Rossz felé megy a világ, s nem vagyok egyedül, Lehet még valaha, hogy haza fényre derül? Párok már nem esküdnek, így el nem is válnak, A tömegek érzelem nélkül mivé válnak? Szeretet, egymás egyszerű tisztelete segítene, Ha bármilyen kicsi emberség még itt-ott leledzene… Vecsés, 2013. május 22. – Kustra Ferenc József
Hétköznapi pszichológia… Az élet ködében a szemafort sem látni, Az életvonat zakatol, a köd színorgia. Állomás vagy ütköző? Ezt ki kell várni! És Sínpár is lehet törött, mert már ócska… Elveszett sorsban a múlt! Kár felfújni… Vecsés, 2017. június 5. – Kustra Ferenc József
Hétköznapi pszichológia… Az élet ködében a szemafort sem látni, Az életvonat zakatol, a köd színorgia. Állomás vagy ütköző? Ezt ki kell várni! És Sínpár is lehet törött, mert már ócska… Elveszett sorsban a múlt! Kár felfújni… Vecsés, 2017. június 5. – Kustra Ferenc József
Madárdaltól hangos az erdő, Mezei csokor lett a mező, Mégis kizöldül a temető. Nap bekacsint függönyön keresztül, Családban, lakásban öröm zendül, Jó idő jön, tavaszon keresztül. A tél mérge végre már elfolyik, Sáros hólé tetőről lefolyik, Hurrá! Hurrá! Végre tavaszodik. Budapest, 1997. március 2. – Kustra Ferenc József
Ne kíméld tenmagad Uram, adj erőt! Hadd vegyek teli tüdővel, levegőt… Szeretnék már jó mélyeket lélegezni! De jó volna, egy jó életet élni… Adj már erőt, hogy éljem az életem! Mért haragszol, ellened nem vétettem… Vecsés, 2002. június 20. – Kustra Ferenc József
a csend mesél én hallgatom mellettem ül az ágyamon nincs szóvirág sem cikornya csak való világ ha mese volna jó lenne újra magasan szállni nem a pocsolya szélén dagonyázni egymást szeretni mint akkor régen csak úgy elveszni szemed tüzében de a csend mesél magam vagyok bár megtehetném nem lázadok
Süt a nap korlátok nélkül, De már nem olyan nagy fényül, Amihez a nyáron hozzászoktunk, Amikor volt nyári hőség, poklunk. Fénysugár áthatol a fák lombjai közt, De már csak hamiskás a mosolya, füröszt Még ugyan langymelegben és süt Ránk, de már nem égünk, nem megsüt. Rozsdásodó levelek közt a napsugár Új színeket ad a lombnak, […]
“Megváltást, lám, ez sem hozott, ez a kéthétnyi ÉLET;” (Garai Gábor: Megváltás) látod fényt sírnak most a hajnalok az élet szólít ma is mennem kell megváltást nem remélek nem kapok teszem a dolgom és nem adom fel ott túl a messzeségen más a világ mindaz mi most van messzire kerül de talán nyílik még itt […]
A varjú együtt repül a többivel az égen És eltűnik a feketék szürke tömegében. Csőre tollas, szárnya pont olyan, mint a többié, De, lelke nagy lehetne de, nem kell, így senkié. A varjú tud repülni, széthasítja az eget, Ha megtehetné… ha lehetne… sajna nem lehet. Van jó nagy, két szárnya, rajta sok toll, töretlenek, De […]
” a tér mint a jóllakottság akár ölel akár kilök s a molekulák ütközés után a halandó újból fölkel más testben ugyanaz a lélek(zés) ” (Radnai István: Tágulunk-e vagy beszűkülünk) csukott az elme és zárt a világ agymosás “vizét” fröcsköli a szél csak technó őrület kommunikál emberi kapcsolat lassan nem él virtuális élet párbeszéd hiány […]
