30 haiku 1 1. Pincei lények megmásszák a padlást is. Vissza se térnek. 2. Felvillant a fény álmomban s felébredtem, ámde sötét van. 3. Tavasz szakítja. A nyár? Éleszti újra a hóvirágot. 4. Tó 1: Eső A tó kiáradt. Árad úgy akár a vér, tudunk mi úszni. 5. Tó 2: Nyár A tó kiszáradt. Üres, […]
Megint elmegy egy őszünk… (3 soros-zárttükrős) Elmúlt már az ősz, az erdők már a novemberi bíborban vöröslenek. És persze ezen kívül vannak, sárga, rőt, barna és maradó zöld színek… Elmúlt már az ősz, az erdők már a novemberi bíborban vöröslenek. Száll, Kereng Levél ár. Avar paplan Álmokat takar… Álmokat takar Avar paplan… Levél ár Kereng […]
Mese-mese mátka… Mordult rám egy ijesztőn nagyot… sötét reggeli felleg, Megijedtem és úgy felborzolódott bennem az ideg! Messzire révedek, látok kénköves ménkű levágott. Vihar borzolja, tó vize nem tükrözi képed, látszott! Mellénk ment, pedig igyekezett nagyon, így megmaradok meg a mának, Majd holnap keresem, sajnálatomat kifejezem az égett fának… Néha hál’ Istennek az ellen is […]
„Valentin 2019. – Az év trubadúrja” szerelmes vers verseny és antológia az Irodalmi Rádió pályázata — A pályázat beadási határideje 2018. december 31-én lezárult. A beküldött alkotások elbírálása megtörtént. Az eredményhirdetésre 2019. február 16-án, szombaton 13:00-tól került sor Budapesten, a Csokonai Művelődési Központban. A rendezvényen megjelent helyezett és sikeresen szerepelt alkotók oklevelet és ajándékkönyvet vehettek […]
Edit Szabó : Barátnők A barátnők összegyűltek, van témájuk, beszélgetnek, mind a három csodás leány, rózsa virul az orcáján. Gyönyörű szép megjelenés, fölöttük még az ég is kék, mosolyogva tűz le a Nap, boldogságuk sugarat kap. Lenge ruha, csupasz vállak, benne ugyan ki találhat, mást nem, csak a szépségüket, vágyva várni nézésüket. Tudják ők, hogy […]
Edit Szabó : Vasárnap délután Egykor bizony az volt szokás, minden vasárnap délután, kapu vagy a kis ház előtt, lóca padján volt pihenő. Elvégezvén minden dolgot, a fa ága enyhet adott, hetedik nap megpihentek, teremtő így rendeltetett. Emberek a házak előtt, szép a ruha s kötény elől, adják meg a tisztességet munka után pihenésnek. Néhány […]
Elválni tőled oly nehéz. … Füledbe súgom, szeretlek. Arcodat simítja most a kéz, Édes szerelmem, Ne tedd meg! Maradj velem, karomban hadd tartsalak. Maradj velem, hisz oly kevés már a nap. Lehunyt már az élet dele. Találkozásunk alkonyat, ne bánja senki se. Lenyugvó napsugár melegén, lobbanjon szikrát a Te meg Én.
Dobolva hull le az őszi eső, Tekintetem néma, de esdeklő. Vége a nyárnak, már nem süt a nap, Sőt, hosszabb az éjszaka mindennap. Nyárnak vége, hiába esdek, elszálltak már a remények. Bánat tépi szívemet, mikor kopognak az esőcseppek… Nyárnak vége, hiába esdeklek, elszálltak a remények. * Mereven nézek borús ég alatt, Örömkönny? Most bizony, nem […]
Rózsa Iván: A politikus A politikus nem okos, de rafinált: A hatalmi technikákhoz ért, de semmi máshoz nem. Nem tanul semmiből, magának él és árt: Meddig tűröd ezt emberi faj, emberi nem?! Budakalász, 2018. november 6.
Rózsa Iván: A Föld Meddig tűri még hátán a Föld az embereket? A ránézve legártalmasabb lényeket… Kártékonyabb az ember, mint ezer és ezer sáskahad: Pusztítja környezetét, s kirobbant háborúkat… Budakalász, 2018. november 5.
