Posted by
Posted in

Fakult sírkövek…

A homály földereng a párásodó szemem előtt, Így nem látom, mit válasszak régi emlékek között… Vajon a remény él tovább, hosszan és jó bőszen? Mit is reménykedek, fehéredő hajjal, őszen? Sírnom kell, hogy rég’ elvesztettelek benneteket, Pedig emlékszem, nagyon szerettem lelketeket… Most meg… jó régen itt laktok fakult sírkő alatt, Én, látogatlak benneteket, bár idő […]

Posted by
Posted in

EMLÉKEZÉS

EMLÉKEZÉS Ma lehetünk csak igazán hálásak, hisz nem értünk gyújtanak gyertyákat. Lehet, szomorúbb ez a nap a többinél, de arra is rávilágít, hogy nincs fontosabb az ÉLETNÉL. Tehát, amíg lehet, csupa nagybetűvel ÉLJÜNK, hisz ezt szeretnék azok is szerintem, akikre ilyenkor emlékezünk. Sajnos nekem is van, kit már nem ölelhetek többé magamhoz, de hiszem, hogy […]

Posted by
Posted in

Az ősz észrevétlen

Az ősz észrevétlen óvakodott, tolvajként járt a nyár nyomán. A fák zöld leveleit megcsipkedte, az erdő fáit színpompás kertté változtatta át. A szél a tó hullámára ráncokat rajzolt, s egy mélabús dalt dúdolt, de fent az égen még szivárvány ragyogott!

Posted by
Posted in

Az élet és a halál misztikuma

Edit Szabó : Az élet és a halál misztikuma . Fény egy élet születése, gyermekévek ünneplése, örömkönnyek kicsurrannak, köszöntenek új Nap alatt. . Gyermekévek hamar telnek, megelégszel az élettel, Föld felett jár néha lelked, boldogságot nem felejted. . Mi lehet az élet célja ? minden ember megtanulja, tapasztalás a sors felett, hallgatag fény a Hold […]

Posted by
Posted in

Szeretni kéne kicsit

Már semmi nem a régi, mert tova tűnt a szeretet. Átvette helyét a közömbösség és a gyűlölet. Mi lesz ennek a vége? Már nem nézünk egymás szemébe. Idegen a másik, pedig vele élünk. Ütünk, marunk, szavainkkal döfünk, keblünkre már senkit nem ölelünk. A régi ismerőst nem ismerjük meg, mert talán Neki kicsit jobb az élete, […]

Posted by
Posted in

Megöregedtünk

Még mindig olyan szép vagy mint rég, mondod és én boldogan mosolygok. Csókot adok válaszként arcodra, mert tudom kegyes hazugság az amit mondasz, hisz eljártak felettünk az évek. Megöregedtünk kedvesem! Meg- meg remeg kezünkben a csésze, de ez már a mindennapok része. Lábaink lassan haladnak, ott ahol régen futottak. El- elbóbiskolunk napközben már. Szívünk nem […]

Posted by
Posted in

Kérnéd még

Kérnéd még kezem, hogy nyújtsam feléd, de erős már e kéz. Kérnéd még csókom, de már elcsókoltam. Kérnéd még, hogy simogassalak, de már elfáradtam. Kérnéd még, hogy hallgassalak meg, de ma már jobb a csend. Kérnéd még lelkem dalát, de már eldaloltam minden dallamot. Kérnél, még de adni már semmit nem tudok, mert összetört lelkemet […]

Posted by
Posted in

Tarka pillangó

Szürke volt minden, de Te betoppantál Fénnyel mindent beborítottál Szemedbe néztem és mindent feledtem Nem érdekelt a gond a bánat Elhittem szép a világ hisz ezt sugározta felém egy ragyogó szempár Szavad simogatta lelkemet úgy ahogyan kezed testemet Hálával dalolt a lelkem, köszönve a sorsnak hogy elhozott nekem Mit szeretnék? Mi az álmom? Nem titok, […]

Posted by
Posted in

Tiszavirág minden

Egy pillanat és ami volt,már nincsen Volt ölelés és csók de az tegnap volt Tiszavirág minden Biztos pont az nincsen, mert ami ma valós az holnapra szertefoszlik szépen Kiderül, hogy színjáték volt csupán a szép, az amitől a szív oly sokat remélt Boldogság és mámor,majd lehull a fátyol Tiszavirág minden Én hittem szerelmedben mert hinni […]

Posted by
Posted in

Házad előtt

Ma házad elé vitt a lábam Ablakod előtt álltam Csendes volt minden Mozdulatlanul nézett a sárga virág a függönyről az utcára Kicsit megkopott a színe, mert tovatűnt aranyban csillogó fénye Fájdalmasan nagy volt a csend, csak lelkem zokogott, mert feltörtek a régi szép emlékek Vártam, hogy kinyíljon az ablak és azt mondd, de jó, hogy […]