Rózsa Iván: Vándorlás Sokszínű világ, sokfajta élet: Számtalan kultúra, megannyi lélek… Mindent megismerni úgysem tudsz: De tőled is függ; meddig jutsz?! Budakalász, 2020. május 24.
Rózsa Iván: Hírnév Mit látsz a világból? Mit lát a világ belőled? Persze, tőled is függ: Hányan hallanak felőled?! Budakalász, 2020. május 24.
Trianont nem feledhetjük… Van hitünk, még van egészségünk. Mi okunk van, hogy mégis félünk? Mindenünket elvették, elorozták, „Lassan a nevében miénk az ország…” A fájdalmunk biz’ égig érő, A fél világ vesztünkre leső. Istenünk! Szemed fölülről sirasson, Istenünk! A lelked hozzánk hajoljon. Istenünk! Nem sok, amit kérünk: Kérünk, ne engedd folyni vérünk. Istenünk! Lassan elfogy […]
hangulatzene a vershez Emlékőr Nem emlékszem mosolya vonalára, nem emlékszem a simogatására, nem emlékszem mondatokra, hangjára Arra emlékszem, amikor mosolygott, a világ szebb hellyé lett, emlékszem illata bennem oldódott, ahogy levegőt vett Arra emlékszem, érintésével betelni nem tudtam, hangja hallatán egyszer remegtem, másszor aludtam Emlékőre lettem e kincseknek amit bennem hagyott, […]
Siratom a történelmet a régvolt múltat, Nem szeretem az életet, az elvadultat. Történelem persze nem önön hibás, Emberek csinálják, hibásak… ki más. Nem jó ez így, rossz a társadalom, Hogy minden szép és jó lesz, csak álom, Mocskosok az egyes emberek is, Az egyedek felelősek… csakis. (3 soros-zárttükrös) Ilyen emberek fogták a fűrész nyelét Trianonban, […]
Megmozdul a méhben az aprócska magzat, család életében a fényes csillagzat. Minden pillanatban összehangolódnak, ezt az állapotot tartják észbontónak. Folytonos törődés, mint napnál a rózsa, a világ öröm-szirmokkal van megszórva. Érte lesz virágzó értelme a létnek, a szülők ezután gyermekükért élnek. Álmokat szőnek az idő vonalára, gyakorta nem is tudnak gondolni másra. A […]
Irén Néninek születésnapjára “…. Mi tudjuk, hogy Ők azok, akik tévednek…. Mi tudjuk, hogy az álom kell a léleknek …. Mi tudjuk … “
Ezer éve…”Ha beszélgetnem kellene magammal egyszer …Eltűnnek, mint jeges lehelet a hidegben… Vacognék, mint halálra ítélt az utolsó percben Majd … elgondolkodnék, hogy …”
Mert…” Álmatlan órák ti vagytok enyémek … Kísértenek a kétségbevont szép emlékek… Hazudtad -e, és ha igen akarom -e tudni… Könnyembe fúlva Téged újra hívni …”
Gondolatok…” Szerettelek volna nem összetörni… Szerettelek volna…”
