Szabó Edit : Haiku 1. Boldogságban élsz, csillagod a reménység élet tengerén. 2. Esthajnal csillag tündököl éji fényben, ragyogó égen. 3. Nyílnak a rózsák töviskoszorú között, illatuk ontják. 4. Égre tekintve Tejút messzeségben, lelked megpihen. 5. Tündöklő varázs a lelkek lajtorjáján ontja parazsát. 6. Piruló orcák édes lány tekintetek, viruló rózsák. 7. Alszik a bánat […]
Érzed a háború bűzét? Kopogtassatok! Verjétek az ajtót! Üssétek a dobot! A Gecsemáni kertben hullatják szirmukat a rózsák Sionon Dózsa György unokája vár Judások és Pilátusok Dörzsölik már markuk Népek Krisztusa ébredj! Hová lettek az ideológiák? Nagy pátoszok, imák? Ne higgyetek a Cipolláknak Lélekgyilkos vámpíroknak Ne higgyetek a varázslóknak A becstelen ámítóknak Ébredjetek! […]
Rózsa Iván: Gravitáció Vonz a Föld, nem lehet elhagyni. Csak legfeljebb itt hagyni… Űrhajóval, de hát ez nem tipikus… Az átlagember neve, sorsa: kuss! S mikor már hulla vagy; A Föld akkor is befogad. A lelked elszállhat a Mennybe: Persze, ha hiszel is benne. Ha nem vagy fennkölt, hanem földhözragadt: Lelked, testeddel együtt, a földhöz […]
Ironikus meditáció… El fog érkezni, amikor biztosan, mán’ a halál ormán ülök, Ahol lassan, élvezettel, bedarálnak az ördögpata küllők És meg nagy bölcselettel közben, rohamra hívást fütyülők! Nos, hogy ott nyekergés is legyen, nekiállok… hegedülők! (3 soros-zárttükrős) Akkor már majd a levegőt is csak hason veszem, Kínomban, majd hason leszek és megáll az eszem… Akkor […]
Tegnap elfelejtettek megcsókolni, és kihűlt a szám Nem forrasztottam magamhoz szerelmünk parazsát És egyre messzebb vagyok tőled, és a hiány mardosva tépdes Élni így nem lehet, tovább nem lehet, hogy a tűz elenyésszen Ma nem vagy itt s a lángerősítést kér Rohanok hát lángoló lélekért Jaj, egy nap mikor meg nem tettem Csak nehogy […]
Edit Szabó :: Néha az élet is humoros Humorban nem ismerek tréfát, hű de régi már ez a mondás, nem kell ehhez viccet mesélni, megadja élet az élceit. Komolyan beszélgetek veled, honnan jöttél, merre eredsz, fényképedet látva tippelek, már jó hatvanas lehetsz. Ismerem az emberi arcot, éveid tagadod, biz’ látom, bizonyságot szerzek oly gyorsan, minden […]
Egyetlen vérző szív sem tudja, melyik lesz utolsó útja; melyik az a seb, melynek vére utolsót lüktet földet érve.
Mint nyíló virágot a tavasz, Mint hűs záport a nyár, Mint napsugarat az ősz, Mint fehér takarót a tél, Úgy vágyom ölelésed Egyetlen csókod, érintésed Csak egy percet kérek Egy végtelen másodpercet Szemed tüzében perzselődve Öledben körbefonva, lángolva Test a testben, lélek a lélekben Hamuvá válni a gyönyörben Úgy vágyom ölelésed […]
Álmomban láttalak Tüzes szekéren érkeztél Magaddal ragadtál Szótlanul vágtattunk A homályos Végtelen felé Lüktető szívdobbanásod Ezeregy gondolat Dalolni kezdtél, s én Vágyódva hallgattalak Víg dalok, hideg csókok Hite hagyott életek Hitvány tartozék Lopott órák, percek Álmok és sóhajok Mit sem ér A test hamu és por A gondolat fekély Árnyas színű éj A szívedben gyötör […]
Naponta várom a változásokat. A boldog perceket, a szebb éveket. Várom a munkát, s a hétvégeket. A hívást, a törődést, új híreket. Várom a családomat, barátokat, akik közel vagy nagyon távol vannak. Várom, hogy melegítsék a lelkemet, átöleljenek, mindig szeressenek. Várom a havas telet, a napsütést, melyek világossággal töltenek meg. Várom a szivárványokkal […]
