Boross Teréz Ilona: Költő vagyok Hányan vannak,akik még nem ellenőrzött utakon haladnak? Ahol még önálló a gondolat. Nem csatolt, kitalált történetek sora, hogy a hiteledet a semmibe dobja. Hány költő szólhat szabadon, kit nem befolyásol a frekvencia hatalom? A szépről, a jóról! Ki szól a hamisságról, oligarchák hatalmáról? A cégek büntető századáról, titkos szolgák ármánykodásáról? […]
Várja gyermeke alszik-e már Végtelen vággyal várjuk a fényt: Áldott szent este jövetelét. Rongyolódó hétköznapjaink Jojózó taposómalmában Araszolgatunk szédelegve, Gyertyáról gyertyára gyúl a fény, Egy vasárnapról a másikra Ragyog fel egyre erősebben, Mert egész évben ott a parázs Elmélyülve a lelkünkben. Kicsiny pislákoló, makacsul Esdeklőn izzó örök Remény. Angyalszárnyak lobbantják akkor Lángra, […]
Rózsa Iván: Tiszta választást! Egykoron az ÁVO volt az ász, Most az ÁSZ „óv” bennünket… Mit képzel a minidiktátor-mitugrász?! Elveheti a szavazástól a kedvünket?! Budakalász, 2017. december 21.
Rózsa Iván: Képszakadás Ellopták álmunk – Illúzió-tolvajok – Mi szakad még ránk? 2017. december 21.
Rózsa Iván: Boldog újévet! Demokráciánk… Éltél huszonnyolc évet… Nyugodj békében! 2017. december 21.
Csend nyugalom árnya, A magány ezer arcával. Társat választ a művész magának. Ezerféle képen hallgat a szív szavára Fehér lepel életre keltve, Bármi is mozgatja a lelket. Bele szőve lélek fonalát, Meg ízlelteti vele a múzsa csókját. Újaid között az alkotás teste, Tele szíved az érzésekkel. Szíved szerelmes vonzalma, Léleknek […]
Ülök a szoba csendjében, Hallom ahogy a gyertyák beszélnek. Ahogy a láng táncot jár, Ahogy a testet ép elhagyják. Az utolsó szóig beszélnek, Az utolsó erővel feszítenek. Az utolsó pislákoló életjel, S még mindig hallom a beszédet. De lám illatuktól szobám teljes, Én ülök már a képzelettel. Hallgatva a lélek dalát, Látom a képzelet […]
Nem kell idő, hogy írjak, Búcsú levelet Nem kell az idő hogy sírjak. Nem kell az idő, hogy éljek, Nem kell semmi, hogy féljek. Megteszem könnyű mozdulattal, Elengedlek, mint akkor tavasszal. Nem kel a szerelem nekem, Most én mondom ég veled. Fáj, hogy kikelet mondanom, De érzem a láng szívedben kialudt. Hát menj, éld […]
Suttogó lábnyom mesélj nekem, Sárba lépő cipővel. Viszi hírét messzire, Suttogó lábnyomok mesélj nekem. Lehajolva olvasod, Beszélő lábnyomok mit is mond, Elmondja gazdája sietett, Hisz oldatra a sár kiterjed.. De nézd ott e másik nyom, Kergették üldözték nyomorult. S arrébb lépve olvasva belőle. Elesett a pára őrökre. Beszélő nyomok mi árulok, Zúzót ágak tört […]
Gondolatok jönnek, mennek, Csak úgy reppenek a pecek. Észre se véve az idő múlását, Csak elszenderülve ballagsz tovább De hát rohanó percek szaladnak, A fájó emlékek maradnak. Mikor észreveszed, hogy átvernek, A rohanó percek szaladnak veled. De a sors kereke megállít hatatlan, Te követed mind azt. Fáj a lelkednek, hogy elhagytak, A testednek, hogy […]
