Posted by
Posted in

Szeszélyes április

Szeszélyes ez az április, visszaküldi nekünk a telet. Gondolataim szaladnak, s megkérdezik az időt: Hová erőlködsz tél? Hiába rázod magad, fenyeget az elmúlás, semmi keresnivalód itt. Akkor sem, ha hideget zúdítasz ránk, legyőz téged a tavasz, Gyere majd újra, ha itt a te időd, most gyorsan vonulj el! Tavasz merre jársz? Kapd már össze magad, […]

Posted by
Posted in

Megjelent a kór

Megjelent a kór Korát szépsége kiválóan leplezte, haja, mint az élet arany koronája, az arcát hajszálnyi vonal se metszette, vakított fekete szeme ragyogása.   Váratlan pillanat villámként cikázott, szívében sorba nyilazta a barázdát, tehetetlenség lelkébe léket szántott, nem lelte a képlet valós megoldását.   A fejében ezernyi forma terjengett, képzete hányta az ütközőpontokat, finom bőre, […]

Posted by
Posted in

Költészet napi kihívás 2020

A költészet napja alkalmából – most már második éve – megszervezésre került egy versírós játék Instagramon. A tavalyi kihívás lényege az volt, hogy április 1-jétől egészen 11-éig minden nap egy adott József Attila idézettel kellett verset írni. További részleteket Instagramon @adykalipszis profilomon, illetve a kihívások szervezőjénél @fiokorszag-nál találhattok. (Sajnos én csak a második napon csatlakoztam, […]

Posted by
Posted in

A hidegem fagyos némaságában…

Nem népmesei kesergő… Egész életemet „D” napban éltem és így azon dolgoztam, Az ellenek, árkomból ki ne vessenek, így ott rothadtam… (3 soros-zárttükrös) Sokszor volt, hogy csak ültem, néztem a vérkeményítő hidegem fagyos némaságában, A rekedt csendem battyogva átsüvített életemen, bizonytalanság iszonyában… Sokszor volt, hogy csak ültem, néztem a vérkeményítő hidegem fagyos némaságában. (3 soros-zárttükrös) […]

Posted by
Posted in

Sodródva

Sodródva Úgy nincs kedvem nekem ma bölcset írni, okoskodásra vágyam nem maradt, szerelmesen szeretnék csak hevülni, amíg megfogható a pillanat. Ma nem szeretnék semmit elmesélni, csupán a csöndben révedeznék én, nem adnám meg magam ma holmi nyűgnek, csak álmodoznék rólad könnyedén. Ha nem motozna itt belül a bánat, letenném súlyos hátizsákomat, és énekelve ballagnék utánad, […]

Posted by
Posted in

Nyílj meg nekem

Sokszor kaptál pofont, Attól akitől nem vártad. Közel engedted szívedhez, Hirtelen leomlasztott mindent, Beléd döfte a kést. Ez látszik rajtad, Éppen csak kinyíltál, Látni, hogy sokszor sírtál, Félsz tőlem, Attól, hogy megnyílj nekem, Én megértem, hogy félsz, De ha nem nyilsz ki akkor nem is élsz, Nyílj ki nekem édes virágom, Oly szomorú, hogy be […]

Posted by
Posted in

Az idő

Ahogy az idő múlik, én egyre vénebb leszek. Ahogy telik, sok minden lesz egyre nehezebb. De van jó is abban, hogy fut az idő felettem. Okosabb, nyugodtabb és bölcsebb nő lettem. Nem mintha azóta megkomolyodtam volna! Én imádok röhögni, nevetni, bármelyik napszakban!   Azért nem vagyok betojva, hogy öregedek! Csak olyan sok tervem van még, […]

Posted by
Posted in

Kék szívem

Mellkasomban kék szív dobog. De ugyan úgy szeret. Csak színét nemrég elvesztette. Megbékéltem már vele. Kék szívemben igaz szerelem. Bízhatnál te is benne! Kék szívem egyre könnyebben jár. Csendesen reménykedik. Mióta belé költözött a napsugár, Kék színű csodát álmodik. Szerelmem mély, mint az óceán. Hozzád kapcsolódik. Mellkasomban kék szív dobog. Még jobban téged akar. Titokban […]

Posted by
Posted in

Ha megengednéd nekem

Ha megengednéd nekem, hogy szeresselek, Neked adnám az egész világot mindenestül. Ha elhinnéd, hogy szeretni foglak mindörökre, Szürke életed kiszínezném szivárványszínűre!   Ha lennél a hű társam erre a mindörökre időre, Szárnyamra ültetnélek, messze repülnék veled! Aranyruhát is adnék rád, óvnálak és féltenélek! Vigyáznék rád, mint a legféltettebb kincsemre!   Ha megengednéd nekem, hogy szeresselek, […]

Posted by
Posted in

Ha volna még időm

Mikor megfogtad a kezem, már tudtam viharos lesz minden pillanatunk együtt De azt akartam, hogy a részemmé válj   Gyűjtöttük a jó és fájdalmas emlékeket de egymásba kapaszkodva könnyű volt Mert tudtuk, hogy mi összetartozunk   Megmentettél, én beléd kapaszkodtam Egymásnak lettünk atom biztos támasza Botladoztunk, de tartottuk egymást   Gondjainkat együtt viseltük és cipeltük […]