Edit Szabó : Velünk maradnak Utca kövén szürke veréb, magot talált, ennie kén’, nem szégyelli sosem magát, szürkesége biz’ jó barát. Belefér a rengetegbe, a madarak seregébe, pillantása oly gyorsan száll, minden hova odatalál. Eledele fák termése, ricsajozik száz is benne, ember lehet közelében, nem zavarja büszkesége. Télen-nyáron megél nálunk, morzsát keres a tornácon, csiripelését […]
Edit Szabó : Agresszió Fenyegetőn felemelt kéz, honnét vajon ez a nézés, harag csillan a szemekben, honnan vetted, te kis ember ? Ütni akarod barátod, üres sóhajokat látok, nem magától jön az érzés, hol lehet a felelősség? Felelősség a gyermekért, lehetőség az életért, türelem és a szeretet nevelje a gyermekeket! A szülőnek legyen dolga, ne […]
Meditálás a lélekről… versben és HIAQ -ban. Akinek a lelke vára bevehetetlen, Annak a magánya kiküszöbölhetetlen… Ki nem engedi, hogy Szeressék, lelke elhervad. Magányra ítélt lesz. * Ki a létét nem érti, Az, életét, hogy éli? Először mindig értsd meg tenmagadat, Aztán propagáld eszed, önmagadat. Ismerd meg önmagad, Akkor élheted életed. Máris bizonyíthatsz. * Lélek […]
Egy csillaghoz Napunk. Végtelenj. Naplunk. Téged és fivéreid. És te? Napsz te is. Hiszed? Csillagember alant ragyog.
Jupitertávol De most… Emitten pirul s megint kizöldül, újra, igen! e nagy vörös folt. Legelni kell? Eléri szád?
Mars! Vörös. Mint a szív. Vörös, mint a napsugárjaink. Csábít- az ősatomhoz. Hát sietve szedd a lábad.
Lélek-fény Elmédben születő millió gondolat szívemet ölelő kőkemény boltozat szűntelen átvezet életem útjain dallamod élvezet gitárod húrjain nincs napom, se éjem szűntelen virradat lelkemben remélem egyszer majd felkutat valahol a fényem megtalál, lángra kap körötted a lényem, mindenre választ kap. Nem kell test s érintés szavaddal fonj körül! Nem kell test, érintés! hangodtól felderül […]
Nem az utolsók! Lábnyom. A porban. Ember. A messzi, messzi poron. Én, te a Plútó-poron. Ha meghalunk: visszamenjünk?
Nem az elsők! Lábnyom. A porban. Ember. A szürke, szürke poron. Én, te a holdi poron. Ha meghalunk: eltemetnek.
Én vagyok az ember 1. Én vagyok az ember Én vagyok hatalmas. Tajszopó gidácska, tyúkfogó, vén farkas. 2. Én vagyok a Hitler. Háborút csinálok. Saját gázkamrámban magam is jól háltam. S voltunk még egypáran. 3. Én vagyok a Jézus. Szeressed és nagyon azt, aki ellened. Jól hallod a hangom? 4. Én […]
