköznapi pszichológia… Az élet biz’ nem más, mint egy végtelen szerepjáték, Mindenkinél azonos, főbb irányvonalakkal. Ezzel együtt, az élet minden, csak nem egy nagy játék, S Van, aki rossz színész, állandó lélekborúval. Játékot élni kell, vállalni, élet nem színjáték… Vecsés, 2017. június 21. – Kustra Ferenc – A 6 soros versformát én alkottam. 6 sorból […]
Rózsa Iván: Rokonok Caligulát követte rokona, Néró: Egyik sem volt valami hérosz… Előbbi kinevezte konzullá lovát: Utóbbi passzióból felgyújtatta Rómát. Budapest még nem lángol, hála Istennek: De lassan mindent és mindenkit figyelnek. A „császár” és rokonai be vannak rezelve: Tudják már ők is; a kocka el van vetve… Budakalász, 2018. november 10.
Rózsa Iván: A „Sax”, alias „Sachs” Családunk barátja egy kedves kis vakond: Nehezen lát, de ezért ne őt okold! Rövidlátónak született, annál szélesebb a látóköre: Lehet, hogy szűk a baráti, de tág a haveri köre. Mindenhez ért; számítástechnikához, pénzügyekhez: Okos és őszinte, pedig lányokat általában nem ez jellemez. Most előtört bennem a macsó, pedig a […]
