Posted by
Posted in

Tenger Hullámain

Tengeri hullámokon át evezek hozzád, Odaadom neked életem sorsát. Felfedeztem szívedet Tenger hullámain, Csobbanó vízbe repítettek vágyaim, Utánad evezek nem adom magam senkinek. Tombol bennem az adrenalin, Végig úszom tenger habjain. Hallom hullámodnak zaját, Beteríted agyam gondolatát, Partot érek szerelemtől fűtve, Szívedet mossák a hullámok. Te vagy akire várok, Tengerparton csorgó vízben állok, Szíved lett […]

Posted by
Posted in

Erőt adva

Sietek hozzád, hogy erőt adjak neked, Szorosan fogva kezed. Nem kell semmiért sem küzdened, Mindig Itt leszek veled, Erősnek kell lenned, Ne Hagyd Legyengülni tested. Az erőt szívedben is kell keresned, Felébresztve téged bársonyos reggelen, Arcodon simítom kezem, Testem erejével segítelek, Életet adva lelkednek. Erőt testednek a szívednek, Pillantásodból eltüntetem a fájdalmat, Testedbe fektetem energiámat, […]

Posted by
Posted in

A semmi közepén

  A semmi közepén… Közelít az este, csend szorít és magány. Téged várva nézek ki szobám ablakán Üres az utca, már sötét az ég, fura árnyékokat rajzol, a lámpafény. Ismerős vendég a tompa fájdalom, már csak emlék, a mosoly az arcodon. Illatodat őrzi a párna az ágyamon. Bőröm alatt érzem, zúgva lüktet a vérem. Remegek […]

Posted by
Posted in

Másnak lenni

  Másnak lenni…   Embernek maradni hogy lehet sordódni – mert a végzet vezet. Lassú kín, vergődve feljutni oda hol másoknak mutatni kell azt amit el kell fogadni. Mi a jó, mi a szép, más szerint? Ki dönti el, hogy legyint vagy int az akit követsz, kit tisztelsz mert ott a félsz, vajon majd megfelelsz? […]

Posted by
Posted in

Az egér

Egér motoz a kamrában, finom ebédet keres, nem talál mást a sarokban, csak penészes kenyeret. Sajtra fájna pedig foga, sárgára és nagylyukúra. Attól nőne, szaporodna egér család bent a lyukban.

Posted by
Posted in

Lepke

Lepke Rozsdás levél a földre hull, mint ahogy én gyanútlanul hullottam a tüzedbe, boldog naivan és bután repültem fényeid után, akár egy szédült lepke. Bevonzottál bűvölve és vesztemre voltam túl merész, elégtem karjaidban, Kifordítottál engemet, felemésztetted lelkemet, kutattál álmaimban. Aztán meguntál hirtelen és véget ért a végtelen, dobtál egy mozdulattal, azóta állok tétován, várok szívednek […]

Posted by
Posted in

Meglátni

Vitos Irén   Meglátni…   Mosolyod fénye zuhant ma rám, megláttam ragyogni a barna szemfenék legmélyén felcsillanó szikrát, éreztem, amint a kialudt szív kanóca lobban, a kohó berobban, s lelkemet a tiedbe olvasztva valami közös, emberfeletti megfogan, a megrezzent megfoghatatlanság, egy moccanás, véset a szívben a bal pitvar falán, végzet, ráeszmélés, elnyomom, csak a szárnyalást […]

Posted by
Posted in

Tetovált szerelem

Vitos Irén   Tetovált szerelem   Betűk hipnózisán reped a vakság. Letisztult vágy robban, tapintani a varrt kart, a lüktető véna elevenségét, s a szó egyszerűségét: SZERELEM. Üzenetet távír a szív a keringés forró pulzusán, csillagszórók gyúlnak, ereimen futnak, átlényegülök. Egy leszek veled. Akarom! Lassan tépi át bőrömön magát a tinta, s hozzá vermet ás […]

Posted by
Posted in

A kisértet

  A kisértet Komor romok felett, éjszakának árnya, egy kísértet lebeg. Kidőlt tölgyfa csonkján, csendben sírdogál, a múltra emlékezik, s visszahívja tán? Mikor jön a virradat, eltűnik egy rom alatt, soha nem lel nyugalmat. Mikor jön az éjszaka, felhangzik majd bús dala. Az elmúlt éveket visszahozni nem lehet. Az idő végtelen folyó, örökké csak árad, […]

Posted by
Posted in

Akarat acéloz

Edit Szabó : Akarat acéloz Megcsalt már az élet, kegyetlen a végzet hajnalok hajnalán kinyílik a lélek, magában beszélget. . A test forog körbe, a marka ökölbe, sötét az éjszaka, falba vágja kezét mit is vétett ezért? . Új hajnalra várva semmit sem csodálva, semleges élete szürke homályba vész, nem mámoros a lét. . Télen […]