Látvány variációk… A Patak Törtető. Hegyről zúdul, Soha ne áll meg. * A vad, hegyi patak, Csak zúdul, gátlástalanul. Törtető vízhozam! * Törtető a hegyi patak, Csak nézem, hogy zúdul, patak… Törtető a hegyi patak. * A hegyi patakot elnézem, mily’ törtető, Lezúdulása elsöprő… nézni felemelő. Vecsés, 2018. január 18. – Kustra Ferenc – Készült: […]
Edit Szabó : Esti fénnyel Tengerparton lemenő nap búcsúzik a mától, felhő mögül még kibukkan, aranyfényben táncol, sekély vízben, a homokban fiatal pár ámul, csodálatos színek szórnak búcsúzót a parttól, sötétzöld fák, barna homok, lábuk alatt víz kék, elmúlóban mind a gondok, a tengerpart oly szép, langyos fodrok a lábukat lágyan átölelik, melegséggel búcsúzkodnak, éjjel […]
Az éjféli holdfény, mint kóbor kedves a tájon, Sétálgat, de itt hagy, elhagy, eltávozik fájón. Borús, sötét éjjelen én már semmit sem látok, Keresek, kutatok, tapogatok, botorkálok. Elmennék, de hova? Éjnek nincs világa, Holdfény is hiába… Vecsés, 2002. március 24. – Kustra Ferenc
Tört ásó -(Lapát is)- Tört ásó csupasz kezével épp kiássa villa gödr… sírt.
A poéta szemszögéből… Jön az öregség, folyvást csak múlnak a hetek. Már nyáron is meglátszanak a leheletek? A régi időben, volt még az a „régi” nyár, Mára az időjárás is megváltozott már. Immár én vagyok az öregedő, fáradt vándor, Ennek tudatára, már nem tölt el… fránya mámor. Emberek! Sorstársak! Kutya sorsa várhat rátok. Hát még […]
Földrengve -Figyeled- Földrengve, házösszedőlt romja- inkból a Más holtja mász’.
A kettő és a többi Ember vagyok Csillag és a föld násza megszülé a Hold- és a Marsföldet. 2. Én és te Én és te és én lát, tud, hisz és meg-cse-leksz mindannyiunkat. 3. Pokolbéli Hideg- s Melegnek utódja légy te, Forró, hűtesz is, ha kell. 4. Időjárás-előrejelzés […]
Hétköznapi pszichológia… Az agresszivitás az emberbe kódolt, a sajátja, De a jó emberek, hogyan győzik le? Az agresszivitás nem más, mint az uralkodás vágya S Ember nem olyan, hogy oly’ könnyen mond le. Nyílt agresszívnak mindegy, hogy a másik felebarátja… Vecsés, 2017. június 15. – Kustra Ferenc
A szél hátán járnék, ha hagynák, Könnyemet kicsalják a hangyák. Késem csak arra jó, hogy vágja A kezem… lassan hűl a máglya. Már lecsendül a vad lobogás, Már a vízben nincsen zubogás. Tűz már csak parázslani látszik, Zsarátnokzokogás hallatszik. Legnagyobb tűz is leég egyszer. Hiába rakunk rá ezerszer. Meleg, belefullad hamuba, Szél meg szétszórja… a […]
Hangos szél… végigsüvölt a háztetőn, Dübörögve… mint lovas had a mezőn. Engem üldözne, de én lekushadok, Védelmet ellene, sehol nem kapok. Elvagyok, mint cirkáló a tengeren, Egy csóró pórnép vagyok a végeken. Én lennék más… pici szerencsém volna, De nincs (!) csak a pech szól… utolsó szóra. Már kitörnék, mint bika karámjából, Mert már elegem […]
