EVŐK Más kenyér Más kenyér! Épp olyan mint a Most… Nem fogyasztjuk, miért? Húst! 2. Készen-hús Készen-hús! S a kakas megmaradt. Íme hogy hangja bőg. “Vért!” 3. De más vért De más vért. Megalvadt, beléfolyt, milyen szép! a zsemlé- be.
Itt élek, de nem itt születtem, nagyközség ez a Tisza mellett, nem mozdulok, eljárt felettem, a fránya idő, gyorsan lepergett. Kanyargó Tisza oly közel van, de védi most János* a falut. Ártéri fák hűvös lombjában madár dalol és szól a kakukk. Poéta léleknek igazi mennyország, ihletet adó igazi csoda, művészetnek élő mai valóság, a simuló, […]
Rózsa Iván: Mindenki pótolható Én is már öt évesen komponáltam… A szántódi kikötőben a kompon álltam! Nem vagyok tán akkora zseni, mint Mozart: Ez a kor kedélyemnek nem használ, de nem is árt. Kívülről nézem, felülről szemlélem az egészet: Magyar maradok, míg nem gondolok egy merészet; Eladok mindent, fogom magam, megyek Indiába: Guru leszek, egyesek […]
Rózsa Iván: A teremtés tévedése Mily fenséges a kozmosz! Benne az ember kis kosz most… A virág neked nyílik, szépséges: Míg az ember csak rombolni képes… Budakalász, 2018. május 17.
Szabó Edit Pünkösdi rózsák Pünkösdi rózsák, kinyíltatok, virágzó szirmok, virítsatok, pirosan izzó, tündéri fény kísérje mindig vágyak tüzét. Rózsaszín álmok bokrok végén, holnap is árad illatuk még, bolyhosan tör száruk ég felé, boldogan fordul a nap elé. Fehérek színe oly ritkaság, szerények, színük a tisztaság, hófehér szirmok bomlanak, csodálva állok, ők hódolnak. Pünkösdi rózsák, kinyíltatok, […]
Edit Szabó : A világ gyermekei Ragyogva süt a napsugár minden földi gyermekre, kinek hol van a hazája, beleég a lelkébe. Nem kell ahhoz barna bőrű születésűnek lenni, megérezze, hogy az élet derűsebb is lehetne. Világszerte körülmények emberektől függenek, van lakása és étele megszületett gyermeknek. Járhat-e az iskolába vagy az utca neveltje, mert felnőve nemzedékek […]
Hétköznapi pszichológia… Ha, a kétely fölüti a fejét a párkapcsolatban, Onnantól már “édeskés” hármasban élnek együtt. Kétely folyton készen áll… egyáltalán nem rugalmatlan És Az érdeklődése, spontán alakul mindenütt. Nem törődik a lelkekkel, csak matat… olyan gondtalan. Vecsés, 2018. március 1. – Kustra Ferenc
nézem az arcom a kopott tükörben ráncokat rajzol az idő vasfoga a barna haj már erős szürkében de szememben álmok egész sora még egyenes a gerinc meg nem törte a hirtelen tovatűnt hetven év a léttel vívott sok hosszú csörte s a megtörni látszó ifjonti hév verseket írok néha magamnak örülök ha olvasod ha érdekel […]
Ideál-sorozat 1. Az ideális: meg se foganva, soha létez’ örökre! 2. Ha téged, engem ebéd- s gyomorhiány is jóllakat. Legyen. 3. A hangunk néma. Áthatol mégis, hallod, az összes ajtón. 4. Hogy jövünk-megyünk Mozdulatlan, ám mégis mindenütt vagyunk. 5. Nincsen lélegző. Nincsen ugyanígy lég sem. De van lélegzet. 6. Párna, dunyha van! Ha kell, akár […]
Fürt-sorozat 1. Alma- s körtefürt helyett Dinnye-, szilvafürt! Szőlőmámorában épp a bűnre hívna. 2. Minden fürtöshajú …de bárd belémar- “Tehát a fürt levágva!” “Csokorba kötjük?” 3. Lötty Hogy kilötyögjön: várja a szőlőfürt (s a) béhelyezett víz).