Posted by
Posted in

Vers a ki nem mozdulásról

Én, aki eddig oly mozgékony voltam, és szívesen mentem mindenféle útra, hívni sem kellett, máris elindultam, színházba, könyvtárba, számos múzeumba. Ma legszívesebben csak itthon vagyok. A lakást elhagyni sincsen semmi kedvem, mindegy, esik-e, avagy a Nap ragyog, itthon lehet nyugodt csupán az életem.   Kimozdítanál? Olyan erő nincsen! Olvasok és írok, és sokáig alszom. Akadályt […]

Posted by
Posted in

Szilfák az úton

Edit Szabó : Szilfák az úton . Vad vidékek szilaj fája bekerült a városkákba, magasra nőtt,mert vigyáztak, dísze legyen az utcáknak! . Isteneknek dicsősége minden virág a szépsége, levél nélkül csokrosodik, buja virág illatozik. . Utca hosszan virág nyílik, fa ágain nemesedik, levél nélkül rózsaszirom, ne engedd,hogy megszomjazzon ! . Nemesített díszfa nekünk, virág után […]

Posted by
Posted in

Morzsa

Morzsa Maradt az asztalon még némi morzsa, de estebédre már nem lesz mit enni, kinek ma sem jutott csak kérges torzsa, annak maró éhét nem oltja semmi. Pipiskedik, mohón az úr felé néz, bár asztalát aligha éri fel ma, kezét kinyújtja kérlelőn felé még, de onnan csak kemény szidalmazást kap. Szeméből elszökött a csillogása minden […]

Posted by
Posted in

“Álom egy kertről”

Egy álomszép kertben, akár egy álomban, gyönyörű virágok tarka sokasága. Ültetve a földbe, betéve cserépbe várja, hogy locsolja, várja, hogy gondozza a kedves jó gazda. s mintha mosolyogna a sok virág-csoda!   Ráismerek én is nem is egy virágra kis petúniákra, na meg a rózsákra, tarka  árvácskákra estike virágra gyermekkori kertünk sok-sok lakójára Az a […]

Posted by
Posted in

Telelő

Telelő Hideg világa volt, havat kavart a szél, a lelkem átfagyott, ilyen maradt a tél. Ilyen maradt nekem, fagyot hozott, ködölt, ölelt e jégverem, szobámba is betört. Karodba bújtam én, meleg valód ölelt, felolvadt ott a jég, hol érte lágy tüzed. E dermesztő telet így éltem meg veled, maradtál meg nekem, maradtam meg neked.

Posted by
Posted in

Találkozásaink

Találkozásaink Találkozásunk zöld mezőn de szép volt, felettünk kéken reszketett az égbolt, szerelmünk mint a Nap, vadul sugárzott, talán fel is gyújtotta azt a lángot. Találkozásunk tenger árján ringott, nem adtam volna érte egy forintot, de délutánra már a bárka mélyén, öleltük egymást vágyaink bilincsén. Találkozásunk hegytetőn a szélben belénk karolt és átfogott merészen, mi […]

Posted by
Posted in

Mit is tehetnél?

Ha visszafordíthatnám az időt Csak egyszer, csak egyetlen egyszer! Megtanulnám a kötelezőt, És a szemedbe néznék végtelenszer! Nézem a távoli hegyeket, Múltam látom könnyeim ködén. Megtettem mindent, mit lehetett? Akkor, ha ismét elkövetném? Szívem, kit önzetlen szeretett, messzire kerüljem, mert vétkezett? Kit megbántottam akaratlan ha újra élhetném éveim… biztos, hogy nem úgy akartam? Zaklatottak gondolataim. […]

Posted by
Posted in

Három gyászhuszár

Három gyászhuszár Fakó az arcod, halványlik varázsa, tekintetedből merre tűnt a fény, a hangodnak meleg dorombolása úgy hallgat, mint alant a szürke mély. Csak fekszel itt az ágyadon fehéren, halálos kór emészti testedet, kezed tüzét a reszkető kezemben még most is érzem, tőled eljövet. Velőmbe mar konok-sivár hiányod, az ég alatt vörösben áll a Nap, […]

Posted by
Posted in

Unikum

Unikum Nincs két egyforma férfiember, külön-külön különböző, hiába nézed nagy szemekkel, csak egy dolog, mi egyező. Unikumát vidáman issza, mellé lazán a jó sörét, legénykorát akarja vissza, de jaj, jövője oly sötét. A félsikert is elviselné, de hű arája mást akar, másként ápolja nagy szerelmét, s azóta másként is takar.

Posted by
Posted in

Szívedet keresem

Keresem a dobbanását, nem hallom, Most messze van, Szívem egyedül, küzdelem nélkül. Nyugodt marad, nincsen oka pánikra, Különös érzés hatalmában, Szívednek kulcsát, keresni sem kell, eltetted már máshova. Nincs már szükségem rá, ki, be járhatok rajta, leomlott a fal, nem romboltam le, apránként ledőlt. Ahogy ébredt fel a bizalom, Integettek egymásnak, Ahogy találkoztak. Szavakkal ismerték […]