Posted by
Posted in

Napjaink sora

Napjaink sora Eső szitál, az ablakon lecsorduló e könny, amint az ősz zokog nagyon, de már nyitott a könyv. Beírta ím, a címsorát e lapra, oly hamar feledve álmaink nyarát, reá avart kavar. De lám, amott kibújt Nap, kacsintva visszanéz, hiába jő az alkonyat, kicsit maradni kész. Aranysugárral öntözi a sárguló mezőt, ölelgetőn terelgeti a […]

Posted by
Posted in

A krónikákba

A krónikákba Mikor kitört a rút vihar, üvöltve házakat söpört, ledöntve tornyokat hamar parányi életünkre tört, mi akkor is csupán a bajt az istenekre kentük el, pedig bután e nagy robajt, mi raktuk ím, egünkre fel. Miattunk égető a nyár, ívóvizünk apad nagyon, a sarki jég az olvadás ölén szomorkodik fogyón, kivágva már az erdeink, […]

Posted by
Posted in

Sóhaj

feneketlen sírgödör az élet mélyére hullanak  érzéseim vágyaim hervadó múlásként bomlanak üres semmivé mélyre temetve mindent földdel telik meg tüdőm utolsó leheletemmel lassan száll tova sóhajom lehunyt szemhéjak mögött törékeny álmok végtelenjén fénytelen hullámzásban örökké lebeg e lét fölött (2020)

Posted by
Posted in

Bolond korom

Bolond korom A Föld forog, világomon megültek ős-konok porok, előbb a jó remény fogy el, utána én is elfogyok. Kihunyt a tűz, esetlenül, fonák egén kering a Nap, a szív az árokparton ül, verése többször is kihagy. Az éj sötétje átölel, nem enged úgy, ahogy szokott, hiába jött a reggel el, ma már az ördögé […]

Posted by
Posted in

Esőben borral, idővel…

Eső esik, Kint állok alatta. Elgondolkodom, Kezemben borral, Siratom fiatalságom. Mennydörög is. Aztán odaül az idő, Markával üvegem, Kirántja kezemből, Iszik hevesen. Nem kérdez, Csak ül némán. Egyedül lennék, Nem kéne társaság,  Panaszom legyen,  Csak az enyém. Villámlik most, Bátorságom borból, Merem, Szembe nézek vele, Elküldeném, De nem lehet. Fürkésző tekintete, Zavart szít.  Bolond idő, Gondolom magamban, Minek ül itt, Ha nincs szava. Hevesebben esik már. Aztán harangszó, Képében megszólal. Nézd az esőcseppeket, Addig fénylenek, Tündökölnek, Amíg lehet. […]

Posted by
Posted in

Messze a nyár

Messze a nyár Ülnek az őszi vetésben a varjak, a hangjukon érzem, hó közeleg valahol ma a messzi hegyek peremén át, szürke a lelkem, elárvul a rút kora fergetegében, nem leli bolygva a békeidők ölelő nyugodalmát. Halkul a lét motozása, az ősz ölelé szorosan már, újra magányos a táj, fagyosan kopaszodnak az erdők, messze az […]

Posted by
Posted in

Csak egy játszma

Csak egy játszma Nézd, kezemben már az összes kártya, háromszor cseréltem szívre várva.         És lőporos szerelmek, összefont „nagy szavak” buktak el mindhiába. De veled, akár az újbor télen, én bíbor nyugalommal megértem.         Néma múltunk lejátszott meccseit már nem keressük egymás szemében. Lelkeden át kap lelkem új teret! Aki kívülről néz, tán felnevet,         hogy egymásba érnek […]

Posted by
Posted in

Meskete

Meskete   Kerek erdő közepében, kocka várrom sarkában, egy kerekded királylány, nevetve sírdogál. Vidám lelke szomorkodik, a királyfi merre jár? Száz éve is talán annak, hogy összeomlott ez a vár. Beázik a teteje, nincs szegénynek kenyere, Pénze sincs, hogy építkezzen, egyedül van mindenre.   Kerek erdő közepének keskeny ösvényén, Sötét lovon deli herceg, a várrom […]

Posted by
Posted in

Hiányzol anya

Hiányzol anya   Anya voltál s lettél felhő, Puha párnán ücsörgő. Nem öleltél, nem féltettél, Odafentről figyeltél.   Hiányzol nagyon e didergős hajnalon! Hiányzik két átölelő karod, simogató szemed, Meleg csókod homlokomról, ajkad, Mely elmondja, hogy szeret, olykor dorgál.   Megmutatnád, mit rontottan én el! Odabújnék, boldog lennék, Ha átölelnél s féltenél nagyon! Tudod hiányzik […]

Posted by
Posted in

Zokszó

Zokszó   Megtaposva, megtépázva, Boldogságos nagyvilágban. Lélekharcok felemelőn, Földet érve felébredőn.   Minden ember Világ-Csoda, Még se hiszi, nem ad oda, Semmit sem félt, mindent akar, Földet, s vizet úgy betakar.   Ne lássa más, de szeresse, Sötét éjben megkeresse. Rántsa le a leplet róla, Csinálj angyalt magas hóba!   Talán fentről megláthatom, Én is […]