PÁL ÉS SAUL   Ameddig a Földön egy szolga él, kinek életében csak egy a cél, tűrni és várni a Messiásra, míg el nem tűnik identitása, minden marad olyan, amilyen volt, a remény, a kifizetetlen zsold. És ha megérkezik a Megváltó – egy vihart jósoló szélkiáltó –, imáért ígér örök életet, hisz szenvedni, az dicső […]

A BARMOK MEGINT HÁBORÚZNAK   Hány éves is voltam? Talán tizenhat, tizennyolc? – egy lábnyom friss hóban, üresen álló könyvespolc; vitatkoztam megveszetten, nem kérdeztek, de feleltem.   Az nem jó, ami van, többet akarok nálatok, ne nézz oly naivan, nem csak magamért lázadok! A döntésed pusztulást szült, szőlőtőkén rohadt a fürt, és a kipréselt must […]

Néhány P. D.-strófa (ilyen formában írt vers): Szálló füst Szálló füst: lélegzik ki és be- repül fel az égbe… Tűz. Meleg tűz Meleg tűz, amit gyújtasz épp most: tüzelsz el, de mindent… Te? Zöld levél Zöld levél. Mint a szöcském. Talán… mint az almám. Lesz-é kék? Álom-Ént Álom-Ént vágyom és Víz-pokolt járom és szembelépsz. Menj. […]

Keresel-e engem hajnalok hajnalán magányt űző zsolozsmát mormolva? Hiszed-e, hogy rám találsz a réti füvek között, a magos ég  villámai adnak-e tüzet, megtalálnod engem? Jártál-e messzi  egeken  értem, isten-palásttal repülve  az űrben? Tudsz-e szellő-fürdette tiszta szavakat? Tudsz-e selyem-lágy kezű simogatást? Vársz-e téged dicsérő sóhajt, rózsaillatú ölelést? Zsebed zugában van-e  megbújt, értem reszkető erő? Van-e hely, […]

Rózsa Iván: Beiktatási beszéd Kibírja 2030-ig? Ki bírja ki addig? Korkép helyett kórkép… Valóságtól elszakadt végképp… Budakalász, 2018. május 10.

  Karót nyelt oszlopok a sorompók, s míg elhalad előttük a vonat, meghajolva megalázzák magukat. Romok között gyomként nő az élet, bakterház előtt mélyülő messzeség. Sietnek házak, utcák, szürke alkonyég. Vágyak izzanak forró vágtatásban. Szívem szekerén hordok holnapokat, zakatolnak bennem szerelmes szavak. A vasút csikorgó hangja kíséri vonatunk, ahogy elsuhan. Mellettem szaladnak fák, a világ, […]

Úgy szeretnék újra karodba simulni, Nyári esőcseppként testeden szétfolyni. Csurgó csillagfénye a szemed vizében, Édes csengettyű hang szíved közepében. Úgy szeretnék lenni harmat szempillàdon, Napsütésben, szélben, lelkedben egy álom. Szűzfehér és tiszta szerelmednek rabja, Patyolatruhàdra nevem legyen varrva. Úgy szeretnék lenni kristály tó vizében, Éltető érintés habjaid mélyében. Tested árkàn kezem legyen rabbilincsed, Szíveden a […]

Edit Szabó : Májusi szerelem Szonett Lila orgonaszál  csak te reád vár Illatát ontja és virágát adja, Csodaszép az álma, te lettél vágya Holdsugaránál a kéklő mennybe jár. Hegedű hangját a lágy szellők fújják, Zengő dallama füledbe suttogja, Szerelmem halljad, a tied hatalma, Szívem epedve már a csókodra vár. Nyújtsd hát a kezed  és  érezd […]

Úgy pereg az ég könnye, a zápor, mintha öntenék hatalmas dézsából, s úgy hallom a zúgását a szélnek, mintha lenne farkas üvöltése. Sírnak ma az égi angyalok, mert üresek az égi asztalok, nincsen már ember, aki elhiszi, hogy az Isten őt nagyon szereti. Zokog ma az ég, sír az Isten, senkinek nincs szíve, kit őrizzen, […]