Kincset érő kincsek, Ezüst esőcseppek Fűszálon hintázva lebegnek, Ázott fürtös tincsek, Fénylő tócsákba gyűlnek. Véres csurranó cseppek Egyenként szívemre esnek Kincset érő kincsek, Ezüst talléros cseppek Szememre hulló könnyek.

  A vershez golyószív kell Száguldó véres cafat Tüdőlövés utáni Bugyogó lucskos szavak. Míves, netán sánta rímek Horzsolják véresre ajkadat S nyögdécselve terül el A meglőtt futó gondolat.

  Könnyű vágyam fölkapja a szél Felhők alján piheként penderül Mint bumeráng hirtelen visszatér Hiába közeleg lazán, súlytalanul Ökölcsapásként ér a szenvedély.

  Reng az ég, rázkódik a talaj Fülemben hullámzó moraj Apró csengők csilingelnek A koromról üzennek Perc kalapácsok Órabumerángok Szögezik az időórát Lengetik a jövő fátylát Ollók vagdossák a centiket Méteresre púpozódott fecniket.

      1. Földi népek tündér gyermeke Emléked bennem él Lényed üvegmadara Izzó fénnyel ég Rám csapódott egy kapu Mert kénytelen elmentél Eltörött életem iránytűje Te, ki mindig jóra vezettél.  2. Ősi sellők földi mása Hívő lelkek, hasonmása Derűs lényed hegedűje Megkopott és eltörött De dallamaid szép zenéje Szellemed halk libbenése Fülemben suhog, csörög […]

  Betegen fekszel az ágyon S már csak a fényt a halvány fényt látod. Erőtlen elesetten motyogsz, Az Úrhoz fohászkodsz. Sóhajok jönnek s mennek, Az életrend szemed előtt perget. Meg vívva több tucat csatát, Érzed ezt mégis elveszted. Nyújtja, kezét táncolj vele, De te még nem állsz készen. S mikor még is elmész vele Hátra […]

  Elérkezett az idő, hogy vége legyen, Hisz csak játszottad az érzésedet. Mindig elhagysz, egyedül maradok, Ihletem, sikerem csalódást kapok. Igaz most könnyezem nehéz lelkem, Hisz én nem leszek sikeres. Hibás a mű, hibás az alkotás. Ugyan kinek kell akár e vallomás. Álmodtam merészet, éreztem szerelmed. De te mindig elhagysz, s nem fogod kezemet. Így […]

  Az a gyászos júliusi 13mikor az Úrhoz léptél. Mikor a lélek fekete lepelbe öltözött. Amikor a harcot végleg befejezted, Akkor a bánat mindenki szívébe költözött. De hangod máig halva énekszó dallamán. Ahogy intelmet adtad az élet színpadán. Látván a gőzölgő buktát, kalácsot. Ahogy elkészülve az asztalon állott. Az a gyászos július13 Meg szűnt minden […]

  Oly sok minden jár az fejembe, Száguldva a természet ölébe. Látván Miskolc dimbes-dombos arcát. Melegbe nyújtózkodó búza kalászt. Hűs szellő simításán Bükklábánál sétálgatás. Bográcsban fő a finom gulyás. Milyen csodás a júliusi táj. S van érdekes alkotói felolvasás Lélekből szóló természeti vallomás. volt móka kacagás Ilyen volt az írói találkozás S jő az ég […]

  Minden vége tér egy szer, s vége tér a nyár. Elmúlik az élet oda az ifjúság. Már nem kellesz senkinek mit sem jelentesz. Hisz elfednek mind az őszi levelet. S te csak ballagsz csendesen. Már nem érdekel senkit lényed. Elfelednek kitörölnek az életben. Míg a harmatos alkony el nem takar téged. . Vissza se […]