Edit Szabó : Szivárvány alatt Eső után szivárvány átível az ég alján, az ő kékjén átragyog, szépségét csodálhatod. Magasan a szivárvány, rád ragyog a boldogság, aranylóan integet, hatalmával hiteget. Kavalkádja szineknek melengeti szívedet, egyenes út felvezet, egyszerre aláérhetsz. Mosolyt csal az ajkadra, boldog vagy csak akarjad, feledd el a bánatod, szeressed a holnapot. Szivárvány az […]
Edit Szabó : Ősznek vége Csendélet az asztalon, ősztől éppen búcsúzom, szőlőlevél integet, köszöni az életet. Mutatóba még maradt, szőlőfürt mosolyogtat, gyönyörűség rá nézni, szemeit mgkóstolni. Piros,sárga,fekete mind a kedved keresve ragyognak az asztalon, mosolyukat elkapom. Kis hordóban bor lehet, kiforrva már télt jelez, palackokba betöltve, poharakba öntözve. Piros bor a pohárba mind köszöntőre várva, […]
Az októberi virradatra Akkor, az októberi virradatkor akkor megnyíltak az egek, oszlottak sötét fellegek. Örültünk a felkelő napnak, rab lelkek új erőre kaptak, örültünk a friss levegőnek, gyermekeink hősökké nőnek. Szívben remény, kezünkben fegyver, újra emberré lett az ember, s most valóban fényes szellők fújtak, rabtartóink barlangba bújtak, s hittük, hogy sose térnek vissza, […]
Rózsa Iván: Számítás Az álmodozók rendszerváltást akartak… Az ülepnyalók közben ülepet váltottak… Rövid távon be is jött a számításuk… De közbelépett Isten, s immár kuss a jussuk! Budakalász, 2017. október 20.
Rózsa Iván: Panoptikum Fejed egy ideje mintha kaucsukból lenne… Tekinteted idős kommunista vezérek révetegsége… Deres már a kobak, őszbe vegyül már a határ: Egyre nő a pocak, a hátsó; de a kerítés áll! Budakalász, 2017. október 17.
Bereczki Vivien: Nagyival a kertben Szeretek nagyival a kertben lenni Vele együtt virágok közt tenni-venni. Gyakran szokta mondogatni nekem: „Az ápolt kertben sok szép virág terem. Mert a kert éppen olyan, mint az élet Ha gondozva van, terem sok-sok szépet. Az emberek épp így igényelnek törődést: Egy kis odafigyelést, ápolást, kötődést. Ha ez nincs, hervadunk, […]
Varga Lajos: A szigeten Szél korbácsolta hullám, a kis csónakomban én, hideg permet hull rám, oly fakó most a fény itt a szigeten, a szigeten hol a csend ölel át itt, utolért a szerelem, láttam boldog mosolyát.
Kecskés Katalin: Várlak Nem vágyom másra, csak veled lenni csendben. Hallgatni az őszi szelet surranni a kertben. Letenni az elmúlt évek búját-bánatát. Tenyeremben őrzöm kezed érintését. Minden este várom álmom ébredését. Téged látlak s hallak, éjjel lelked megtalál. Agyamban, szívemben zakatol szüntelen, ébren és józanul: -“türelem, türelem!”- És a gyermek-remény erősödik idő-anya tején.
Szabó-Kasornya Ágnes: Esküvői fogadalom Te vagy a kudarcom, Nem tudtalak ellökni Te vagy a bukásom, Nem sikerült meggyőzni Engem nem lehet szeretni Pedig ha tudnád hogy igyekeztem, engem senki ne szeressen Nem tártam két kezem ha az ajtón beléptél Nem néztem szemedbe ha hozzám értél Nem öleltelek át adva magam a percnek S nem mondtam: […]
Kovács Viktória: Kósza fény Fáj minden csendben eltöltött perc, ahol a szavak csak fejünkben forognak. Bolyongva egy válaszért, amelyről tudjuk, hogy ki sosem mondanak. Akár az ősszel elsárgult levelek, ahogy összefújja őket a lágy esti szél. Veled voltam, te velem voltál, s a lelkünk csendben, véletlen összeért. De a véletlenek sokszor olyan felszínesek. Sajgó gondot […]
