Posted by
Posted in

Kipenderítve

Kipenderítve Az éjszakáimon maró világod, akár a sósav, úgy hatol ma át, aludni nem hagy, én hiába várok, s szövök mesémbe szándékos hibát. Kifosztottál, s a végtelenbe löktél, pedig keringtem oly szabályosan körötted én, miként a metronóm rég ritmust adott dalunkhoz, pontosat. Te hűtlenül magamra hagytad álmom, amit szerelmed szórt szememre még, mikor merengve karjaimban […]

Posted by
Posted in

Magányos utam a papíron…

Gondoltam, témát majd csak megtalálom. Megírom, majd szép lesz, mint egy nagy álom. Ihletemet, nyugtalanul… csak várom… Fiatalságom csak, huss… gyorsan elrepült! Írói kedvem ettől van… és nem renyhült… Agyamba, lelkembe bölcsesség települt. Ma már nagy okosan tudom, mit sem ér egy önlázadás, Az idő nem áll meg, magától mindig jő a változás… Legföljebb, ha […]

Posted by
Posted in

Otthon maradva

Otthon maradva Nincsenek hajnalok, csak végtelenbe nyúló éjszakák, ahol termelem a rendet, mit a káosz fon át meg át. Nappalom dolgozás, estém a szorgos munka, éjjelem az agyam dolgoztatja, míg az meg nem unja. Egybefolyik minden, mint festményen az óralapok… Monoton ketyeg a szervezet, Automatán robotolok. Lélekölő kusza napok időzsonglőr netovábbja: ez hát az élet […]

Posted by
Posted in

Szív titkai

Titkokat rejt magában a szív, Nehéz megfejteni, Előre nem tudni a titkot. Meg kell keresni az utat, Ami rejti a titkokat, Nézheted az arcokat, Abból nem tudod meg mit rejt, Nyomát sem leled a titoknak, Amíg nem vagy a szív útján, Mely hosszú, s rejtélyes, Mert szeretetre éhes. Próbáld meg kinyitni őt, Megannyi titkot rejt […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Semmi értelme…

Rózsa Iván: Semmi értelme… Csak szenvedéssel lehetett megváltani a világot? Mással nem? Ez rád nézve a legnagyobb szégyen; emberi faj, emberi nem! Próbálkozhatunk mással is, hathatnánk netán az értelemre: De az ember annál kényelmesebb, így nincs semmi értelme… Budakalász, 2021. április 8.

Posted by
Posted in

Lennék még veletek

Csak sokáig lehetnék veletek ti esti fények, mikor a pislákoló lámpások összebeszélnek. Útjára indítjátok az éjszakai bohémságot, átlátszó függönnyel takarjátok a kacérságot. Csak sokáig lehetnék veletek ti fénylő csillagok, halljátok csak meg mikor magamról hírt adok. Eldalolom nektek a legszebbet mit képzeltek, felseprem az utat előttetek hol tovább lépdeltek. Csak sokáig lehetnék veletek ti hűvös […]

Posted by
Posted in

Szerenád

Szerenád Kiöntve már a bánatom a hűs kövön hever, az arra járó alkalom már oda sem figyel, úgy megy mellette gyorsan el, oly észrevétlenül, csak egy madárka énekel, amint mellé leül. Parányi teste megremeg és énekelni kezd, s a szívem is remeg vele, de már leszáll az est, én összesöpröm bánatom, madár repül tovább, hát […]

Posted by
Posted in

Boldog tavasz

Gyönyörű kék az ég és gyönyörű zöld a fű, Érzem a lágy levegőn, ez tavasz… vajszívű? Látszik a tél elunta már itt magát, lassan elkotródik, Bár én szeretem őt is, de hosszasan… elunalmasodik. Ráadásul az idén nagyon lehetetlenül viselkedett! Nem hozott havat és jeget, meg téli, finom, jó fergeteget… * (3 soros-zárttükrös) Most már ne […]

Posted by
Posted in

Csodálatos szerelem

Csodálatos szerelem Gyönyörű volt az első együtt töltött éjszaka, éreztük, ez több, mint a szerelem mámora. Forró csókjaid égették ajkamat, nem volt szükségünk bókokra, suta kis szavakra. Bíboros palástban érkezett a hajnal, odakint vidám, pajkos szellő nyargalt. Vágyón nyújtottad felém kezedet, tudtuk már, szeretni így csak egyszer lehet.

Posted by
Posted in

Tiszavirág-szerelem

Tiszavirág-szerelem Hol van már a júliusi napfény, a hullámzó tó, vidám kacagás, az önfeledt mámorkeresés, a végtelennek hitt csókok, két szív együtt dobogása, két szempár boldogságtól csillogása? Hová tűnt a mindent megszépítő érzés? Nem volt más, csak egy félreértés? A sorsa volt, hogy a nyárral együtt távozzon, sárgás-piros levelekkel ő is elhulljon, és a zizegő […]