megfejtenéd-e ki vagyok hazug csaló kicsit álnok isten tenyerén fénylő pont ki közben falat épít s bont csodás gyümölcs szép piros hamvas kívánt illatos magházát a kukac rágja aszalódik húsa héja vagy csak ember egyszerűen ki elveszett a rengetegben eltévedt az álmok útján tovatűnt a szép szivárvány talán egyik sem vagyok csak álmokat hordozok sort […]

  Mióta tudom, hogy e világon létezel, élettel, erővel engem felvértezel. Azóta arcomra mosolyt rajzolok amikor csak rád gondolok. Akkor is, ha nem ad rá az élet semmilyen okot. Mint valami őrjítő mámor, olyan vagy nekem, még akkor is, ha nem velem vagy, hanem valahol messze távol. Mert tudom, hogy létezel. Mert tudom, hogy élettel […]

Edit Szabó : Szeretném… “Szeretném felverni lelkem dalával ” a bánatos, mostoha világot, örömet adni szemfényébe, hogy élni tudj ! “Szeretném keblemre ölelni az ” ember magányát, fájó hiányát felébreszteni szív mosolyát, annak,ki még él ! “Szeretném, hogyha lassabban forogna ” és kitárulna feléd a világ, szavamat adom, verseimmel szerethetlek! “És szeretnék alkotni csodásat és […]

kiszáradt csend úszik a tájon apró madárka gubbaszt az ágon léleknyi harmat kicsike blogban úszik az idő tempója csobban lélekharangból hang tovarepül magányos csendben rossz egyedül sáros lábnyomok a tiszta úton kendőbe kötve magam után húzom sorsom keresztjének szilánkjait feldob röpít majd földre taszít felállok újra újra és újra virág illatú körül a róna megyek […]

Edit Szabó : Rügyfakadás Tavasz lépte gyorsan halad faágakon a rügy fakad, napsugára meleget ád, előbújik, éled a táj. Levél nélkül szirom nyílik, megélénkül, majd kibújik kék ibolya, sárga hérics, nézd virágát, néked díszlik. Vártuk nagyon a tavaszt már, látjuk, nyílik hamar virág, szívünkben is melegség gyúl, hitünkben az élet virul. Rügyfakadás, bimbó bomlik, fa […]