MESÉLJ Vége már egy hosszú napnak, kis ágyamban betakarnak – de a puszi és sok mese nem maradhatnak el sose! Anya, mesélj Te ma nekem, hadd láthasson két csöpp szemem tenger csodát, álomszépet, benne sereg színes képet. Mesélj most a tűzoltókról, türkiz színű, messzi tóról, pelyhes szárnyú angyalkákról, égig érő kártyavárról. Mesélj még a kisvasútról, […]
LEPKE Lepke, lepke száll remegve, szellő hívja: „Szállj keblemre! Pihenj, pihenj szellőszárnyon, cirógató, könnyű álmon.” Lepke, lepke, megpihenve, szellő szárnyán ellebegve tárja, tárja tarka szárnyát – szívemre szór csöpp szivárványt. Szekeres Nóra 2018.06.20.
MENEDÉK Szellő simít – meleg, fáradt; Nap hegyén ül, int a bánat: „Messze vagyok, mégis féltek – szívbe-szembe beleégek.” Fák nyújtóznak, égre törnek, boltozatba belenőnek; árnyat vetnek, szívre-szemre, szelíd békét bús lélekre. Ágak, gallyak levelein – eres, vásott tenyerein – ül a Nap és ül a bánat, csókot dobnak, úgy hintáznak. Övék a föld, övék […]
ŐRZŐ Minden titok én előttem – szemem jár csak néha máson. Ölbe hajtott tér-időkkel vegyül néhány látomásom: nyitott kapuk, égig érők ülnek csöndben járdaszélen; gazdag terek, bőven mérők gyarapodnak létigéken. Karnyújtásnyi távolságra pereg minden, tárul pőrén, csoda pattan, szívvirágra: hull, virul e világ őrén. Szekeres Nóra 2018.06.03.
JÚNIUS Fülledt, nyomott most a táj, derült, száraz égre vár; valami tart, megfeszít, szélbe szór sok méla kínt. Fojt a hiány, rekkenő; fogy, szökik a levegő: bujkál sápadt homlokon, ájult testű bokrokon. Rám telepszik most a táj; valami kiold, kitár: földre hullik, úgy zuhog, reszketnek a csillagok. Pára húzta hűvösség – milyen tiszta most a […]
MÉG Zuhanok álmomból, kifelé, a fénybe. Hajnali lárma: utcazaj tol, taszít az ébrenlétbe. Közben vékony képek, pergők, sietnek a mélybe: mázsa súllyal szivárognak elmém sötétjébe. Itt-ott még látom: körülöttem álltok, leszegett fejjel énrám vigyáztok; míg idegen ágyból kacsintok, nevetek rátok. Nem fér mellém senki, nem ül mellém senki. Mégis olyan jó ott, köztetek lenni. Nyitott […]
A tanka csokrot eredeti Bashó féle stílusban írta meg a szerzőpáros. A múlt, fizika! Létezik! Nincs kísérlet! Jövő, még semmi. Ne tekints vissza soha, A múltad oly mostoha! * Jelen rabja vagy, De a múltad irányít. Ez nem vereség. Minek süllyedsz mocsokba? Fetreng tested a porba. * Múlt tudta nélkül, Jelen-jövő, hogy épül? Megfoghatatlan. Csak […]
A tanka csokrot eredeti Bashó féle stílusban írta meg a szerzőpáros. Őzek vadréten, Ebédre gyülekeznek… Aratás megvolt. Tüzes sugara barnít, Forró karja felhevít. * Őzek kutatnak, Élelem keresése… Az éhség, nagyúr! Intenzív fénye vakít, Sárgás-pirosan virít. * Vadvirágos rét, Őzeket táncra csábít. Bármerre mehet. Lénye mindig melegít, Barna hajtincset szőkít. * Őz, szelíd szemű, Kedves […]
Versben és európai stílusú haikuban… meditálok. Lépj tovább, adtak már jó tanácsot, sokan, többen, De ugyan hova menjek? Nem megy ez olyan könnyen… Mások gondolják, a másiknak olyan egyszerű az élet, De nem gondolnak bele, hogy tán’ esetleg, végleg széttépett… Mosoly minek… nincs arcomon, de így tudhatják, nem hamis, De nem jó nekik, mert állítják, […]
Versben és európai stílusú haikuban… Ami elmúlik, Az már az idő foglya. Élet időharc! * Kincses ládika A múlt, nagy időzárral… Van jövőidő. A sok elmulasztott perc, mint egy sortűz kopog a mellemen, Az elmúlt idő, már nem tüzel fel, túljárt ő az eszemen. Ha időt mulasztasz, közben szúette lehet a szelemen… Az idő nyűge […]
