Posted by
Posted in

Délibábban bízni?

(3 soros-zárttükrös) Becsap még a délibáb is, Hiteget, mint az álom is… Becsap még a délibáb is. Hol van ki becsületes és szavatartó? Biztos van, de ő vajon, hol, merre lakó? Hol van ki becsületes és szavatartó? * (Septolet) Barátnak hinni? Rokonban bízni? Munkatárssal komázni? Rábízni? Barátom, mind becsapott, Rokon eltaposott, Munkatárs belém-taposott. * (Senrjon) […]

Posted by
Posted in

Áldozatok

Akit már megöltek, senki nem sajnálja, Sőt, ha van szülője, mindenki őt bántja… A büdös elkövetőnek, mindenki a kegyét keresi, Híres ügyvédek nyomulnak…, jogokat kreál, több kell neki! Kár, hogy ők nem tudják, hogy nagy kárt okozó bűncselekmény A joggal való visszaélés,… ez nem békés vélemény! (Senrjú) Csak azt intézik Szegénykének, joga van! Halott meg […]

Posted by
Posted in

Könyörgöm!

Könyörgöm néktek, „akasszuk föl a királyokat”, Midőn, ők nyomorgatnak minket… mér nem másokat? Udvaroncok hada, mint hithű ítélet végrehajtó, De nem veszik észre, mi nekik hű-hó, az nekünk nem jó. Régi-régi öregek idején használták ezt a formulát, Ha meg a király meghallotta, imádkozva hívta Fortunát… Vecsés, 2008. december 24. – Kustra Ferenc – biz’ ez […]

Posted by
Posted in

ÜRES A VÁROS

Rügyeznek a fák a tavaszt várva De nincs ki e szépet megcsodálja Üres a város ,senki se lépdel Csak a mámoros szél zúg esti fénnyel A táj kibomlott hajjal a nyárról álmodik Hogy rohannak fent a fellegek Érzik tán a vesztüket Ha maradnának Látni kéne meghalni az életet A szemekben a könnycsepp Epedve tör a […]

Posted by
Posted in

Égig érnek a fák…

Égig érnek a fák, a magyar, az erdő, Égig érő fákban van a magyar erő. Égig érő erdőben, most nagy vihar dúl… Égig érő embereknek lelke dúl-fúl. Dúl a lelkünk, mert eddig csizmák tapostak, Dúl a lelkünk, mert megint rajtunk taposnak! Dúlunk-fúlunk, mert most pénztőke nem lapos, Dúlunk-fúlunk, mert magyarságunkba tapos! Magyarok vagyunk, és erre […]

Posted by
Posted in

Utópia ?

Edit Szabó . Utópia ? . Szerte foszlott régi álmok, nem félünk a változástól, elfogadni minden újat, nem dobni mélyen a kútba. . Szabadságot kér a népünk, végtelenség a miértünk, békesség a sorsok útján, szeretetben mi adjuk át. . Felébredni mély álomból, szeretetünk még lángoló, adjuk tovább embereknek, fény töltse be az életet. . Ujjongásunk […]

Posted by
Posted in

Séta az úton

Kikövezve közös utunk, árnyas fák alatt indulunk. Virágok kacagnak körben, lelkünk úszik a gyönyörben.   Szépen lassan sétálgatunk, egymásban már kapaszkodunk. Hol a talaj fölött szállunk, hol kátyúkban botladozunk.   Együtt haladunk előre, így jutunk szüntelen többre. Szívünk, mint bimbót nyitó ág, él benne a vágyakozás.   Gyakran nem elég csak séta, futunk, beérjünk a […]

Posted by
Posted in

Szívem színei

Magányosan mélázok a homályban, senki nem jár ideáim nyomában. Szívem haloványan dobog magában, változást akar ebben a formában.   Rezgéseket észlel a messzeségben, hevesebben ver titkos rejtekében. Színe fényt kerít melegedésében, várakozás vágya ölelésében.   Valami mozdult, egyre közeledik, a lét foghatatlanul epekedik. Szívem szikrázó pírban settenkedik, gyönyörbe öltözködni merészkedik.   Érkezéskor az óhaj nyújtózkodik, […]

Posted by
Posted in

Emelkedés szeretetben

Egyre szaporábban peregnek a percek, változik az érzet a tudati helyzet. Folyton – folyvást nagyobb rezgésszámok jönnek, a múlt napjai vissza már nem köszönnek.   Együtt kell a fordulatot felismerni, egymással összefogva tovább is menni. KI kell ezt a lehetőséget használni, a kiindulási pontra rátalálni.   Döntéshozás teljesen személyes dolog, de biztos, hogy egyedül senki […]

Posted by
Posted in

Elvtelen barátok

Hétköznapi pszichológia… Hamis ábrándok, amit generálnak elvtelen, –hazudós- barátok! Amit mondanak nagyon is lélekbehatoló… határtalanul. Akit hitegetnek, annak lelkében buzdul a remény, közben átok, Mi Persze majd felismerésre kerül kis mázlival, óhatatlanul. Nagy baj, hogy az -áldozat- pszichéjét rombolják az elveszett ábrándok! Vecsés, 2017, október 26. – Kustra Ferenc