Messze még a reggel,álmodom nyitott szemmel, fekszem az ágyamon elsuhanó fény, játszik a falon. Az ágy hideg, takaró sem melegít a sötétség csupán csak rásegít érzés kavarog, csak a csend sikít. Ember vagyok, hát gondolkodom most csendes magányom átkozom de tudatos az út, hiszem, tudom. Szép lesz a holnapom, remélem vágtatok majd szerencse szekéren a […]

Ülj mellém, kérlek, borulj a vállamra, ha nem többre, csak egy pillanatra, tudod, nekem már ez is elég, szeretet, boldogság, ennyi kell még!

Edit Szabó : Voltál, Anyám ! Szonett Édesanyám sokáig beteg voltál, mégis jártad kijelölt utadat, szavaidban hallottam fájdalmadat, lépteiddel is halkabban csoszogtál. Szíved fájdalmasabban veregetett, nem győzte a sok-sok évi gondokat, megvívta a maga harcát foltosan, minden nap ünnep, ha szerethetett. Nyugalmasabb élet, néha kettecskén, apám átélte betegség veszélyét, délutáni szieszta ebéd után Kis széken […]

Edit Szabó : Egy nap emlékezés… Sárgult őszi fák alatt vezetnek a sors utak, emlékezni éltekről, emlékekről, életről. Szeretteink pihennek, lelkük itt van feletted, virágoknak tengerét sírhantjukra tehetnénk. Emlékezés egy napja, ne feledd, van holnapja ! szereteted sose engedd, nem egy nap az emlékezet. Színes, fehér virágok, mindenfelé őszt látok, aranysárga levelek borítják emlékeket. Halottaknak […]

IMÁDOM AZ ORCHIDEÁKAT     Imádom az orchideákat. Színeiknek dús kavalkádja mint egy mágnes vonzzák szemeim.   Felvillanyoznak és feldobnak, ugyanakkor meg is nyugtatnak. Csupa csoda mind egytől-egyig!   Akár fehér, vagy cirmos lehet, nekem a lila a kedvencem. Gyönyörködve dalra fakadok.   Lágyan, mint hajó a tengeren ring szirmaikban tekintetem. Elszakadni tőlük nem tudok. […]

KICSAPONGÁS     Settenkedett az éj nesztelen léptekkel. Megleste, meglátta, már nyújtózik, álmos, forró napnak végén, elpilled a város; csillagos paplanját reá terítette.   Utcákon szél úrfi zabolátlan pejként, széltében-hosszában nyargalászni kezdett, végigszáguldozott, út porát felverte; hulló falevelet keringőre felkért.   Huncut mosolyával felhő mögül a Hold kikandikált, majd másik felhőt keresett, magára rántotta, be […]

VADLIBÁK (emlékek nyomában)   Kavicsok görögnek, szívemben a fájdalom. Hangodat szél vitte, fülelek, de nem hallom. Hiába jön a tél, és utána kikelet, Immár boldog soha többé nem leszek veled. Nézem szomorún az őszi felleget.   Magamban maradtam, de kit érdekel ez már? Kavicsot rugdosom, falevél hajamra száll. Vadludak csapata magasban “Vé” alakban; Nagy szárnycsapásokkal. […]

ARS POETICA   Hit, remény, szeretet! Vezérlik éltemet. Úrhoz hitem vezet, Meghajtom fejemet.   Reménnyel szívemben Írom meg versemet. Tollamat vezesse Ember szeretete.   Lelkem felvértezem: Rosszban legnehezebb Megtalálni szépet. Vallom, ez művészet!   Budapest, 2016. április 29. Moravetz Edith

Rózsa Iván: „Elefántcsonttorony”, avagy a maffia összezár Inkább legyen valaki tökös bankrabló, Mintsem gyáva szar, álszent kultúra-romboló! Bár maffiózó mindkettő, én inkább hajlok rá… Sorsotok a temető, „köpök a sírotokra”, földet rá! De egyszer az igaz művészet magának utat tör, És ki eddig csak havert ölelgetett, immár követ tör… Söpörjünk ki titeket a művészet szentélyéből! […]