Posted by
Posted in

Fagyos reggel

Hó még nincs, de már fagyos a reggel, Az időjárás köddel szemetel. Efkáefvé ezt nem szedi össze, Minden ez, csak nem hölgyek öröme. Tudom, lesz ez még jóval rosszabb is, Autóst érinti, gyalogost is. Várjuk, hogy a jó nagy hó leessen… Autós, gyalogos el ne essen! Budapest, 1997. december 6. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Fehér örökzöld

Az örökzöldek, azért szépek, mert örökké szép zöldek. Az örökzöldek, születésüktől fogva mindig zöldek… Az örökzöldek, azért szépek, mert örökké szép zöldek. Szép Zöldek Örökké. Így születnek Örökzöldeknek. * Télen, sűrűn esnek a pici kristályszemcsék, Színezik örökzöldeket, együtt, nem gyengék… Télen, sűrűn esnek a pici kristályszemcsék. A Pici Hópihék, Örökzöldek Ékes dísze lesz. * Szűz […]

Posted by
Posted in

Dobozba zárt bizalom

Egy padláson felejtett üvegdoboz, a fantáziában mindent összebogoz. Cirkalmas írással címzett boríték. Vajon csalfa lélekre bizonyíték? Lehet, hogy benne lapul a szenvedély, ehhez ugye nem kell külön engedély. Valószínűleg sírva epekednek a sorok, gyöngyökben gurulnak a mosolyok. Ha pedig némi kétely fel is merül, a józan ész azonnal ellenszegül. Ne nyisd ki, ne nyisd ki, […]

Posted by
Posted in

Elvesznénk mind ketten…

EROTIKUS LIMERIK csokor Rudink, ha a combjaid között Végezné a dolgát, mint… lökött?! Elvesznénk mind ketten… Lennénk így elegen. De dárdám, bugyidba ütközött. Tartózkodó gondolat, minek? Tömény kéj, jár biz’ mindenkinek! Nekem, veled kéne. Óh! Mi lenne vége… Bugyiban nem lehet, az minek? Csak már hallanám üvöltésed, Tudnám, elmúlt a félszegséged… Kitárnád vasajtód, Lennék… behatolód. […]

Posted by
Posted in

Ahogy jő az est…

Ahogy beáll az est, a sok csillag, mint sajka, fölém úszik, És a sejtelmes fényük, kissé vibrálva, lelkembe kúszik. Ha lemegy a nap, éjt, mint fekete köntöst magamra húzom, Már nem látok semmit, sűrű a sötét… benne már csak úszom. Estefelé az égbolt oly’ szép, gyönyörű, mámorító, A milliónyi csillag beborító fénye csábító. Holdsugár fény […]

Posted by
Posted in

Naplemente után…

Föntről, a szférák titkos zenéje, ködből és homályból Nekünk szól, és elalélunk a bódító hangfoszlánytól… Csókot lehel a homlokomra, az elsuhanó szél, Közben az eszem fönt jár ősöknél, elődeinknél. Mint kiszáradt kóró, várok valamire, Csak nem a vihar előtti mennydörgésre?! Lelkem fürdik éji, idilli mámorban És várok, bár már nem hiszek… a csodákban. Mily’ csodálatos, […]

Posted by
Posted in

Este van. SZÓTAGOK

Este van; Leszáll a csendes éj, Sötétség vajh’ mit regél? Este van; Lassan vége a napnak, Retesz háznak, ólaknak. Este van; Uralkodik a sötétség, Jöjjön elő a merészség. Este van; Nem kevesen tévéznek, Mások végre pihennek. Este van; Sötétben indult a gonosz, A bűnös oszt és szoroz. Este van; Az állatok elülnek, Mind elcsendesednek. Este […]

Posted by
Posted in

Nyugat felé

Röpülgetnek a hópelyhek… Mint a vadlibák húznak a hópelyhek, nyugat felé, Mert a dühöngő keleti szél kizárólag az ítészé! Lassacskán mégis fehér takaróba burkolózik a táj, Biztos van olyan állat, akinek ez bizony, nagyon fáj * (3 soros-zárttükrös) Selymes hó-paplan takar erdőt, mezőt. Fagyos szél karmol szürkés-fehér felhőt. Selymes hó-paplan takar erdőt, mezőt. Szürkés-fehér felhőt […]

Posted by
Posted in

A kirándulás

Versben és európai stílusú haikuban… A nappal gyönyörű volt, az ég felhőtlen és valószínűtlen kék, A forró és aranyló sugarak testünket, lelkünket ölelték… Tombolt a hőség, homlokunkon ott voltak az izzadtság gyöngyöcskék. Ez ritka pihenő napunk volt, túráztunk fent a hegyekben, És csak átadtuk magunkat… csak elvoltunk… a természetben… Fenyőillat, bogárzümmögés, szellő… pókháló, lengésben. * […]