Posted by
Posted in

Elmondom még

Felhívlak majd holnap, mindig  jó barát vagy. Kell, hogy kimondjak még néhány szép szót neked,   Hogy végleg elfeledd. Egyszer én is voltam a mindened neked. Nagyon jó volt veled!   Légy most újra boldog, ne gyötrődj már tovább! Ez most már az a vég, mikor a múltból  elég.   Itt van az újabb nap, […]

Posted by
Posted in

Nyaralunk!

Pára permet hullik a tengerbe. Mind máris megszűnik ott egyszerre.   Dobd be a gondjaidat melléje, hadd semmisüljön meg mind örökre!   Szabadítsd meg a lelked mindentől! Most már nyugton nyaralunk ne szédülj!   Add magad teljesen a ringásnak! Ez a csodás boldogság nem várhat!    

Posted by
Posted in

Legyen béke!

Újabb két vasmadár mart bele a kéklő égbe, a vidék felett embereket megrettentve. Közel szálltak, talán bombázni akarnak?! Nem volt még elég nyomora a falunak? – Idáig eljöttek, senkit nem kímélnek! Gyerekek, asszonyok mit remélhetnek? Menekül  mindenki, amerre csak mehet, -Jaj, a pólyából egy csecsemő kiesett! Kap anyja utána, ahogy csak lehet. -Te fiú, hová […]

Posted by
Posted in

Sajgó sóhajok

Ül a teraszon szinte mozdulatlanul, tekintete téved ide-oda hangtalanul.   Amikor az ételt finnyáskodva nézed, látszik, a szemében keserű düh ébred. Milyen az, mikor bármit megevett volna, ha valaki leteszi  neki az asztalra?   Amikor szekrényből nincs mit felvenni, ugyan már, csak fejével biccenti. Milyen az, mikor valakinek nincs mása, egy ing, egy nadrág az […]

Posted by
Posted in

Mindenszentek

Kitekintő: haikuban A tömegsírban Névtelenek fekszenek. Ők is hőseink. * Halotti máglyák Lobbannak Indiában. Ott ez szertartás. * Van, hol nem félnek Haláltól. Dicsőséges. Tán nem mennek el… * Vannak még törzsek, Hol mindenki ünnepel. Közös búcsúzás. * Vannak oly’ helyek, Ahol fehér a gyász színe. Halotti tor van. * Nálunk fekete A gyász színe. […]

Hiányod megfagyott bennem
Posted by
Posted in

Hiányod megfagyott bennem

Hiányod megfagyott bennem Hajamba túr az őszi szél Emlékszel? Álltunk az áprilisi szélben… Most november zúgva fújja az emlékezés galád halál énekét a gyertyaláng felé, s minden csepp könnyem jégtövis mi a szívembe szúr, s a téboly bennem a hangodon kacag. Fagy-bilincs szívemen a bánat. Szorít míg sírodhoz ér lábam és a vizes avar fedi […]

Deák Mária  Az emlékezés gyertyái
Posted by
Posted in

Deák Mária Az emlékezés gyertyái

Temetőnek szegletében urna-liget Gyertyafényben szikrázik az emlékezet Fenyőillat, krizantémmal keveredve Bús könnyet csal a szemembe Fájón hasít a szívembe… Nincs erre szó, csak forró könnyek Koszorút ma neked viszek Nem igaz! Hiányodon nem enyhít az idő El nem mondott szavakban kereslek… Velem vagy, veled vagyok, nem feledlek  

Posted by
Posted in

Fények a temetőben…

Versben és európai stílusú haikuban…. Fenyőfaágba simul a sok apró koszorúvirág… Itt vagyok, valahogy szívemből elillan a borúság. Márványkövön szétfröccsen a mécses és gyertya lángoltság. * Gyertyaragyogás! Fekete-bársony égbolt… Csillagfény halmaz. * Értük lobognak, Gyertya, mécses lángjai. Hosszú fohászok. * Koszorúba fonva van a fenyőág, virágok… már mind meghalt. Emlékezéstől könnyes lesz a szem… ez […]

Új ige
Posted by
Posted in

Új ige

Másképp hallani régi új igét légvárat építeni mindenek felett, s a végtelen elipszisét pörgetve, suttogva varázsigét reánk áldott zsolozsmát hintenek. Mert nem jár más dícséret, jó szavak mint virágszirom, bársony érintés koldusnak alamizsnát osztanak – lehet, épülnek már az új falak miket ledönt majd új világégés? Nem tudom mivégre bírok még a mindenségben írni, a […]

Átkos éjszakák
Posted by
Posted in

Átkos éjszakák

Átkos éjek jönnek a holnapokkal és nem borul már ránk remény. Nem szólnak már az árnyak, csak suttog a néma éj – csillagtalan az égbolt, lelketlen álarc az életünk. Fegyencek szórnak üres szavakat, mit senki sem ért – vagy érteni nem akar, mert a közöny és a kényelem hasznot húz belőlük. Új világ, örök éj, […]