A „nincs” filozófiája… Üres vagyok, mint egy kifüstölt méhkas Vagy mint egy ázsiai éhező has. De én vagyok a hibás. Tudom, érzem, Már nincs veszélyben, mert nincsen is létem. Én ellenséges vizeken evezek, Vagy csak egy sűrű rengetegben megyek? Mindegy, ha a környezetem biz’ nem jó, Valóságom kárhozat, mint a faló. Környezet nélkül mindenki csak […]
Rózsa Iván: Megérint a Végtelen… Mikor először megérint a Végtelen: kicsit fáj… Úgy érzed, reped a tüdő, hasad a máj… Aztán, amikor másodszor: leolvad rólad minden háj… Nem érdekel többé holmi földi birkanyáj… Fent lebegsz, más innen fentről a táj: Nem is integetsz, hogy viszlát! Vagy bye-bye! Már a lélek beszél, nem kell ide száj: […]
Rózsa Iván: Úgy vártalak! Hát, újra itt vagy! Úgy vártalak, kedvesem… Csak aztán itt is maradj… Ne pénz számítson: érzelem! Budakalász, 2018. szeptember 3.
Rózsa Iván: A nélkülözhetetlen? Sztálin nélkül is boldogultak az oroszok: Később már nem is voltak annyira gonoszok… Hitler nélkül is talpra álltak a németek: Igaz, a második vesztett háborúba majd’ belegebedtek… Te sem vagy nélkülözhetetlen, te kis senki! Röhög már rajtad, ki számít, majd’ mindenki! Elhúzol majdan egy másik, való világba: Hiányod meg bánja az […]
Rózsa Iván: Hullanak könnyeim… Bimm-bumm – egyszer csak valaki lelő… Jaj, hogy hullanak érted könnyeim… Az igazság pillanata egyszer eljő! Nem a te véreid, magyarok, az én véreim… A magyar társadalom gyerekből felnő! Budakalász, 2018. szeptember 3.
Edit Szabó : Létünk a csillagok között / Variációk a témára / 1. APEVA Az élet még tiéd, halálodban örökkön élhetsz. Egy élet, egy halál teremtőtől mindenkinek jár. 2. HAIKU a halál kivár lelked mélyén akarod, várj, reád talál ” a lelked mélyén égi csillagokba vágysz, halálod után ” csillagok útján Tejút fényességében visszatér élet […]
Most megmagázom magát… Vágyom, hogy csuszogjak, a hason, Alig uralkodok magamon… Maga oly’ őrjítő, Gyűrődő lepedő… Férjezett! És az én farkamon? Hason csúszni jó! Alig várom! Legyen takaróm, azt imádom! Őrjítő a méret… Magához igézget… Most időm van… Csak Önt kívánom! * Nem bírom viselni, hogy másé, Velem kéne a hacacáré… Hasunk, egybeizzad, Lelkünk összeakad. […]
Edit Szabó : Ha már nem létezem Ha már nem létezem, talán még érdekel, mennyország vagy pokol, megakad, rostokol. Kék égben fennakad, lélekként ott ragad, választ- új testet, mában lesz élete? Csillagok ragyognak, lelkembe suttognak, múlik az életed, a tested porrá lesz. Emberek szívében, gyermek emlékében megmaradsz örökre, szemfedő fölötted. Sírhantod készen áll, bizony oly […]
Gyöngyfény-színű ajkaid remélem a csókomra vágynak Ugyan, szeressük már izzadtra egymást… test és a vágyak… Még hiány van, nincs itt az ölelésed, pedig -csak miattad- felajzott vagyok, Fura mi? Pedig csak a szerelmi életünk teljesüléséért harcolok. Holdvilágos, magányos éjben szerelmedre vágyom, Testembe szorult vágyak a gyászom. Vágy Gyötri Testemet. Hiányod fáj! Katarzisra vár. * Szinte […]
Edit Szabó : Mosakodó nő Nehéz munkát elvégezve megpihenhetsz most már végre, egész napos koszt lemosva szennyes a víz a lavórban. Régi, öreg a parasztház hullik le a vakolat már, egyedüli ékessége, párod néz a messzeségbe. Elment régen, itt hagyott rád oly rengeteg férfi munkát, végzed mindig szakadatlan, derekad is belerokkan. Gondolatod visszatér rá, holnapodra […]
